Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-441
466 A nemzetgyűlés 441. ülése 1925. évi július hó 4-én, szombaton. Tetszik látni ! Az én községem S — Derültség !). Ez azt bizonyítja, hogy a jegyzőnek több esze van mint a főszolgabírónak és a főispánnak. Ez józan értelmes ember, bár sok volna ebből a fajtából. Hogy azonban nem mindenki ilyen, méltóztassék megfigyelni, hogy pl. Szüd község jegyzője mennyire máskép gondolkozik erre a felhívásra. Ez a következőket mondja (olvassa) : »Tisztelettel kérem, szíveskedjék körjegyzőség Nógrádmarczal, utolsó posta Szüd cimre a Közérdekű Levelek hetenként megjelenő számából 10 darabot küldeni. Én ezeket a leveleket a kommunistagyanús egyéneknek fogom elküldeni. Ők azt nem fogják tudni, hogy én küldtem, s már az a körülmény is gyanús lesz előttük, hogy hogyan és ki ismeri őket.« Aláírva községi jegyző, pecsét, szabályszerűen iktatva. Csak becsapta a közjegyző ur, az államot, mert nem a saját papirosán irta ezt, hanem egy vásárlási igazolvány hátára. Szeretném tudni, hogy ezekben a dolgokban a kormánynak mi az álláspontja ? (Egy hang a jobboldalon : Nem érvényes a blanketta \) A blanketta régi de a szövege uj. Érdemes volna tudni, hogy ezekben a kérdésekben mi a kormány álláspontja, helyesli-e ezt az agent provocateur-munkát. Mert agent provocateur-munka az, ha a jegyző valakinek levelet küld és azt mondja, hogy »nem fogják tudni, hogy én küldöm, s már az"a körülmény is gyanús lesz előttük, hogy ki ismeri őket.« Ennek az agent provokateur-munkának nagyon sok ember itta meg a levét az u. n. rendezési korszakban, az ellenforradalom idejében és sok ember került Zalaegerszegre ilyen dolgok miatt. A közigazgatástól ilyesmit még sem lehet tűrni. VégerederedménjdDen a főispánt, szolgabírót és a jegyzőt az állam, vagy a községek fizetik, de nem azért fizetik, hogy ilyen tevékenységet fejtsenek ki. Elnök : Az" interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja a belüg3 T mim'ster úrhoz a nemzeti munkavédelmi hivatalok működése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Csík József jegyző (Olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról az agent provokateurszerü munkáról, melyet a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal egyes közegei kifejtenek? Hajlandó-e a belügyminister ur sürgősen intézkedni, hogy ezen hivatal ily irányú tevékenységét beszüntesse? Hajlandó-e a minister ur az ország súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel ezen felesleges hivatal megszüntetése iránt azonnal intézkedni?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását, hátba a minister ur jelen lesz a legközelebbi ülésen. Elnök : Kérdem a t. Házat, hozzá méltóztatnak-e járulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpeílációs napon mondhassa el? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja a honvédelmi minister úrhoz a katonai politikai osztály jelentései tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csík József jegyz ? (Olvassa) : »Van-e tudomása honvédelmi minister urnák arról, hogy a honvédelmi ministerium katonai politikai osztálya a munkásság gazdasági mozgalmairól a valóságnak meg nem felelő jelentéseket terjeszt ? Hajlandó-e a honvédelmi minister ur felvilágosítást adni, mi a rendeltetése a katonai politikai osztálynak ? Hajlandó-e a honvédelmi minister ur a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel a ministerium eme osztályát, mint feleslegest, megszüntetni ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Nem szívesen hozzuk ide a katonai dolgokat. Ez a felfogásunk nem mai keletű. Még a háború előtti időben is a katonaságot és a hadsereget olyasminek tekintettük, amelyet a politikába nem lehet bevonni és nem helyes bevonni azért, mert az volt a felfogásunk, hogy a hadseregnek nem szabad politizálnia. Ezirányban ismételten történt Ígéret a nemzetgyűlésen is, hogy ez az állapot lesz újból. Ugyancsak a honvédelmi bizottság nyiit és bizalmas ülésein is alkalmam volt, mint a honvédelmi bizottság tagjának, a minister úrtól ismételten hallani azt, hogy ő mindent el fog követni, hogy a hadseregből a politikát kiküszöbölje. Mégis most azt keil látnunk, hogy a ministeriumnak van egy hivatalos osztálya, amely politizál, amely a következő bélyegzővel küldi szét az ő leveleit : »A magyar királyi honvédelmi ministerium katonai politikai osztálya.« Az első percben azt gondoltuk, hogy ez valószínűleg valamelyik kémosztály vagy információs osztály, amely hozzátartozik a honvédelmi ministerium ügyköréhez, azt azonban, hogy a honvédelmi ministerium a munkások sztrájkügyeiről tétessen magának jelentéseket, mégpedig ilyen primitív módon, mint ahogy ez az egyik jelentés meg van fogalmazva, ezt nem is mertük volna feltételezni. Itt van egy jelentés a kezemben, amely a következőképen szól : (Olvassa) : »A magyar királyi honvédelmi ministerium iparügyi megbizottja jelenti Tatabányáról». A honvédelmi ministeriumnak tehát vannak iparügyi megbízottai az egyes ipartelepeken? Eddig csak ugy tudtuk, hogy az iparfelügyelők vannak ott. Hát minden ministerium részéről vannak ott kiküldöttek — talán a vallásalaptól is van egy kiküldött, — akik irányítanak? Nem csoda, ha a közigazgatási hatóságok belebolondulnak ebbe a sok igazgatásba és tényleg nem ismerik ki magukat, hogy ki parancsol nekik Ez a jelentés a következőképen szól (tovább olvassa) : »A sztrájk oka. A megegyezés értelmében a márciusi kereset április hó 15-én, azaz vasárnap lett volna kifizetendő. Amennyiben ez a fizetési nap vasárnapra esik, a megegyezés értelmében a következő szombaton lettek volna a bérek kifizetendők. Ez a fizetési eljárás minden bányaüzemben szokásos, mert az egyes bányamunkások által teljesített munkák pénzügyi értékelése ez. Hosszabb időt igényel és igy az ipari munkásokkal szemben sincsenek hátrányban, mert igy szintén egy-két heti bérük marad esetleges kártérítések céljára a vállalatnak pénztárában«. Helyes gondolkozás ez a kapitalizmus, a bánya szempontjából, de ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ebből a munkásokra nem hárul károsodás, mert az ő pénzük marad a vállalatnál és a vállalat jár jól, ha a munkástól kártérítés fejében egyes összegeket levonhat. (Tovább olvassa) : »Máskor ez ellen a fizetési módszer ellen a munkások nem emeltek kifogást, most azonban azt a hirt terjesztették el, hogy a vállalat azért tartja vissza a fizetéseket, (hetenkint körülbelül 110 millió)« — ez régebben volt, már 1923-ban, — »mert a pénz le lesz bélyegezve és igy a munkásságot kár fogja érni.« Ez azonban nem az igazi oka a sztrájknak, hanem az, hogj^ a szociáldemokrata pártban egy bomlási processzus észlelhető.» (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tösz !) »A régi bizalmiak lemondtak (ezek a lemondott bizalmiak azok, kik tulaj donképen ma még Tatabányán dolgoznak) és a legszélsőbb kommunista érzeimű érdekeltség tör elő. Payor képviselő» — ez én volnék ; rosszul van írva —« kint járt Tatán, de minden eredmény
