Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

34 A nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. a községi jegyzőnek sincs impériuma. Aki már volt vidéki választókerületben, ahol, mondjuk, egy nagy uradalom terjeszkedik, az nag\on jól tudja, hogy az az uradalom igenis, döntő befolyást tud gyakorolni a választók magatartására. Az uradalom alkalmazottai, az ispánok, a kasznárok és a gazdasági intézők, elég, ha a faluhelyeken kiadják a jelszót, hogy aki nem arra a jelöltre szavaz, aki az ura dalomnak tetszik, az a jövő gazdasági évben nem fog kapni az uradalomtól bérletet ha ott bérleti rendszer van meghonosítva; (Létay Ernő: Például a tiszafüredi kerületben!) nem fog kapni «z erdőkből (át, tehát fűtőanyag nélkül marad ; nem fog kapni kukoricaföldet megművelésre, tehát a disznóhizlalásról egész esztendei zsirózójának biztosításáról le kell mondania ; amellett még azt is ki szokták hirdetni, hogy napszámba sem fogják felvenni azokat a< embereket, akik nem az uradalom jelölt jére szavaztak. Merem állítani tehát, hogy egyes nagy uradalmaknak saját körzetükben sokkal nagyobb hatalmuk és lehetőségük van a szavazók befolyására, mint soks/or a közigazgatási hatóságoknak. Ezek az uradalmak épen nem mindenütt a kormány politikáját támogatják, hanem sok helyen épen a legitimista mozgalom elősegítésére alkalmasak és ebben az irányban terelik a választókat. A választók tehát kétirányú befolyásolásnak vannak kiszolgáltatva : egyrészt a kormányhatóságok részéről, hogy a kormány jelöltjeit támogassák, másrészt pedig a legitimista nagyurak, a nagybirtokosok alkalmazottai részéről, akik viszont ebbe a másik irányba kényszeritik a választókat. A kétirányú kényszerítés között megszűnik a lehetősége annak, hogy saját belátásuk, hazafias meggyőződésük szerint választhassák meg képviselőiket. Egyáltalában nem tudom, hogyan tartja lehetségesnek a jelenleg uralkodó t. többség, hogy megengedi a szervezkedést Magyarországon mindenkinek ; a gazdasági és politikai szervezkedést értem. Megengedi a szervezkedést a szociáldemokrata ipari munkásságnak, de nem engedi meg a mezőgazdasági proletariátusnak, nem engedi meg a leghazafiasabb és mondhatom a legnacionalistább földmivesszegénységnek, amely más n}

r

elven nem is tud beszélni, mint magyarul, amely a legnaivabb, legegyszerűbb történelmi olvasmányokból szívja történeti ismereteit és nemzeti meggyőződését, amely előtt még mindig Mátyás király a legtökéle tesebb megtestesítője az uralkodóknak és amely tele van — igazán mondhatom közvetlen érintkezésből — hazafias szellemmel. A lakosság ilyen nagy rétegének sem gazdasági, sem pedig politikai szervezkedését az igen t. túloldal nem engedi meg és meg nem tűri. Nagyon kíváncsi volnék pl. — engedelmet kérek a személyes aposztrofálasért — Barla-Szabó t. képviselőtársamtól egyszer meghallani — akinek a néppel való törődését nagyon jól ismerem; tudom, mennyire népszerű kerületében, onnan nőtt ki, mindig foglalkozott népével — ho^y mivel indokolja pl. ő azt, hogy a magyar emberek óriási nagy tömegének nem tűrik a szervezkedését, nem tűrik, hogy gazdasági vagy politikai csoportokba verődjenek, nem tűrik, hogy erejüket összetéve, vívjanak jelenlegi mostoha helyzetük helyett jobb gazdasági életlehetőségeket. (Barla-Szabó József: Minden községben szervezkednek !) Fülünk hallatára proklamálta itt a bo.dogult töldmivelévügyi minister ur és proklamálta a belügyim nister ur, hogy a mezőgazdasági munkásság szervezkedését nem tűrik Magyarországon. Mire alapítják ezt a hatalmukat, mire alapítják ezt a jogukat, hogy egy nagy népességű társadalmi osztálynak, szemben az összes többi osztályokkal, megtiltják azt, hogy saját érdekükben, nem hazafiatlan vagy felforgató célokból, a minden társadalmi és gazdasági osztályt megillető jogok alapján helyzetük megjavítására alakulatokba tömörüljenek és közös, együttes erővel iparkodjanak életstandardjukat megjavítani. Engedelmet kérek, a XX. században lehetetlenség szervezkedés nélkül jogokat és jobb megélhetést kivívni. Végtelenül kíváncsi vagyok arra, hogy a magyar alkotmánynak, a magyar törvénytárnak melyik szakaszára alapítja a jelenlegi kormán}' ezt a hatalmi intézkedését, hogy száz- és százezer jó magyar embernek — de csak a mezőgazdasági munkásságnak — ezt a szervezkedési jogát gazdasági és politiki.i téren megakadályozza és lehetetlenné teszi. Ha ez igy van, hogy a kormán}' álla pitja meg, hogy melyik társadalmi rétegnek van szervezkedési joga és melyiknek nincs, akkor ne beszéljünk polgári egyenlőségről, jogegyenlőségről, jogrendről. Itt van egy privilegizált, magasabb társadalmi réteg, amelyhez most már hozzátartoznak az ipari munkások is és van egy teljesen elnyomott páriaosztály, a földmives munkásság, amelynek nincs szervezkedési joga sem gazdasági, sem politikai téren. (Kuna P. András : Dehogy nincs ! — Nagy Vinee : Hát hol van ? — Kuna P. András: Van, csak nem nemzetközi alapon! — Nagy Vinee: Ugy kiabál, mintha ellenzék volna!) Nem szólok ahhoz, hogy milyen irányban kellene szervezkedniük. Szervezkedjenek, hogy nekik jól esik, ahogy meggyőződésük diktálja, csak szervezkedjenek ; természetesen magam is azt kívánnám, hogy nemzeti alapon szervezkedjenek, mert semmi ok nincs arra, hogy magyar emberek nagy tömegei kirúgják lábuk alól a nemzeti alapot. De hiszen nem is szándékoznak. De másrészről nem is engedik őket szervezkedni, hiába mondja Kuna képviselő ur, hogy szabad nekik szerv ezkedniök (Kuna P. András : Persze, hogy szabad !), ha a belügyminister ur ezt nem engedi és ezzel ellenkezü elvet proklamál. (Zaj.] Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Batitz Gyula közbeszól ) Batitz képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szakács Andor: Az, hogy önök egy igen nagy és népes társadalmi kategóriának, a legszegényebb földmives munkásságnak szervezkedési jogát teljesen negligálják, illetőleg nem létezőnek tekintik,' még inkább arra sarkal bennünket, hogy ragaszkodjunk ahhoz a követeléshez, hogy faluhelyen is titkosan történjék a szavazás. Mert ha ez a társadalmi réteg a szervezkedés hatalmánál fogva a maga óriási számbeli erejét szembe tudná szegezni a nyílt választás jogcsorbitó és a választók véleményét befolyásoló jelentőségével, akkor talán azt mondanám, hogy nincs veszedelem a nyílt szavazásban. Ha egy községben erős és hatalmas szervezkedés magában egyisiti az összes földmives szegénységet, és azok ellenőrzése mellett adják le szavazatukat, akkor talán e szervezkedés ereje folytán megszűnik a gazdasági terror. De miután ennek a lehetősége nincs meg, még inkább fontosnak tartom, hogy a szavazás faluhelj'en is titkosan történjék, és magyar véreink százezreit, akik falukon laknak, hozzájuttassuk ahhoz, hogy szivük, meggyőződésük és érzésük szerint adhassák le szavazataikat. A titkos szavazás nemcsak a kormánnyal szemben szükséges, hogy a kormány felülről jövő hatalmi elnyomása ellen megvédje a választókat, hanem szükséges a nagy uradalmak nyomásával szemben is, de szükséges — nyíltan megmondom, — bizonyos szervezetek terrorjával szemben is. (Ugy van!, Ugy van! balfelől.) Én nemcsak arra gondolok, amit önök szoktak emlegetni, a szociáldemokrata szakszervezetek erejére, amely szintén olyan erőteljes és olyan hatalmasan van kiépítve, hogy nyilvános szavazás mellett nem igen hiszem, hogy akadjon valamely szakszervezetnek egyetlen tagja is, aki ha talán jobban tetszenek is neki egy másik rokonpártnak, vagy demokratikus pártnak a jelöltje, arra merné