Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

348 A nemzetgyűlés 488. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. az alaptörvény 28. S-a szerint a háborús birtokok kisajátítása megtörténik — ebben a szakaszban ugyanis benne van, hogy a háborús szerzemények utolsó morzsáig kisajátitandók, ezzel szemben azonban egyetlen egy esetet nem tudok, hogy Magyarországon többszörös háborús birtokot kisajátítottak volna — méltóztassék ezt egy megtelelő háborús birtokkal kicserélni és mig ez is megtörténik, méltóztassék saját tekintélye érdekében, de a kisberlok érdekébén is fellépni. Méltóztassék intézkedni, hogy a jogtanácsos urak ne terrorizálják a népet atekintetben, hogy a 3000/1925. számú rendelet előnyeitől elessenek. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan válaszolni. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! A t. képviselő ur azt a kérdést intézi hozzám, hogy hajlandó vagyok-e a püspöklellei püspöki uradalmat a makói és leilei igénylők között kisajátítani oly módon, hogy a püspökség egy nagyobb háborús birtokból cserebirtokhoz jusson 7 Erre a kérdésére azt vagyok bátor felelni a képviselő urnák, hogy nem vagyok és nem lehetek hajlandó, mert semmi néven nevezendő birtokkal szemben a iöldigénylók igényeinek kielégítésére kisajátítási jogom nincsen. Kisajátitási joga csak a bíróságnak van, idevonatkozólag tehát ilyen értelmű intézkedést a saját hatáskörömben nem eszközölhetek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez máiigaz !) Ami a püspöklellei földigénylők igényeit illeti, e tekintetben csak annyit tudok jelezni, hogy múlt év decemberében az Országos Földbirtokrendező Bíróság idevonatkozólag egy Ítéletet hozott és a püspöklellei Iöldigénylók részére az uradalom földjebői 1107 katasztrális holdat sajátított ki. Ami már most a földigénylők további igényeit illeti, e tekintetben is hiába interpellál engem a képviselő ur, nekem nem áll módomban semmi néven nevezendő intézkedést tenni az igények kielégítése szempontjából. A törvény értelmében az igénylőknek póteljárást kell kérniök, amelyet az OFB-hez kell felterjeszteni és az OFB. fo

fc

'ja a további intézkedéseket, abban az esetben, ha azok az igények a törvény értelmében jogosultsággal bírnak, megtenni. Ami azt a memorandumot illet, amelyre t. képviselő ur hivatkozik, kijelentem, hogy azt nem láttam, nekem a kezembe sem a képvis.lő ur, sem olyan küldöttség, amelyet a képviselő ur vezetett, azt nem adta át. (Kiss Menyhért : Elődjének adtuk át !) Lehet, hogy megboldogult elődömnek átadták, de nekem erről tudomásom nincsen, és épen ezért e tekintetben sem nyújthatok felvilágosítást. Késve érkeztem meg, s amikor a terembe léptem, akkor emiitette a képviselő ur, ha jól értettem, hogy a makói polgármester a földigénylök nevében a további igénylésről lemondott. Abban az esetben, ha az igénylők idevonatkozólag felhatalmazást a polgármesternek nem adtak, akkor semmi joga nem volt arra, hogy az igénylők nevében az igénylésről lemondjon. Az igénylésről csak az igénylők mondhatnak le, amennyiben nem mondtak le, az nem is lehet érvényes, amit a polgármester a tárgyalóbizottság előtt kijelentett. Ennélfogva az igénylést az Országos Föld birtokrendező Bírósághoz keli bejelenteni. Ami továbbá azt a rendeletemet illeti, amelyet az 50 holdon aluli kisbérle'ek buzabérének pénzértékre való átszámítása tárgyában kiadtam, erre. vonatkozólag[csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ez a törvényerejű kormányrendelet az érdekeltek részére feltétlenül biztosítja azokat a kedvezményeket. Ha már most egy bérbeadó meg akar egyezni a bérlővel és a bérlő nem kíván a kedvezménnyel élni, arról lemond, ez neki joga ban áll és ez egyáltalában sem engem, sem rendeletemet, sem a ministeri tekintélyt nem érinti. Mindenkinek jogában áll mindennéven nevezendő, törvénj^ben gyökerező előnyről és kedvezményről lemondani. Ha azonban erről lemondani nem akar, akkor sem az uradalom, sem a gazdaliszt nem foszthatja meg azoktól a törvényszerű előnyöktől azokat, akiknek érdekében a rendelet kiadatott és akiknek részére az előny biztosíttatott. Ennyit voltam bátor az interpelláló képviselő urnák interpellációjára válaszolni, tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom a minister ur válaszát tudomásul venni, (Felkiáltások jobbfelöl : Mindjárt gondoltuk !) mert még a szándékot sem látom a tekintetében, hogy a minister ur valóban tenni akarna valamit a földigénylők érdekében. Mindnyájan túlvagyunk azon, gyerekes is volna, hogy arra hivatkozzunk, hogy mi ebben a tekintetben a minister ur és az Országos Földbirtokrendező Bíróság kötelessége. Nagyon jól tudjuk, hogy a törvény végrehajtását az Országos Földbirtokrendező Bíróság eszközli. De azt is belevették a törvénybe, hogy a törvény végrehajtását két ministerium és pedig először is földmivelésügyi ministerium, mint szakministerium ellenőrzi, másodsorban pedig az igazságügyministerium, amel}

7 a kiküldött bírák személyes dolgait intézi. A földmivelésügyi ministerium alá abban a tekintetben tartozik a törvény végrehajtásának ellenőrzése, hogy utánanézzen annak, hogy mi történik e tekintetben, nem történnek-e^ késedelmezések, mint ahogy egyik képviselőtársam is mutat itt egy végzést, amelyet még február havában hoztak meg és csak tegnapelőtt kézbesítették ki. Ilyen eset ezer és ezer van, nem is érdemes róluk szólani. Hanem a minister urnák az a szándéka és eltökélt akarata kellene, hogy legyen, hogy minden ilyen eset amelyet a nemzetgyűlésben hoznak tudomására, őt arra ösztökélje, hogy mit kell tennie. Nem azt kell tennie, hogy azt jelentse ki, hogy ezer holdat szétosztottak, ellenben megmaradt több mint 7.000 hold. Ellenkezőleg, arra kell vigyáznia, hogy a törvényt végrehajtották-e és az iránt kellene érdeklődnie, hogy miért zárták ki a püspöklellei igénylők kétharmad részét. Ezeket a kérdéseket kellene a t. minister urnák vizsgálódás tárgyává tennie, mert neki elsősorban az igénylők érdekeit kellene védenie, a nagybirtokosoknak ugy is ezer eszközük van arra, hogy megvédjék a maguk birtokát. O mint kisgazda ember arra volna hivatva, hogy a kisemberek érdekeit védje. (Muszti István: A bíróság kezében van !) Ezt azonban nem látom az igen t. minister ur részéről. (Graeffl Jenő: Elég már, gyerünk tovább 1 — Derültség. — Dénes István : Az ezerholdas kisgazda ott hátul nagyon türelmetlenkedik !) Egészen elszomorító, amikor az igen t. minister ur a kisberlok haszonbérére vonatkozó rendeletet rabulisztikával ugy magj^arázza, hogy nem akadályozhatja meg azt, ha a kisberlok elfogadják a nagybirtokosok ajánlatát. Milyen kedves, bájos vonás. Ki kérte azt, hogy a minister ur megakadályozza, hogy a kisberlok 25 aranykorona helyett 37 aranykoronát fizethessenek. A kisberlok közül senki sem gondolt arra, hogy a minister ur ezt a nagy jogi szabadságot biztosítja nekik, hogy nem 25, hanem 37 koronát fizethetnek holdankint (Urbanics Kálmán: Ön beszél rabulisztikáról!) Hiszen ha nem fogadjak el ezt a követelést, akkor felmondják a bérleteket. Ilyen esetben a hatalom birtokosának feltétlenül a kisberlok mellé kellene állni, hiszen ezt a rendeletet a kisberlok helyzetének könnyítésére méltóztatott hozni. A kisberlok helyzet mek könnnyitésére méltóztassék ezt a