Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

380 A nemzetgyűlés 439. ülése 1925, azonosságát. Miután az elnök ur konstatálta, hogy az illető, aki le akart szavazni, a választói névjegyzékben nem szerepel, felállt, kezébevette az igazolványt és a következőket jelentette ki : T. bizottság ! Megjelent előttem Horváth János, aki született — nem tudom — Nagykanizsán, 1878-ban, róm. kath. vallású, a foglalkozása kovácssegéd, Peyer Károly: Fogai épek, arca kerek, szája rendes, egyéb ismertetőjele nincs ! — Meskó Zoltán : Egészségesen elbocsáttatott ! — Derültség.) szabályszerűen kiállitott útlevél van a birtokában és szavazni kivan. Minthogy neve a választói névjegyzékben elő nem fordul, azt javasolom, hogy ezt az urat ne engedjük szavazni. Mi az urak véleménye ? Persze kimondták, hogy nem szavazhat. Az elnök erre kimondta a határozatot, hogy nem szavazhat. Ilyen ceremónia mellett szavaztatott és ezért történhetett meg az, hogy délután 4 óráig csak 285-en tudtak leszavazni. Tehát a választópolgárok ki vannak szolgáltatva a választási elnök önkényének és ebben az irányban nem lehet abszolúte semmit sem csinálni, mert a választójogi törvény nem nyújt módot sem a választási biztos nak, sem a választási elnöknek arra, hogy a szavazóküldöttség elnökével szemben eljárjon. Megpróbáltuk, de sem a fővárosi törvény, sem a most tárgyalt törvényjavaslat alapján nincs rá mód, nem lehet az illetőt elmozdítani állásából, inert ki van nevezve és nincs senkinek sem joga őt az elnöklés alól felmenteni. így aztán a választópolgárok ki vannak téve annak, hogy egy szavazókörben a választópolgároknak csak a fele tud leszavazni épen azért, mert ilyen módszer szerint szavaztatnak a választási elnökök. Kérem tehát a belügyminister urat, méltóztassék talán módot találni arra, hogy ilyen és ehhez hasonló visszaélések nem fordulhassanak elő és ne legyenek kitéve a választópolgárok annak, hogy ilyen visszaélések miatt ne szavazhassanak le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Teljes mértékben átérzem Meskó Zoltán t. képviselőtársam intencióját, amikor a zárórát esti 8 órában feltétlenül megkívánja állapítani. (Meskó Zoltán: Aki 8 óráig jelentkezik, az mind leszavazhat ; 8 óra után nem jelenthezhet senki.) Minden helyes intenciója mellett is azonban ennek a módositás, nak is van gyengéje. Általábanvéve nem látom azt a szigorú és eltökélt szándékot ennek a javaslatnak megszerkesztésénél, amely szükséges volna az összes visszaélési lehetőségek kizárására. Hogy a zárórákkal és a szavazási határidő megállapításával micsoda pokoli visszaéléseket eszelnek ki szokszor a választási elnökök, erre vonatkozólag legyen szabad saját tapasztalatomból elmondani egy esetet. Az én választásom alkalmával megtörtént, hogy az egyik szavazatszedő küldöttségi elnök azt mondotta, hogy 20-as turnusokban fognak a választók leszavazni és a turnusok sorrendjét sorshúzás dönti el. A véletlen természetesen a kormánypárti jelöltnek adta az elsőséget. (Platthy GYörgy : így van ! — Meskó Zoltán : Lesz még maga ellenzéki, de már akkor késő lesz !) A két kormánypárti jelölt közül a hivatalos jelölt pártjának kellett volna először szavaznia. Az elnök várta, hogy az első húszas turnus létrejöjjön. Most már nem tudom, miért, miért nem, talán nem volt elég választójuk, mert hiszen abban a 30.000 lakosú városban 9000 választó közül csak 450 szavazatot kapott a hivatalos jelölt, vagy pedig szándékosság forgott fenn, elég az hozzá, hogy 1

/

2

l-4g egy húszas turnust nem tudott a kormánypárt kiállítani. A többi pártok bizalmiférfiai hiába kívánták, hogy tessék akkor a többi szavazókat szavazásra engadni, a szavazatszedő küldöttségi elnök azt évi július hó 2-án, csütörtökön. mondta, hogy ő már kimondotta a határozatot, hogy ennek a jelöltnek turnusa kezdi a szavazást, tehát vár addig, amig az első turnus meg nem alakul és le nem szavaz. Fél 1-kor, miután mindhiába várakozott, azt mondotta : a bizottság tagjai megéheztek, most ebédidőre felfüggeszti a választási eljárást. Kivül még várakozott mintegy 500—600 választó, túlnyomórészben az ellenzéki jelöltnek szavazói. Amikor meghallották, hogy az elnök ebédszünetet rendelt el, ők is elmentek haza, hogy megebédeljenek. Az elnök ur 5 vagy 10 perc alatt elvégezte a maga ebédelését, visszatért, a választási eljárást újból megnyitotta és azt mondta, most már turnusok nélkül jöhet mindenki. Megjegyzem, ekkor szavazó alig volt kint egy-kettő, mire azt mondta, hogy miután gyéren jelentkeznek a választók, a zárórát félhárom órára kitűzi. Ebben a szavazási körzetben tehát 400—500 választó a választási elnök visszaélése következtében fizikailag nem jutott abba a helyzetbe, hogy leszavazhasson. Az ilyen visszaélések kiküszöbölésére nem látok itt semmiféle intézkedést. A másik visszaélés pedig az volt, amit Meskó Zoltán t. barátom is felhozott, hogy azokban a szavazókörökben, ahol az ellenzék túlnyomó, sőt döntő többségben volt, a választási elnökök csodálatos módon mindenütt félnégy, félőt órára tűzték ki a zárórát és a szavazási eljárást befejezték. Rengeteg sok ember, aki napközben munkával volt elfoglalva vagy a tanyáról később jött haza, nem tudott emiatt a választási aktusban résztvenni. Viszont a főispán ur Gyuláról eljött Békésre és délután négy órakor, amikor látta, hogy az ellenzéki jelöltnek megközelítően 1500 szavazattöbbsége van, átment a másik városba, Mezőberénybe, ahol még akkor 2000 ember nem szavazott le, mert nem akarták a kormánypárt jelöltjére szavazni, de nem mertek az ellenzék jelöltjére sem szavazni. Azt mondta a főispán, itt van még 2000 le nem szavazott választó, ezekkel meg lehet változtatni a választás eredményét ; és —• amint itt képviselőtársaim elmondták — megindult az összes községi fogatok a kormánypárttal tartó gazdák fogatjainak bevonásával, szekerekkel és automobilokkal olyan irtózatos tatárjárás az otthonmaradt vagy a választásban részt nem vett szavazók után, aminőt ebben a városban addig még nem láttak. És csodák csodája, a kerületnek ebben a nagy községében is, ahol vegyesen voltak kormánypárti és ellenzéki szavazók a szavazókörökben, 6—7—8 órakor lezárták a szavazást, de azokban a szavazókörökben, ahol a kormánypárt ereje rejlett és ahol nagyon sok választó tartózkodott a szavazástól, este 10—11 órakor volt a záróra. Természetesen, eredményt igy sem értek el. Az eredmény mindössze annyi volt, hogy néhány száz szavazattal az ellenzéki jelölt győzelmét csökkentették, amennyiben 1300—1400 szavazat helyett 900—950 szavazattal győzött az ellenzék. T. belügyminister ur, tényleg megszivlelendőnek tartom, hogy a szavazatszedő küldöttségi elnököknek ilyen apró-cseprő csalafintáira, amelyek célhoz amúgy sem vezetnek, de a választási eljárás kompromittálására igenis alkalmasak, méltóztassék valami remediumot kitalálni, vagy legalább is koncedálni. Azt, amit Meskó t. barátom ajánlott, hogy 8 órakor feltétlenül meg kell tartani a zárórát,-elfogadnám abban az esetben, ha méltóztatnék gondoskodni arról, hogy esti 8 óráig azonban folyamatosan, minden zökkenő nélkül, a lehető legnagyobb gyorsasággal folyjék a szavazás. Ha azonban az elnöknek fentartjuk azt a jogot, hogy közben több alkalommal is felfüggesztheti a választási eljárást, ha incidenseket rendeznek, amelyeknek követkéz-