Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

A nemzetgyűlés 441. ülése 1925. évi július hó 4-én, szombaton. 467 nélkül, tehát a legfőbb bányászapostol is elvesztette a talajt. Urbán Béla széntermelési kormánybiztoshelyettes szintén kun járt Tatán, de ugylátszik eredmény nélkül.« Ez volt a kormány-apostol. »A munkásság új komimimstacrzelmű vezetője egy Tóth József nevezetű pék. Az esztergomi medencében, valamint Környén még tegnap folyt a munka, szintúgy a borsodi bányában. A salgótarjáni, baglyasi, pécsi bányákban nagymérvű amerikázás folyik, természetesen csökkent termeléssel.« A gyengébbek kedvéért irták ezt ide, mert lehetnek olyanok, akik azt hiszik, hogy ha amerikázás folyik, több a munka. »Győr. A magyar waggon- és gépgyár telepén április 10-ike óta 116 kovácsmunkás és 62 vasszerkezeti munkás sztrájkol. Magyaróvár. A Magyar Lőporüzem Gj'ár RT. telepén tegnap óta az üzem egy bérkövetelésből kifolyólag szünetel. Dacára a legutóbbi bérrendezésnek (április 4.), a munkások ujabb béremelést, valamint természetben való ellátást követelnek. — A miniszter rendeletéből Schnetzer osztályvezető.» ( Felkiállások jobbfelől : Mikor kelt?) 1923-ban kelt, épen azért ezt a kérdést intézem a honvédelmi minister úrhoz, fennáll-e. még ma is ez a szervezet, ez az osztály, pocsékolják-e még ma is az állam pénzét ? Amikor a tisztviselőknek 15%-os javításokat adnak, akkor fentartanak ilyen felesleges intézményeket, amelyek kabaréba való jelentéseket írnak. Mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 1923 óta — jó kis idő múlt el azóta, — ellenőrizhetjük ezeket és meggyőződhetünk arról, hogy mindaz, amit ez az ur jelentett, valótlanság, képtelenség és mindenki mosolyog rajta már akkor, aki ismerte a viszonyokat, aki pedig nem ismerte, azt az azóta történt események győzték meg arról, hogy ilyen képtelenségeket még sem lenne szabad az államnak jelenteni. Ezek a jelentések a ministerium számára, tehát a legfelsőbb hatóság számára készültek, a legfelső hatóság kapta ezeket az információkat, ilyen gyerekségekről, ilyen ostobaságokról. Nem tudom, hány ember ül ott kint a különböző ipari telepeken, nem tudom, hány spiclit tart magának ez az illető, hogy kiszimatolja és kiszaglássza azt, hogy Tóth József pék lesz most a munkásság uj kommunistairányu vezetője Tatabányán. Nem is igen tudom, ki ez az illető, aki ott egy tiszteletbeli párttitkárunk, de ez a mi párttitkárunk, a szociáldemokrata párt titkára volt aki azóta a munkanélküliség folytán kénytelen volt külföldre menekülni. Azt akarom tehát tudni, fennáll-e még ez az osztály, irják-e még mindig ezeket a bölcsességeket és ezeknek a bölcsességeknek alapján — mert ott fenn természetesen nem tudják ellenőrizni, hogy micsoda uj bolsevista veszedelem van itt keletkezőben — adódnak-e ki még a rendeletek, és intézkedések a közigazgatási hatóságok utján a munkásoknak, amire véleményem szerint semmi szükség sincs. Ha nem tudnak a tisztviselőknek rendes fizetést adni, akkor bocsássák el ezeket a felesleges urakat, akik itt »bizalmas«, jelszóval küldik szét ezeket a jelentéseket. Mert nemcsak a ministernek küldték ezt meg, — mert a ministertől én nem kaphattam meg ezeket a jelentéseket, — hanem máshonnan kaptam ezeket a bizalmas jelentéseket, ahol kevésbé vigyáztak rájuk, fel lehet tehát tételezni, hogy ezeket több helyre küldték el. Megbolondít ják az egész közéletet ezekkel a jelentésekkel, amelyeknek az értéke egyenlő a semmivel. Azt akarom tudni, hogy ez a katonai politikai osztály fennáll-e még és mi ennek a hatásköre?) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a kereskedelemügyi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csík József |cgyző (olvassa) : »Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur a magánalkalmazotti törvénytervezetet a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak kívánságainak "figyelembe vételével módosítani s a módosított javaslatot sürgősen a nemzetgyűlés elé terjeszteni ?« Elnök : Az interpelláló képviselőt illeti a szó ! KéíMy Anna : T. Nemzetgyűlés ! Legutóbbi felszólalásomban említést tettem a magántisztviselőtársadalom kétségbeesett helyzetéről és kértem a kereskedelemügyi minister urat, hogy intézkedjék sürgősen, hogy az a magán alkalmazotti törvénytervezet, amelyről már olyan régen esik szó, végre a magánalkalmazotti érdekképviseletek által kivánt módosításokkal a nemzetgyűlés elé terjesztessék. Furcsa véletlen volt az, hogy a kereskedelemügyi minister ur épen itt volt s az én beszédem után azonnal szólni kivánt. Egy pillanatra ugy éreztem, hogy én is és azok is, akik a parlamentarizmus eredményességében és célravezető voltában hisznek, igazolva vagyunk, mert azt hittem, hogy az érdemi válaszban megnyugvást, terminust fogunk kapni a felvetett kérdésben. De valamennyien csalódtunk, mert a minister ur egy szóval sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, egy szóval sem említette ezt a szerintem döntő fontosságú kérdést, amelyről akkor beszéltem. Minthogy mi nem szeretnők, ha erre a némaságra, a kereskedelemügyi minister ur hallgatására a mi oldalunkról esetleg beleegyezésnek is felfogható némaság válaszolna, ebben a formában is fel kell vetnem ezt a kérdést és meg kell kérdeznem, mi a szándéka a kereskedelemügyi minister urnák a magánalkalmazotti törvénnyel. Ebben a teremben a közalkalmazottak nyomorúságáról már nagyon sok szó esett, a magánalkalmazottakéról azonban az én pártomat kivéve talán nagyon kevés. (Strausz István : Beszéltünk róla !) Fel akarom tenni azt, hogy ennek oka az, hogy képviselőtársaim nagyrésze volt köztisztviselő, ennélfogva ennek az osztálynak helyzetét ismeri jobban és képviselőtársaimat semmiféle animozitás nem vezeti a magántisztviselőknek velük ellentétes politikai meggyőződésen levő rétegével szemben.Minthogy azonban azthiszern, hogy a törvényhozónak kötelessége és eminens érdeke az, hogy minden társadalmi réteg jogviszonyaival, gazdasági érdekeivel tisztában legyen, azért most néhány vonással beszélni fogok itt erről a kérdésről. A magánalkalmazottak jogi helyzete törvényileg voltaképen csak a kereskedelmi és az ipartörvényben van szűken lefektetve. Ott is elsősorban" a harmadik személyekkel való ügyletek valamint kötelezettségek szempontjából. Jogokat ezek a törvények a magánalkalmazottak számára nem biztosítanak. Ez az állapot fenmaradt egészen a háború utánig, amikor a népkormánynak egják legsürgősebb feladata az volt, hogy egy magánalkahnazotti törvényt bocsásson ki. Ez a törvény minden forradalmi túlzás nélkül mindössze a fejlődésnek és a korszellemnek megfelelően rendezte a magánalkalmazottaknak, főleg pedig a hadból visszatérteknek szolgálati és jogviszonyait. Azt persze mondanom sem kell, hogy a Friedrich-kormány ebből a tisztán szociális kérdésből is politikumot csinált és kibocsátotta hírhedt üldözési rendeletét, amelynek nyomán p ár fillérnyi felmondással, sőt felmondás nélkül is a magánalkalmazottak ezrei váltak munkanélkülivé. Az ellenforradalmi jogalkotásnak ezt a torzszülöttjét némileg enyhitette a konszolidált S7*