Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

444 À nemzetgyűlés 441. ülése 1925 lembe kell venni azt az emelkedést is, amely abból áll elő, hogy az alkalmazott képviselőségének tartama alatt kinevezés vagy választás nélkül a törvény alapján automatikusan a magasabb fizetési fokozatba, esetleg osztályba lépéshez szükséges időt betöltötte«. A 10. bekezdés teljes törlésével a következő uj szöveget ajánlom (olvassa) : »A közszolgálati alkalmazottat országgyűlési képviselői megbízatásának megszűnte után korábbi állásába kell visszahelyezni. Ha ez nem volna lehetséges, őt két éven belül a rangjának és képesítésének megfelelő más állásban kell elhelyezni. Ha pedig két év alatt nem volna igy sem elhelyezhető, őt szabályszerű végelbánás alá kell vonni.« Ehhez csatlakozhatnék azután Karafiáth t. képviselő urnák a végelbánásra vonatkozó inditványa. Ali. bekezdés pedig — annak törlése mellett —• eként hangzanék (olvassa) : »Az állásába visszahelyezett tisztviselő rangsorozása visszamenő hatállyal történik. Ez a visszamenő hatály azonban csak országgyűlési képviselővé történt megválasztásának idejéig terjed«. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister : Ez zárja ki a kormány visszaéléseit !) Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós Jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Demokratikus államban feltétlenül kívánatos, hogy a nemzetgyűlés a nemzeti társadalom összes rétegeződését mutassa és az összes foglalkozási ágak legkiválóbbjai — ha a politikával óhajtanak foglalkozni — a nemzetgyűlésben helyet is foglaljanak. A magam részéről tehát semmi körülmények között sem kifogásolhatom azt, hogy a parlamentben tisztviselők is legyenek, tehát olyanok, akiknek funkciója bizonyos közszolgálati teendők ellátása volt. Azt is meg kell azonban mondanom, hogy ebben a tekintetben helyes mértéket kívánunk, olyan helyes mértéket, hogy egyik foglalkozási ág se legyen a másikkal szemben túlsúlyban. Végtelen nagy kár, hogy ebben a nemzetg5

7

ülésben a kisiparnak és a kiskereskedelemnek elégséges képviselete nincs és végtelenül aggodalmas az a jelenség is, ha egy-egy foglalkozási ágból rendkivül nagy számban kerülnek be egyesek a parlamentbe. így történnek azután meg azok az Ízléstelenségek, amelyek politikailag is veszélyesek, hogy bizonyos kérdésekben, bizonyos csoportok, amelyeket ezek a kérdések foglalkozási szempontból is érdekelnek, összetömörülve kívánalmakat, követeléseket állítanak fel. Mindenesetre szükséges tehát, hogy meglegs'en az az összhang és harmónia a foglalkozási ágak szerint való elkülönitésnél, amely demokratikus államban kívánatos. Én ezt a szakaszt ebből a szempontból nézem. Három lényeges eltérés van, a kormánj-, illetőleg a bizottság javaslata és egyes képviselőtársaim javaslata között. Cserti József képviselőtársam pl. biztosítani akarja azt, hogy a tisztviselő, ha mandátuma lejárt és újból képviselővé meg nem választották, visszakerüljön ugyanarra a helyre, ahonnan eljött. Ez a legszélesebb álláspont. A másik, amelyet Karafiáth képviselőtársam a bizottsági javas lattal körülbelül összhangban hozott itt javaslatba, ezt mondja : Ha lehetséges, visszahelyezi a tisztviselőt, ha nem volna lehetséges, akkor rendelkezési állapotba helyezi és csak két év után szabályszerű elbánás alá vonja. A harmadik álláspont Farkas Tibor képviselőtársamé, aki azt mondja, hogy az ilyen tisztviselőket, akiket megválasztanak, nyugdíjba kell helyezni. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a tisztviselői kar iránti minden szeretetem és tiszteletem mellett is ezt az utolsó javaslatot fogadjam évi július hó 4-én, szombaton. el, mert ez az egyedül helyes — amint majd később ki fogom fejteni — s ez felel meg az egyenlő elbánás elvének, és ez a rendelkezés biztosítja azt, hogy a kormány e szakasz felhasználásával — nem mindig a jelen kormányról beszélünk — esetleg más társadalmi rétegek rovására ilyen választási szabályok mellett rengeteg nagyszámú tisztviselő képviselőt ne hozhasson ide be a nemzetgyűlésbe. Hogy a tisztviselőkre vonatkozóan más szabályok és ne a Farkas Tibor képviselőtársam által javasolt szabályok legyenek érvényesek, ahhoz kettő szükséges. Nem az a barátja a tisztviselői karnak, aki a tisztviselő képviselőségét elősegíti hanem az, aki azok régi követelését a szolgálati pragmatikát követeli, amely a tisztviselők függetlenségét és felelősségét biztosítja. Amíg szolgálati pragmatika nincs, addig más, enyhébb szabályok, mint amilyeneket Farkas Tibor képviselőtársam javaslatba hozott, ezeknél enyhébb és kevésbé rigorózus szabályokkal nem lehet ezt a kérdést rendezni. Másfelől a szolgálati rend érdeke is megkívánja. A t. előttem szólók a túloldalról mind csak abból a képzeletből indultak ki, hogy csakis az állami tisztviselők képviselőségéről van szó. Ellenkezőleg önkormányzati tisztviselőkről is van szó. Már pedig egy fontos önkormányzati pozíciót hosszú ideig üresedésben hagyni a közszolgálatnak rovására menne és ilyeneket kívánni azért, hogy belőlük egy-kettő képviselő lehessen, abszurdum. Ennélfogva feltétlenül helyes Farkas Tibor képviselőtársam álláspontja. De nem is egyenlő elbánás ez. Hiszen az én javaslatomra már méltóztattak belevenni ebbe a törvénybe olyan rendelkezést, hogy aki a tisztviselők bizonyos csoportjából valahol fellépett, ajánlást kapott, de meg nem választották, két évig ugyanazt a helyet el nem foglalhatja. Az önkormányzati tisztviselőket nem lehet olyan könynyen állásukba visszahelyezni, számukra állásokat fentartani. Miért, legyenek az állami tisztviselők előnyösebb helyzetben, mint az önkormányzati tisztviselők? Ne fessenek ilyen szakaszokat előterjeszteni. Maradjunk azon az állásponton, amely helyes és igazságos. És miért félnek az urak a nyugdíjazástól? Hiszen a nyugdíjazás nem lesz végleges, hanem ideiglenes jellegű lesz, a kormánynak a jelentkező tisztviselőt módjában lesz azután is visszahelyezni pozíciójába vagy ujabb alkalmazást biztosítani neki. De ide beállítani egy olyan szakaszt, amely szerint a mai gazdasági válság folytán a társadalomnak sajnos, legelnyomottabb és legszegényebb rétege ugy táncoljon, amint a hatalom birtokosai kívánják, mert eszerint a szakasz szerint másként nem táncolhat, különben jövőjét és jövő sorsának elhelyezettségét nem látja biztosítva, nem helyeslem. Ellenben helyeslem Farkas Tibor álláspontját a tisztviselők érdekében is, hogy igenis nyugdíjba kell helyezni azokat a tisztviselőket, akiket képviselővé megválasztottak. Ez helyes, t. Nemzetgyűlés. Mondom, ez a nyugdíjbahelyezés úgysem végleges. Aki a tisztviselői karon akar segíteni, az követelje a tisztviselők szolgálati pragmatikáját, követelje az illetmények rendezését s necsak egy ilyen apró, inkább azoknak szóló kedvezményt, akikre véletlenül az akkori hatalom napja rásugározik. Ajánlom Farkas Tibor képviselőtársam javaslatát elfogadásra. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző' : Rupert Rezső Î Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Mi ezen az oldalon a liberalizmusnak és a demokráciának álláspontját képviseljük ; nagyon természetes tehát, hogy mi semmi kifogást nem teszünk az ellen, hogy a tisztviselőkre nézve se legyen más a jogegyenlőség, mint a többi állampolgárokra nézve, (Halljuk ! Halljuk !) mert mi igenis, megengedhe-