Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

850 A nemzetgyűlés 438. úlése 1Ù25. évi július ko 1-én, szerdán. ködjek. Az a föld, amelynek érdekében most szót emelek, amelyet most egy súlyos elemi csapás látogatott meg, egy egész országrész. Az országnak egy olyan része, amel5

r a magyar államnak mindig legmegbízhatóbb, legkifogyhatatlanabb magtára, (Ugy van! a jobboldalon.) és kaszárnyája volt, mindig lojálisán és bőkezűen adta meg a maga szolgáltatását a nemzet nagy tárházába, tekintet nélkül arra, hogy a hatalom talán sokszor azt az acélos búzát és azokat az acélos férfikarokat, amelyeket ez a terület szolgáltatott a haza javára, a nemzettől idegen célok szolgálatába állította. T. Nemzetgyűlés ! Ez a nép, a Tiszántúlnak ugy testben, mint értelemben egyaránt vaserejü, derék, dolgos magyar népe, igenis mindig lojális és bőkezű volt a közszolgáltatásokban, akár zabról, akár pedig vérről volt szó. Csak egy lojalitást nem ismert: sohasem volt lojális a bécsi kormányok politikájával szemben. (Esztergályos János : Ferenc Józsefnek is kikövezte az utat, annyira lojális volt.) Ezért a gerinces, következetes magyar politikáért ez a terület bizony évtizedeken, sőt századokon keresztül bűnhődött, ez a nép ezekért a szolgáltatásokért a magyar államtól — sajnos — a múltban ellenszolgáltatásokat nem kapott ; ez a nép a múltban szakadatlanul mostoha gyermeke volt a magyar kormánynak. (Esztergályos János : Ez volt az egész ország népének sorsa!) Ennek a hibás politikának, a mellőzés politikájának keserves következményei különösen szembetűnnek most itt, a trianoni határok között csonka Magyarországon. Ha a magyar kultúrának, különösen az agrikulturának grafikonját megvonjuk, azt látjuk, hogy nyugattól kelet felé képzelve azt a vonalat, ez a vonal — sajnos — nem marad a vízszintes szinvolon, hanem nyugatról keletre haladva szakadatlanul egy zuhanásszerű esés tendenciáját mutatja. Pedig ez a nép, a Tiszántúl népe — maga a föld és emberanyag is — vallom, hogy elsőrendű, szinte lelke és virága ennek az országnak. Es hogy mégis ennek a népnek agrikulturája, állattenyésztése, szövetkezeti élete, közintézményei, közlekedési viszonyai, iskolaügyi viszonyai, a gazdasági szakoktatás stb. a Dunántúlhoz képest minden tekintetben ilyen sajnálatos hátramaradást mutat, ez, t. Nemzetgyűlés és t. Griger képviselőtársam, igenis, ennek az évszázados elhanyagolásnak, évszázados hátratételnek és magára hagyottságnak következménye. (Kuna P. András: Mindig függetlenségiek voltak! — Esztergályos János : így van ez nálunk a Dunántúl is !) Ennek az agrárdemokrata és nemzeti kormánynak ezzel a néppel szemben, igenis, fokozott kötelességei vannak, hogy a régi kormányoknak ezeket a történelmi mulasztásait jóvátegye. Sajnos, a sors most egy ilyen keserves, szomorú alkalmat ad a magyar kormánynak arra, hogy éreztesse a maga figj^elmét és a maga jóindulatát a Tiszántúl népével, evvel az értékes nációval. Köztudomású, hogy a Tiszántúlt katasztrofális elemi csapások látogatták meg: az aszály, a leljesen csapadéknélküli tél, csapadéknél vüli tavasz. Meg lehet állapítani, hogy körülbelül Békésmegye északi részéből indulva egész Biharmegyét, az egész Kunságot, Hajduvármegyének körülbelül felét magában foglaló kerület bizony áldozata lett ennek az aszálynak, amit — mondom — fokoz a csapadéknélküli tél, azonkívül az állandó nehéz szelek, fagyok, az áprilisi hőütés, ami különösen azon a területen pusztított. Hozzájárult ehhez legutóbb a sáskajárás, sőt, hogy be legyen tetézve, és hogy hét legyen ez a csapás, most Hajduvármegye területén körülbelül 20.000 katasztrális hold földön jégverés tarolta le a vetést és körülbelül 50—00%, de helyenként 100% kárt is okozott. Természetes, hogy ä legelők, kaszálók általában véve kiégtek, és ha a most beállott esős idő valamit javit is a hetyzeten, mégis azon a tényen — sajnos — már a természet hatalma sem tud változtatni, hogy itt egy kaszálás elmarad!, az anyaszéna elmaradt, és hogy a Tiszántúl gazdái a ránk következő télen keserves takarmányhiánnyal tognak majd küzdeni. (Ugy van!) Ennek az elemi kárnak egészen természetes velejárója egy szociális tünet, nevezetesen a munkanélküliség, a mezőgazdasági munkásoknak munka nélkül maradása. Ez az" állapot ugyan momentán még nem következett be, de nagyon valószinü, hogy közeli napok kérdése az, hogy hatalmas munkástömegek lelkére és homlokára fog majd rászállni a téli létfentartás rettenetes gondja. Különösen súlyos a helyzet Nádudvaron, legfoként Balmazújvároson, ahol sajnosán kell megállapítani, hogy 200 munkáscsalád maradt aratás nélkül ebben az esztendőben, sőt a többi aratók is, akik oly szerencsések voltak, hogy részes aratás előnyében részesülhettek, épen a katasztrofális aszály miatt oly nebezen jönnek ki, hogy az egy két vagy három magot nyújtó termés réven még a maguk teli kenyerét sem tudják megkeresni és a kamarájukba betakarítani. Mi, akik igenis, szeretjük ezt a népet és segíteni akarunk és fogunk is segiteni rajta fokozatosan, rettegünk attól, hogy ismét tanúi leszünk Balmazújváros piacán annak a szivettépő látványnak, amikor kint a piacon igenis százáv >l, sőt mondhatnám, ezerszámra ácsorognak, munkanélküli családapák s hogy munkaképes férfiak, akik dolgozni akarnának, hónapokon keresztül kénytelenek az utcákon munkanélkül, tétlenül lézengeni. (Ugy van! — Nagy Vince: Ez majdnem általános az egész országban !) Ezeknek a bajoknak, melyeket mi ismerünk s melyeket mi a múltban is az eszközökhöz és lehetőségekhez képest orvosoltunk, és most is orvosiunk, ezeknek a bajoknak orvoslására én interpellációm szövegében konkrét javaslatot jelöltem meg és nagyon kérem a gazdasági minister urakat, hogy a tiszántúli, különösen károsul: gazdák talpraállitása és a mezőgazdasági munkások Ínségének megelőzése végett haladéktalanul tegyék meg azokat a pénzügyi és adminisztratív intézkedéseket, melyeket én interpellációm szövegében tőlük kértem. Kérem haladéktalanul ezeknek az inségmunkáknak a megindítását, és elrendelését annak, hogy ezeknél a munkáknál elsősorban az ínséges községeknek lakosai alkalmaztassanak (Helyeslés.) Kérem végezetre úgyszólván az összkormányt arra, hogy a Tiszántúl, amelynek népében és földjében szinte felmérhetetlen gazdasági és kulturális fejlődés lehetőségei szunnyadnak, különösen most, az esedékes beruházási programm keretében a megérdemelt figyelemben és dotációban részesíteni méltóztassék (Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Esztergályos János : Nem is illik oda a képviselő ur az egységes pártba, mert szive van !) Elnök: A földmivelésűgyi minister ur kivan szólani. Mayer János földmivelésűgyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az Alföld egyes vidékein, de különösen a Tiszaháton egész május havában és június első felében nem volt csapadék, úgyhogy ezeknek a vidékeknek terméskilátásai igazán szomorú képet nyújtanak Különösen a takarmánynövények, a rét és a legelő szenvedett legtöbbet a szárazságtól. Ezeknek az aszálysujtotta vidéknek lakosai küldöttségileg kerestek fel engem több községből, és különböző segítséget kértek arra, hogy ezt a nehéz gazdasági helyzetet zökkenés nélkül átélhessék, s hogy a kormánytól kapjanak némi segítséget arra, hogy nehéz sorsukon valahogyan enyhíteni tudjunk. Amikor ezek a küldöttségek hozzám járultak, azonnal kiadtam rendeletemet a vármegyei és járási gazdasági felügyelőknek és elrendeltem, hogy