Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-438
A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 353 módosabb gazdáknak, akik természetesen olyan helyzetben vaunak, hogy a földet meg is tudnák szerezni és meg is tudnák művelni, de tulajdon birtokuk meghaladja a községben szokásos kis családi birtok nagyságát, és igy a törvény alapján földhöz nem juthatnak. Ezeket fel kell világositani, hogy a megváltást szenvedő épugy ragaszkodik a maga nagy, vagy középbirtokához, mint ők a kis családi birtokukhoz és a legnagyobb igazságtalanság lenne, ha a nagy, vagy középbirtokból csak azért vennének el, hogy a kisgazda leányának selyemharisnyát vehessen. Ez már nem földbirtokpolitikai cél.« Egy helyen a következő nemzetgazdasági eszmét fejtegeti, amikor azt mondja (olvassa); »A marhaállomány, ha a békebelivel összehasonlítjuk, helyenkent 3-4-szeres. De vájjon helyes-e ez a gazdálkodás ? Én nem hiszem. A túlnagy állatállomány tehát nemzetgazdaságilag inkább káros, mint hasznos, (Derültség.J mert többet elvon a közfogyasztástól, mint amennyit ad.« (Forgács Miklós : O magát is beleszámította ! — Lendvai István : A saját személyével is szaporította ! — (Derültség.] — Malasits Géza : De sok van ilyen !) Amikor harmadfél évvel ezelőtt a földbirtokreform szövetséghez tartozó ellenzéki képviselőtársaim nevében és megbízásából itt felszólalni készültem, boldogult jó nagyatádi Szabó keservesen panaszkodott előttem, hogy a tárgyaló birák között olyanok is akadnak, akik nem segíteni, hanem elgáncsolni iparkodnak a földreformot (Ugy van! ball elől.) és többek között felhívta figyelmemet Sándor Bélára és könyvére s megkért, hogy ezt a Háznak mulassam be. Meg is tettem. Beszédem, illetőleg a közölt szemelvények nyomán retlenetes vihar támadt a Házban, vihar, amely Sándor Bélát a csornai királyi járásbíróság székéből ugyan kiemelte, de csodálatos módon a neki épen legkevesbbé megfelelő helyre : az Országos Földbirtokrendező Bíróság fórumának székébe sodorta /Felkiáltások balfelöl : Hallatlan ! így csinálják ! — Halász Móric: Ki igazolta ezt?), ahol a mai napig, mint előadó biró teljesít szolgálatot. (Derültség balfelöl. — Nagy Vince; Vörös talárban ?) Mielőtt uj állását elfoglalta volna, még egy felterjesztést intézett az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, olyant, amelyben nehéz, sőt lehetetlen ráismerni a volt szovjettagnak és elvtársnak előbb ismertetett Írásbeli gyakorlatára. (Lendvai István: De a konjunkturislára rá lehet ismerni!) Ez a véleményes jelentés egyes részeiben a következő (olvassaj »Nagyméltóságú Országos Földbirtokrendező Bíróság ! Csorna község földmegváltási ügyében a 4756— 1922. 0. F. B. sz. végzéssel elrendelt tárgyalást befejeztem, az iratokat 10 napra közszemlére kitettem. Ezek megtörténte után az összes iratokat a beérkezett észrevételek Kapcsán ítélethozatal végett tisztelettel beterjesztem. Ezen ügyről véleményes jelentésemet a következőkben terjesztem elő : Az egész ügyet az izgatás, erőszak és törvény rendelkezéseivel ellentétes egyéni érdek jellemzi. A földhöz juttatandók követelése (mert kérelemről beszélni iti nem lehet) nemcsak a földhöz juttatandóknak, de az itteni nemzetgyűlési képviselő egyéni érdeke.« / Felkiáltások balfelől: Hallatlan! Èz én vagyok!} A képviselő ur ugyanis a választások előtt megígérte a csornaiaknak, hogy megkapják a Ráth Ferenc által haszonbérelt hercegi uradalmat. Ez tehát az Ígéret földje, melyhez az elvakított, félrevezetett saját vesztére is makacsul ragaszkodik Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy, a képviselő ur a tárgyalások folyamán mindig Csornán tartózkodott, s bár a tárgyalásokon nem jelent meg, mégis nagy része van abban, hogy az egyezség létre nem jött, dacára annak, hogy — amint a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, — a hitbizományi uradalom a legmesszebbmenő áldozatkészséget tanúsította. A földhöz juttalandók hajthatatlan merevséget leginkább jellemzi az, hogy más területről, mint amit ők kijelöltek, beszélni sem akartak azon indokolással, hogy más nekik úgysem kell. A csornai helyi viszonyokat a következőkben ismertetem : Csorna nagyközség inkább város, mint falu jellegű. Népe általában vad, durva, műveletlen. A férfiak, — különösen a legények, — korcsmázók, verekedő bicskások. Az itteni 14 kocsma állandóan tele van ivókkal, ezért sok a szegény ember. A munkát nem keresik, hanem inkább kerülik. A föld miveléshez is lusták, nem lordul elő, hogy napkeltétől napnyugtáig dolgoznának, mint az más helyeken szokás, hanem hét-nyolc órakor indulnak es hat órakor már hazatérnek. Az asszonyok a főzésen es a baromfietetésen kivül semmit sem dolgoznak, még kézimunkával sem ioglalkoznak. Háziiparuk nincs, belsőségükben levő kertjein, ha parlagon nem hevernek, takarmánnyal, burgonyával vannak bevetve. Zöldségfélét is a piacon vesznek, pápai és győri kofáktól. Földmüvelésük külterjes, földjeik elhan3'agoltak,"gazosok. Kapásnövényt csak annyit vetnek, amenns i házi fogyasztásra szükséges, de azt is gazból szedik ki, mert a kapálástól irtóznak. Egj'szóval, Csorna népe nem az a szorgalmas, munkás nép, amely a földbirtokreformnál a legmesszebbmenőméltányosságot megérdemelné (Halász Móric: Az a kérdés, hogy igaz-e ez ! — Esztergályos János: Ha Griger mondja, akkor igazi) Azután igy folytatja (olvassa) : »A földhöz jutandók jogi képviselője által beadott észrevételekre az eddig előadottakban jórészt megfeleltem, mégis azokra meg a következőket adom elő : Az egész munkán Ráth nagybérlő elleni gyűlölet vonul végig. Mi, akik a helyzetet ismerjük, tudjuk, hogy ez a gyűlölet a legutóbbi választásokra vezethető vissza, amikor is a nagybérlő a kormánypárti jelölt mellett a jelenlegi képviselő ellen exponálta magát és ezzel Csorna nagy részét, de különösen a jelenlegi képviselőt és ennek főkorteseit magára haragította.« Azután azt mondja (olvassa) : »Ezen utca-rendezéssel kellett volna segíteni, ha intelligens emberek lettek volna a község vezetői, de sajnos, nem azok voltak és most sem azok. — A 9. bekezdésre vonatkozólag előadom, hogy tén3 7 leg számtalan család van, melynek életerős, munkabíró férfi és női tagjai az év jórészében összetett kézzel és korgó gyomorral nézik a napot, de nem a földhiány miatt, hanem azért, mert lusták dolgozni, fogalmuk sincs a takarékosságról és beosztásról. Az 59—63. bekezdésben foglalt piszkolódásokra csak annyit jegyzek meg, hogy igenis, izgatják a népet, és pedig nem az igazság kimondása izgatja, hanem az ügyvéd urak, a képviselő urak, a jegyző urak, stb. akik a mértéktelen földreformtól indirekte hasznot várnak. (Eöri Szabó Dezső: Még a jegyzők is !) — Az összeirási kimutatásokra majdnem az összes gazdasági cselédek felvétették magukat. Nem is csoda, mert az 1920. évi választás alkalmával a jelenlegi képviselő ur, akkori jelölt, asztaltetejéről hirdette, hogy nem lesz uradalom, felosztatja a hercegi és prépostsági uradalmakat, Csorna, 1923. május. 5. Sándor Béla s. k. kir. járásbiró.« Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az egész véleményes jelentés a becsületsértéseknek és rágalmaknak halmaza. (Ugy van! balfelől.) A biró sárba tiporja az én becsületemet, Csorna község elöljáróságának és egész lakosságának jó hírnevét és becsületét. Az egész jelentésben annyi az igazság hogy a NAPLÓ. XXXIT. 51
