Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

A nemzetgyűlés 441. ülése 1925. tőnek tartjuk, hogy a tisztviselő képviselővé választható legyen és igy neki is kijárjon a jogegyenlőség. Azzal, hogy tisztviselő lett valaki, nem lett kevesebb értékű polgára az országnak. Ennek a kérdésnek megoldásánál azonban mégis vigyázni kell, mert ha abból indulunk is ki, hogy a tisztviselőség senkit nem foszthat meg jogegyenlőségi helyzetétől, a boldogulásra való egyenlő lehetőségétől, mégis nem szabad az ellenkező hibába esnünk, hogy amikor a tisztviselővel szemben ezt kimondjuk, akkor egyúttal a többi állampolgárokkal szemben a jogegyenlőségi helyzetet illetőleg előnyökhöz juttatjuk egy állás vállalásánál. A helyes álláspont csak az lehet, hogy a tisztviselő megválasztható képviselővé, de egyúttal gondoskodni kell róla, hogy amikor képviselővé választatik, más állampolgárral szemben ezen a réven előnyökhöz ne juthasson. Gondoskodni kell arról is, hogy függetlensége teljesen megóvassék, biztosittassék. (Urbanies Kálmán : Az ügyvéd képviselőknél is biztositani kellene !) Amiről most beszélünk, az tulaj donképen nem tisztviselőkérdés, ehhez magának a tisztviselők kasztjának tulaj donképen semmi köze nincs. (Urbanies Kálmán : Csak az ügyvédi foglalkozás összeférhető, ugy-e?) Az ügyvédet nem tartja az állam, az ügyvéd maga keresi meg kenyerét és aszerint, ahogy megérdemli, kap jövedelmet. (Urbanies Kálmán : A képviselőség alatt nem romlik az iroda !) A kormánypártié nem, de az ellenzékié igen. Az önök oldalán levő ügyvédeknél csakugyan látjuk, hogy gazdagodnak, azoknál csakugyan látjuk, hogy szegények voltak, szürke, kopott ruhában voltak, most pedig egyik-másik fényes álarcos bálokat ad ; méltóztassék tehát a saját portájukon seperni. (Zaj jobb felől. — Kováts Nagy Sándor : Halljuk a neveket S Nem szegyenli magát, igy beszélni? Mondja meg, ki az, aki itt gazdagodott?) Azt hiszem, az ügyvédek kérdése nem tartozik ide és ha önök az ügyvédekről beszélnek és az ügyvédeket kifogásolják, akkor, amikor én nem kifogásolom azt, hogy a köztisztviselő képviselő lehessen, akkor rá kell mutatnom, hogy a törvényhozás munkájában — tessék a multat, a törvényhozás történelmét megnézni — az ügyvédek voltak azok, akik tettek, cselekedtek valamit, akik előrevitték az ország dolgait, sorsát, akik büszkeségei a magyar törvényhozás történelmének, de tisztviselőt nagyon keveset fognak tudni'kimutatni és akkor is csak olyanokat, akik csak messze kilométerekkel vagy még nagyobb távolságokban haladhatnak a nyomukban. (Zaj. — Urbanies Kálmán : Ugyan I — Barthos Andor : Nem is voltak tisztviselő képviselők !) De méltóztassanak megengedni, hogy az iménti közbeszólás után, amely kitérített engem arról az útról, amelyen haladrii akartam, visszatérjek oda, amiről itt szó van. A t. képviselő úrtól elvárhattam volna azt a lojalitást, amellyel én viseltetem önök iránt, az önök kasztja, rendje iránt. (Urbanies Kálmán : Nekem nem kasztom, én nyugdíjas vagyok !) T. képviselő ur, én tudok objektiv lenni és nem keverek bele ebbe a kérdésbe semmi kenyéririgységet. Ezt különben tapasztalhatták mindig a mi oldalunkról. Én is elsőrangú követelménynek és szükségességnek tartom, hogy annak a tisztviselőnek függetlensége, aki idejön a törvényhozásba, feltétlenül biztosittassék. Törvényhozót nem tudok másként elképzelni, csak ugy, ha a mindenkori hatalomtól teljes függetlenségben van. Ezért én a magam részéről még az 1901. évi XXIV. tcikkben tett kivételeket sem helyeslem, amikor megengedi, hogy a közalkalmazott közalkalmazott maradjon, amikor egyúttal képviselő, mert az a tisztviselő, aki szolgálatban marad, minden lépésében függ a kormánytól, függ a hatalomtól, legyen akár egyeévi július hó 4-én, szombaton. 445 temi tanár vagy más állású tisztviselő ; hiszen látjuk, hogy ritka, mint a fehér holló, hogy egy aktiv tisztviselő az ellenzéki oldalon foglaljon helyet, mert a tisztviselők mindig ott vannak a kormánypárton. Ezek nem lévén függetlenek, természetesen nem képviselhetnek semmiféle önálló meggyőződést, hanem meggyőződésüket a mindenkori hatalomnak kell alávetniök. Találkozunk olyan tisztviselő-képviselőkkel is, — amint egyik tisztviselő a közpályán szerzett tapasztalatait azután eredményesen tudja felhasználni az ország javára. Nem tudja felhasználni, mert nincs rábízva, mert nincs meggyőződési szabadsága, hanem mivel a kormánytól függ és annak pártjában foglal helyet, aláesik egy párífegyelemnek, amely sokszor igen jó szándékokat, igen nagy akarásokat, igen helyes lépéseket megakadályoz. "Ezért a tisztviselő-képviselők érdekében is, különösen a tisztviselők egyetemét illetőleg szükségesnek tartanám, hogy a tisztviselőket mindenkép elsáncoljuk a kormánytól és lehetővé tegyük számukra mégis, hogy képviselőséget vállalhassanak. Mert ami magát a tisztviselőkérdést en bloc, ex asse illeti, ez csakugyan nem tisztviselőkérdés. A tisztviselőkérdés az, amit Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam mondott, hogy lineárisan meg keil javitani javadalmazásukat ; tisztviselőkérdés a szolgálati pragmatika és különösen tisztviselőkérdés az, hogy független fegyelmi bíróság védelme alá helyeztessenek, mert hogy a tisztviselők közül valaki idejöjjön, az magának a tisztviselői karnak nem érdeke. Tapasztalatunk különben is az, hogy a tisztviselők közül a legderekabbak nem jönnek ide. Idejönnek, mint Ladik őexcellenciája, hogy szakértelmükkel segitsenek, de nem jönnek ide kényelmetlenkedni. Érdemi munkát jönnek ide végezni, de azok a köztisztviselők, akik idekerülnek, nagy általánosságban, — tisztelet a kivételnek,— nem az értékesek közül valók. (Zaj a jobboldalon.) Ez a tapasztalat, tehát ne tessék összezavarni a dolgokat, ezekhez a köztisztviselők testületének, kasztjának semmi köze, sőt ők maguk sem nézik jó szemmel, mert látják, hogy ők boldogulnak, szemben a többi tisztviselőkkel. (Putnoky Mórié : Az előbb az ügyvédeket bántotta, most pedig a tisztviselőket bántja ! — Zaj.) Ellenkezőleg, a tisztviselőket nem bántom, sőt a köztisztviselő-képviselőket sem bántom, csak azt kifogásolom, hogyha idejönnek, olyan feladatot vállainak, amelyhez a legnagyobb függetlenség kivántatik meg, tehát ezt a függetlenséget biztositani kell számukra akkor is, ha ez nem jelent számukra valami jó üzletet. (Fekete Lajos : Âz üzletet tartsa meg magának ! — Homonnay Tivadar : Megszavazzuk, hogy a köztisztviselőképviselő ne kapjon napidíjat ! — Esztergályos János : Már megint renitenskednek ! — Zaj.) Elnök:: Csendet kérek ! Rupert Rezső : Homonnay képviselő ur engem erre könnyen rávehet, csak méltóztassék megtenni azt az indítványt, — én megteszem, — de valószinüleg biztos benne t. képviselőtársam, hogy nem fogják elfogadni, és ezért könnyen megteheti ! (Homonnay Tivadar : Én megszavazom ! — Zaj.) Legyen nyugodt a t. képviselő ur, az én képviselői fizetésem" legnagyobb része nem reám fogy el. (Homonnay Tivadar : Az enyém talán igen ? — Zaj.) Most csak az a kérdés, hogy a tisztviselők számára ezt a kérdést hogyan biztosítsuk, ugy-e, amint Tamássy t. képviselőtársunk javasolja, vagy pedig ugy, ahogy Farkas Tibor t. képviselőtársam indítványozza. Erkölcsi, etikai szempontból mindenesetre Farkas Tibor t. képviselőtársam indítványa az, amely egyedül helytálló, mert ebben a szegény országban ilyen nyomorult gazdasági viszonyok között, erkölcstelen és lehetetlen az, hogy