Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

 nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július hó 3-án, pénteken. 407 fontosnak tartom azon egyszerű oknál fogva, amelyet az imént kifejtettem s abból is, hogy nem lehet egy közjogi perben szabályokat állítani fel peticionálók részére, hogy az amúgy is eléggé nehézkes peticionálás technikai fegyvereivel miként éljenek és a bizonyitás kiegészítése tekintetében milyen eljárást folytassanak. Elnök : Az előadó ur kivan szólani. . Puky Endre előadó : A Létay t. képviselő ur által előterjesztett módosítás, illetve pótlás nézetem szerint felesleges, mert hisz a bíróság, ha már addig az időpontig, amikor ki kellene egészíteni a biztosítékot, a tárgyalás anyagát kimeritettnek és ítélethozatalra megérettnek látja, akkor az ítéletet amúgy is meghozza. Nézetem szerint nem lehetne megkötni a bíróság kezét ilyen utasítással. Ennélfogva tehát én -— nem mondom, hogy indokolatlannak, de — feleslegesnek tartom ezt a hozzátételt és azért kérem, méltóztassék azt mellőzni. Elnök : Kérdem, kíván-e még valaki szólani ? (Nem !) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A belügyminister ur kíván szólni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Rupert igen t. képviselőtársam indítványára a következő megjegyzéseim vannak. Logikusan abban a percben, amint a petíciót aláírók közül annyian visszavonták aláírásukat, hogy az aláírások száma a 106. §-ban megállapított szám alá süly ed, a petíció megsemmisültnek volna tekintendő. Ez a szakasz tehát már magábanvéve megnehezíti a petíció visszavonását, amennyiben, ha a petíciót szorgalmazók száma messze alá sülyed, egészen feléig sülyed a törvény által megkövetelt számnak, azért a petíció még mindig fennáll. Ezért a logika kedvéért s azért is, mert hiszen az igen t. képviselő ur által védeni kívánt gondolatot, ha csekélyebb mértékben is, ez a szakasz is védelmezi, kérem, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 116. § első bekezdésének első mondata nem támadtatott meg, azt tehát elfogadottnak jelentem ki. Az első bekezdéshez pótlást javasolt Rupert Rezső képviselő ur. Arra teszem fel a kérdést, hogy méltóztatik-e Rupert Rezső képviselő ur idevonatkozó indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés az indítványt mellőzi. Következik az előadó urnák a 116. § első bekezdésének második mondatára vonatkozó módosítása, amely a második mondat helyett uj második bekezdést hoz javaslatba. Ez ellentétben van az eredeti szöveggel, tehát szemben fogom feltenni a kérdést. Kérdezem, méltóztatik-e az előadó urnák a 116. § uj második bekezdésére vonatkozó indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akïk elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az előadó ur indítványát elfogadja. Ehhez képest természetszerűleg a régi második bekezdés uj harmadik bekezdés lesz. Következik a 117. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző : (olvassa a 117. és 118. §§-at, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 119. §-t.) Elnök : Szólásra következik az előadó ur ! Puky Endre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Arra az esetre, ha a közigazgatási bíróság a bizonyítási eljárást kiküldött bíróval akarja foganatosíttatni, a kormány eredeti javaslata szerint az illetékes kir. ítélőtábla elnöke küldötte volna ki a birót a törvényszéki birák sorából. A választójogi bizottság ezen a rendelkezésen változtatott és nem a kir. törvényszékek, hanem a kir. ítélőtábla bírái közül javasolja ezen vizsgálóbíró kiküldését. Indokolta pedig ezt a módositást azzal, hogy a bírói pártatlanságba vetett bizalmat nézete szerint csak erősiti, ha ez a kiküldetés nem a helyi társadalommal szorosabban egybeforrott kir. törvényszék kebeléből történik. Be'kell látnunk azonban, hogy lehetnek esetek, amikor a kir. Ítélőtáblát annyira igénybe vehetik ezek a kiküldetések, hogy az a rendes bírói ügymenet fentartásának veszélyeztetésével járna. Ennélfogva tehát ennek módosítása látszik indokoltnak, azonban nem olyan értelemben, hogy visszaállítsuk a kir. törvényszéki birák kiküldését, hanem ugy, hogy vagy a kir. ítélőtáblai bírók sorából vagy egy olyan törvényszéknek bírái közül küldessék ez ki, amelynek nem esik területére a szóban levő választókerület. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a szempont egyúttal a pártatlanságot is lehetőleg biztosítani kívánja. Épen azért a következő módositást vagyok bátor előterjeszteni : A 119. § második bekezdésében azon szavak után, hogy »a közigazgatási bíróság felhívására«, a következő beszúrás jönne : »a választókerület székhelye szerint illetékes kir. ítélőtáblának az elnöke küldi ki a kir. Ítélőtábla biráit vagy a kir. Ítélőtábla kerületében, de nem a választókerület területén működő más itélőbirák közül«. A szakasz többi szövege változatlanul marad. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Nincs senki feljegyezve. Elnök : Kivan még valaki szólani? (Nem !) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 119. §. első bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdéssel szemben az előadó ur adott be pótlást, tehát elsősorban az eredeti szövegre fogom feltenni a kérdést s azután külön fogom feltenni a kérdést az előadc ur által javasolt pótlásra vonatkozólag. Kérdem tehát, méltóztatik-e a 119. § második bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) A nemzetgyűlés eredeti szövegezésében elfogadta a második bekezdést. Kérdem, méltóztatik-e a második bekezdéshez az előadó ur által pótlásként javasolt szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) A nemzetgyűlés az előadó ur indítványt elfogadja. Következik a 120. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 120. és 121. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 122. §-íj : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Ez a szakaszban a következőket mondja (olvassa) : »Ha az érvénytelenségi ok tényálladékát a büntetőbíróság jogerős ítélettel megállapította, a kérdéses tényálladékot ellenbizonyítás kizárásával bebizonyitottnak kell tekinteni«. Ha ez elfogadtatnék, ebben igen súlyos igazságtalanság dekretáltatnék, mert hiszen magábanvéve az, hogy ha valakit jogerősen elitélnek is, nem bizonyítja, hogy az illető bűnös, viszont ha valakit felmentenek jogerősen, nem bizonyítja az illető ártatlanságát. Ilyen kritériummal operálni nem lehet, különösen manapság, amikor látjuk, hogy bizonyos politikai szenvedélyek és elfogultság f érkőzöttek a bíróságok lelkéhez. Hiszen itt az egyik képviselőtársunk, az egyik politikai irányzat képviselője és reprezentánsa jelentette ki, azt, hogy a birák, a bíróságok a mieink, a birák ébredők. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Rakovszky Iván belügyminister : A birák nem jelentették ki I) Az ítélkezésben igen sokszor látunk aggasztó jelenségeket. (Petrovácz Gyula : Mi nem látunk !) Nem hiszem, hogy az igen t. túloldal jóérzésű tagjai — aminthogy a folyósokon erről meg is győződtünk — sokszor fel ne háborodnának és fel ne lázadnának egy-egy súlyosan igazságtalan, NAPLÓ. XXXIV. 5íí