Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

SéÔ À nemzetgyűlés 439. ülése 1925. évi pilms. hó 2-an, esüiortÖhon. ditsünk akadályt mások elé, hogy bizonyos kerületekben ne léphessenek fel. Azt hiszem, ez oly fontos erkölcsi szempont, hogy már csak azért sem volna szabad a nemzetgyűlésnek megszavaznia, nehogy ebből az tűnjék ki, hogy vannak itt emberek, akik féltik mandátumaikat s akik a mandátum birtokán keresztül a következő választásnál kedvezőbb esélyt akarnak biztositani a maguk számára. Én tehát hozzájárulok ahhoz az in oltványhoz, amely ennek a rendelkezésnek törlését célozza. Ellenzéki oldalról többen szóvá tették már az úgynevezett emigráció-szakaszt, amely néhány emberre van ráhúzva s amelyet néhány ember kizárása céljából vettek be ; t. i. nem fogadható el annak a jelölése, aki egy évet meghaladó idő óta az ország területén kivül él. A kormánytól mindig azt hallottuk, valahányszor a forradalom és ellenforradalom eseményei fel voltak hántorgatva, hogy fátyolt kellene borítani a múltra, valahogy el kellene felejteni ezeket a dolgokat, valahogy ugy kellene a dolgot csinálni, hogy a kiegyenlitődés meglegyen. Most azt látjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak 10. §-a egyszersinindenkorra kizárja a választhatóságból azokat, akik a bolsevizmus alatt népbiztosok vagy vádbiztosok voltak. Ezt a szakaszt a törvényhozás már elfogadta. Itt pedig nem is olyan emberekről van szó, akik a bolsevizmusban résztvettek, hanem olyan emberekről, akik egy^ általán szembeálltak a bolsevizmussal is, mégis azt a rendszert akarják bevezetni, hogy az előadó ur javaslata szerint ezek a személyek csak akkor léphetnek fel, ha ehhez a ministertanács hozzájárul. Azt mondják, hogy a választójog közjog s ezt a belügyminister ur és a ministerelnök ur is igy értelmezi. Már pedig ha közjog, ha olyan jog, amelyet minden polgár gyakorolhat, akkor miért tesszük függővé a közjog egy részét a ministertanácsi határozattól és miért nem lehet a kérdést ugy megcsinálni, hogy azt a ténji; ne vegyék bele, hanem ezt a rendelkezést egyszerűen töröljék és ne akarjanak itt egyének ellen paragrafusokat hozni. Ez nem méltó a törvényhozáshoz és egyáltalán nem fedi azt a szempontot, melyet itt állandóan han goztatni szoktak, hogy végre el kellene következnie a kiegyenlítődésnek és közelebb kellene hozni egy máshoz a különböző irányzatokat, hogy egységesebben, erőteljesebben tudjanak az ország újjáépítése érdekében dolgozni. Ez a szakasz csak mélyiti azt az ürt, amely itt amúgy is fennáll az ellenforradalom diadalmaskodása óta ; már pedig ezt semmiféle politikai előrelátás, semmiféle praktikus szükségesség indokolttá nem teszi. Az emigráció likvidálása azt jelentené, hogy külföldön megszűnik a politizálás. Azt jelentené, hogy az emigránsok itthon politizálhatnak és dolgozhatnak ugy, mint más ember, de itthon felelősségteljesebben dolgoznának, mert itt mindenkor megfoghatók. A politikai okosság nem azt követelné hogy mi ezeket kizárjuk, hanem, hogy egyszerűen megszüntessük az emigrációt, likvidáljuk azt, és amikor itthon van az emigráció, akkor kétségkívül felelősségteljesebben politizál itt bent az ország határain belül, mint azokon kivül. Ez egészen természetes dolog. Garami Ernőről, Buchinger Manóról Weltner Jakabról és olyan emberekről van szó, akik a magyar munkásmozgalomból nőttek ki, akik nagyon értékes, intellektuális munkásemberek, akiknek tevékenységére, munkálkodására büszke lehet ez az ország is, hogy ilyen munkásai nevelődtek, kiváló egyéniségek, intellektuális erők és tehetségek, akik megbecsülteinek ellenfeleik részéről is

: Helytelen tehát, hogy a törvényhozás olyan szakaszt vesz be ebbe a javaslatba, amely szakasz ezeket ki akarja zárni a választhatóságból. Én azt hiszem, hogyha komolyan gondolunk arra, hogy tényleg szükség van az ellenforradalmi dolgok likvidálására, akkor ne az ellentéteket növeljük, mert ez a bosszút élezi ki és még inkább mélyiti azt az ürt, amely amúgy is megvan a különböző világnézeti felfogások között, hanem — amint arra szükség volna —- igyekezzünk ezeket a szempontokat inkább enyhíteni, ezeket a súrlódási felületeket eliminálni és iparkodjunk ugy intézni a dolgokat, hogy praktikus eredményeket tudjunk elérni, hogy azután az összefogás, az egységes fellépés, az újjáépítés érdekében minél erőteljesebb legyen. Ez a szakasz nem ezt a célt szolgálja és épen azért kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy Szabó képviselőtársam javaslatát fogadja el, amely ennek a rendelkezésnek törlését kivánja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Senki sincs feliratkozva. Elnök : Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur óhajt nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Ennek a szakasznak a tárgya különböző jellegű intézkedésekből áll, amelyekkel egyenként szándékozom foglalkozni. Az első kérdés, amelyet a túloldali szónok urak meglehetősen részletesen fejtegettek, a jelölések számára, továbbá az ajánlási ivek formájára és a jelölteknek az ajánlás elfogadásáról szóló nyilatkozatára vonatkozik. Akkor, amidőn már az 1922. évi választási rendelet, de továbbá ez a javaslat is, egy bizonyos magasabb számban szabja meg az ajánláshoz szükséges aláírások számát, nem abból a célból indultunk ki, amelyet a túl. oldali egyes képviselő urak feltételeznek, hogy t. i. megnehezítsük a fellépést, vagy az egyes jelölteknek lehetetlenné tegyük azt, hogy a választásban résztvegyenek, hanem egészen más célok vezettek bennünket. Először is el akartuk érni azt, hogy a választásnál magában a választási aktusban és a választási agitáció utolsó stádiumában csak azok a jelöltek vegyenek részt, akiknek komoly sanszuk van. Mert nem közérdek az, hogy épen a választási agitációnak ez az utolsó és legizgatottabb szakasza a jelöltek egész sorozata folytán kétszeresen erős agitációt, kétszeresen lelkiismeretlen propagandát eredményezzen. (Meskó Zoltán : Nem baj az, hadd tisztuljanak az eszmék I Miért nem nevezik ki mindjárt a képviselőket?) Méltóztassanak elhinni, hogy az a jelölt, akinek kilátása van arra, hogy normális eszközökkel is többséghez juthat, az az agitációnak és a propagandának az eszközeit sokkal gondosabban és lelkiismeretesebben fogja megválogatni, mint azok a jelöltek, akik csak egy kétségbeesett küzdelembe vágnak bele (Ugy van! jobbfelől.) és az utolsó, majdnem kilátástalan stádiumban azután lelkiismeretük teljes félreértésével, az eszközök válogatásának elmulasztásával, az izgatásnak és demagógiának minden eszközét igénybe fogják venni azért, hogy a maguk kilátástalan helyzetén segítsenek. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) De van itt egy másik szempont is. Vázsonyi t. képviselőtársam e szakasz vitája folyamán mutatott rá, hogy az a bizonyos vesztegetési veszedelem, amely a múltban kevés választó esetén fennállott, mennyire csökkent most, amikor egy kerületben nagyobbszámu választót kívánunk meg a jelöléseknél. Minél kevesebb jelölés elegendő ahhoz, hogy valaki a választásban részt vegyen, annál könnyebben képzelem el azt az esetet, hogy az illető megvesztegetéssel, vagy nem egész tiszta eszközökkel szedje össze magának a jelölőknek azt a csoportját, amely a jelöléshez szükséges.