Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

4ôâ Â nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi Julius hó 3-ân, pénteken, az ítélkezések, mindazonáltal tény, hogy ezelőtt 15 évvel, amikor megyei szolgálatban voltam huzamosabb ideig, azt tapasztaltam, hogy amikor az akták a közigazgatási birósághoz mentek, a főispán ur állandó felment a belügyministerhez és azzal nyugtatott meg bennünket, hogy a belügyminister utján befolyását sikeresen fogja érvényesíteni a kormány érdekében. Ha ezelőtt 15 évvel Marostorda vármegyében ez volt a felfogás, — és én láttam is a sikereket, amelyeket a főispán mindig kiverekedett a közigazgatási bíróságnál politikájának érdekében, — azt hiszem ez az etika és ez a felfogás nem változott meg azóta. Elnök : Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur kíván szólni I Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Kiss Menyhért képviselőtársam indítványát a legmelegebben pártolom. Ne méltóztassanak félreérteni ennek az indítványnak célzatát, mert egyáltalában nem az a célzata ennek, mintha a közigazgatási bírósággal szemben a nemzetgyűlés bizalmatlan volna, hanem azt akarjuk ezáltal biztosítani, hogy azok a közigazgatási birák, akik azokban a tanácsokban működnek, amely tanácsok a választások felett bíráskodnak, csakis a rendes utón haladjanak előre. A közigazgatási bíróságnál tehát lehetnek tanácselnökök, másodelnökök, elnökök, az országgyűlés tartama alatt azonban, ha ők a választások felett bíráskodtak, a kormány előterjesztésére, tehát államfői kinevezéssel vagy a kormány részéről más megbízással vagy kinevezéssel, más pozicióra alkalmazhatók ne legyenek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel olyan magasabb összeférhetetlenséget és puritánságot akarunk jó előre biztosítani ezeknél a közjogi pereknél, amelyek elsősorban mindig csak pártszempontokat szolgálnak. Ezért kívánjuk ezt a szakaszt bevétetni. Elnök : Kivan valaki szólni ? Létay Ernő képviselő ur kivan szólni ! Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Készséggel elismerem, hogy a nemzetközi judikaturában még nem találták meg azt a kellő formát, amely mellett peticionális ügyekben teljes tökéletes megnyugvásra vagyis a birói igazságszolgáltatásnak azzal a kétségtelen nyugalmi érzetével járhatnának el az illetékes szervek, amelyeket az egyes államokban erre a célra konstruáltak, mint amilyen megnyugtatásra járnak el más esetekben. A judikaturának azonban mégis az a legfőbb feladata, hogyha látja, hogy az a szerv, amelyet valamely birói fórumnak konstruáltak az egyes államok, nem teljesiti tökéletesen a maga funkcióját, bármely más államban is, — tehát Magyarország ebben a tekintetben nem kivétel, készséggel állapítom meg — akkor mégis az a kötelessége a törvényhozásnak, hogy keresse és kutassa a módját annak, hogy a rossz judikaturát, a rossz eljárást megjavítsa, amennyire az csak lehetséges. Kétségtelen az, hogy olyan szervet ebben az országban sem tudnánk konstruálni, amely befolyásolástól tökéletesen ment lenne, vagyis ment lenne attól a álbefolyásolástól, amelyet a közfelfogás, a közhangulat, azaz áramlat, amely politikailag az országban kialakult, minden egyénre, tehát a bírákra nézve is gyakorol. Ezt teljes jóhiszemű befolyásolásnak méltóztassanak tekinteni, mert hiszen az a bíró is ember, az sem tudja magát tökéletesen kivonni azon közhangulat és közáramlat alól, amely az országban politikailag erőre kapott. Ha már most visszatekintünk a múltba, és látjuk azt, hogy a Curia joggyakorlatában is találunk egész sereg olyan birót, aki nem a törvénynek olyan formájában fogta fel az 1899-ik évi XV. tcikk végrehajtását, amint kellett volna, ugye, akkor itt nem volt teljes rosszhiszeműség, hanem igenis, ezt ugy lehet magyarázni, hogy nem fejlődött ki egy egységes joggyakorlat a peticionális ügyekben, mert minden biró másként magyarázta az amugyis nyúlós törvényszakaszokat. T. Nemzetgyűlés ! Kiss Menyhért t. képviselőtársam indítványa előrehaladást jelentene abból a szempontból, hogy azt a birót, a maga gazdasági és hivatali előrehaladásában nem segítené elő azon a címen, hogy ő a közigazgatási bíróságban viselt tisztsége alatt peticionális ügyekben bíráskodott. (Rakovszky Iván belügyminister : Sokkal magasabban állnak, semhogy ilyen gyanú férkőzhessek hozzájuk !) Ez a javaslat azt a külszint, azt a látszatot kelthetné, mintha ő politikai ügyben való bíráskodása révén egyéni előnyöket akart volna az előrehaladás által magának kivívni. Én tehát igazán nem pártszempontból és párttekintetekből bírálom el ezt a javaslatot, mint ahogy az egész választójog kérdésében hibásnak tartottam, hogy bizonyos pártszempontok érvényesültek, holott én nagyon jól tudom, amit önök talán nem tudnak, hogy leszünk talán mi abban a helyzetben is, amikor nagyon kínosan fog bennünket érinteni ennek a választójogi vitának egész anyaga s talán ellenünk fogják felhasználni olyanok, akik ellen ma botorul védekezik ennek a javaslatnak sok szakasza. , T. Nemzetgyűlés ! Én az abszolút igazság keresésének utján igyekszem haladni akkor, amikor keresem azt a módot, amellyel alátámasztom Kiss Menyhért t. képviselőtársam javaslatát, mert ezt is olyannak tekintem, mint a birói tisztaságnak, a birói fedhetetienségnek, a birói megtámadhatatlanságnak egyik szimbólumát. Épen azért nagyon kérem, méltóztassanak elfogadni Kiss Menyhért t. képviselőtársam indítványát. Elnök : Kíván még valaki szólni? (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A közigazgatási birák függetlenségéről az 1896. évi XXVI. te. és ezzel összefüggőleg az 1869-ik évi IV. tcikk foglalkozik. Teljesen viszás dolog volna, ha mi a választójogi javaslatban akarnánk ezeknek a bíráknak függetlenségét biztosítani. Az igen t. képviselő ur hivatkozik arra, hogy a közigazgatási bíróságnál a belügyministernek — mint ő mondotta — befolyása van. Az igen t. képviselő ur legyen szives az 1896. évi XXVI. tcikkből meggyőződni arról, hogy min alapszik ez. Azokban a dolgokban, amelyek egy-egy szakministernek a ressortjába tartoznak, az illető ministemek észrevételezési joga van, a közigazgatási bíróság előtt, ami tehát nem befolyás, hanem egyszerűen a véleménynek és a hivatalos praxisnak megismertetése s a közigazgatási biróság a birói függetlenség garanciái mellett teljesen függetlenül dönt. Nem is fordult elő soha, hogy ilyen befolyásolás jellegű érintkezés történt volna a ministeriumok részéről. Különben sem lehet feltételezni a közigazgatási bíróságról, hogy az bármilyen befolyásnak engedne akkor, amikor ítéletet mond. Én tehát abszolúte lehetetlennek tartom, hogy mi ebbe a törvénybe olyan szakaszokat vegyünk fel, amelyek a birói függetlenséget kiterjesztik vagy esetleg — az indítvány mostani szövege mellett nézetem szerint ez történnék — a birói függetlenséget megszorítanák, épen azért kérem, hogy méltóztassék az indítványt elutasítani. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e elfogadni Kiss Menyhért képviselő urnák indítványát, amellyel egy Vj 105. §-t javasol, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés az inditI ványt elveti.