Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-438
A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 347 törvényt sem hajtották végre. Az ember azt gondolná, hogy ilyen esetben, amikor egy ilyen nagyobb uradalommal állunk szemben amelynek rendeltetése is az, hogy eszmei célt szolgáljon — amilyen pl. iskolák lentartása templomok építése — az ilyen vagyon kötelezi a kezelőséget és az intézőséget arra, hogy szociális érzésű legyen, hogy emberbarát legyen, humánus legyen s mindazokat ;iz igényeket és kívánságokat, amelyek felmerülnek, tekintetbe vegye és összeegyeztesse. Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy mindent elkövetnek a földreformtörvény végrehajtásának megakasztására, az én indítványomat és javaslatomat elvetették s a embereket megbüntetik, akik ennek végrehajtását követelik. Másfelöl pedig mi történik ? Hosszas fáradozás után rá tudtuk venni a minister urat — mert több képviselő felszólalásából a minister ur is erre a meggyőződésre jutott — hogy kell valamit tenni a buzavaluta tekintetében és ezért kiadta a 3000/1925. számú rendeletet, amely szerint az 50 holdon alul levő területen gazdálkodók, ha buzavalutában történt is a bér megállapítása, abban a kedvezményben részesülnek, hogy 25 aranykoronát fizethetnek egy métermázsa búzáért. Ez igen nagy könnyítés, tekintettel arra, hogy ma egy métermázsa buzn ára 36—37 aranykorona. Most mi történt. Az történt, hogy a püspöki uradalom intézősége és ügyésze minden egyes kisbérlőhöz — mert az uradalom egy kisebb része kisbérieknek van kiadva — két levelet küldött, amelyben fe.szólítja őket az ügyész ur, hogy ne legyenek tekintettel a minister ur által kiadott 3000/1925. számú rendeletre, hanem irjunak alá egy kötelező nyilatkozatot, hogy ettől a ministeri rendelettől teljesen függetlenül az eredeti szerződést tartják be, azaz nem aranykoronában, hanem buzavalutában fogják béreiket megfizetni. Minthogy a földmivelésügyi minister ur tagadólag rázza fejét, bátor vagyok eredetiben felolvasni neki ezt a megkeresést. (Mayer János földmivelésügyi minister: Lehetetlennek tartomi Nem áll jogában !) Akkor örülök neki, hogy csodálkozik rajta. Szőke Gyula egyházmegyei jogtanácsos, püspöki megbízott irta ezt Macsa Józsefnek és nejének, Bálint Annának, és mindjárt mellékelte hozzá a következő nyilatkozatot, amelyet aláírva kért visszaküldeni. Ebben a következő van (olvassa): »A Csanádi püspöki uradalom püspöklellei gazdaságából 39 magyar hold haszonbérletére vonatkozólag 1924. évi január hó 2-án kelt haszonbérleti ajánlatunkra, illetőleg ezen ajánlatunkkal aláirt haszonbérleti szerződéstervezetre értesítem önt, hogy ezen haszonbérleti szerződési ajánlatunkat es az abban foglalt összes feltételeket most az ott lefolytatott földbirtokreform eljárás után is, a haszonbérfizètésekre vonatkozólag pedig a magyar királyi ministeriumnak 3000/1925 szám alatt megjelent rendelete után is teljes egészében fent ártjuk, ugy hogy a haszonbér fizetését is, valamint az egyéb kötelességek viselését is nem ezen rendelet, hanem a szerződéstervezet alapján fogjuk a haszonbérlet egész fennállása alatt viselni. Ennélfogva kérjük, hogy ezen nyilatkozatunk alapján a haszonbérleti szerződési ajánlat elfogadása és jóváhagyása iránt intézkedni szíveskedjék.« (Lendvai István : Hol a ministeri tekintély ?) Ezt küldöttek az összes bérlőknek, hogy mondjanak le arról a kedvezményről, amelyet az iuen t. miniszter ur a szegény kisbéilők százezreinek biztosított, amikor ezt a nagyon üdvös, helyes rendeletet kiadta. Hogyan tudja a kormány a maga tekintélyét fentartani, ha kiad egy rendeletet, amelyet Mayer János földmivelé ügyi minister nr fedezett, és akkor a bérlők ezreinek és ezreinek homlokegyenest ellenkező rendelkezéseket adnak ki az uradalmak és azzal fenyegetik őket, hogy felmondják bérleteiket, ha ragaszkodnak a minister ur által adott kedvezményhez, hog}' ebben az esetben elveszítik bérletüket és már előre terrorizálni akarják őkpt, hogy mondjanak le erről a kedvezményről. Én a legnagyobb megbotránkozásomnak és csodálkozásomnak adok kifejezést és arra kérem a minister urat, engedje meg, hogy némi reményem legyen arra, hogy a minister ur e tekintetben sarkára fog állani és meg fogja akadályozni ugy ennél az uradalomnál, mint más uradalmaknál is, amelyek 50 holdnál nagyobb területen gazdálkodnak, hogy a kisbérlőket elüssék attól a kedvezménytől, amelyet a minister ur kiharcolt az ő részükre a 3000/1925. számú rendelet kiadása kapcsán. Már a mutt esztendőben szerettük volna ezt a kérdést dűlőre vinni és magam is és más képviselőtársaim is minden alkalmat megragadtunk, hogy meggyőzzük a minister urat memorandumban, élő szóval és interpellációk formájában arról, hogy azt a 7—8—9000 földigénylőt valamiképen méltóztassék kielégiteni. Én hangsúlyozom a nacionalista és irredenta vonatkozásokat ebben a kérdésben. Az én felfogásom szerint a mostani nyomorúságos trianoni határvonalakon feltétlenül szükséges, hogy ott kisemberek gazgá!kódjának és kisemberek birtokai terjeszkedjenek el. (Dénes István: Legalább tiz kilométer szélességben minden nagybirtokot meg kell szüntetni ! — Egy hang jobbfelől : Éhenhalnának a kisemberek ! — Dénes István : Ne féljen, nem halnak éhen 1 Maguk után halnak éhen! — Gr. Hoyos Miksa : Ez nem áll !) Ha azokon a trianoni határokon kisemberek, kisexisztenciák, kisföldmivelők és kisgazdák telepednek le, ott gazdálkodnak és megelégedést teremtenek maguk körül, az feltétlenül a legjobb hatással van. Ez egy uj határvédelem, amilyet annak idején XVII. században Magyarország területén az előrelátó politikusok csináltak, amikorhatárvédelmeket állítottak fel Azt is a földreformmal hozták összefüggésbe, mert azokat a katonákat, akikre a határ megvédelmezése hárult, földdel-birlokkal látták el. Ezt kellene megcsinálnia modern alapon a mostani kormánynak is. Ezeken a területeken, mint Torontál, Békés és Csongrád vármegyékben 10 — 50.000 földnélküli van csak egy-két járásban, nem is az egész vármegyében, akik nem tudnak elhelyezkedni, nem tudnak munkát találni és ma is 20—25.000 koronáért dolgoznak naponta. Ezekben a vármegyékben óriási nag} r birtokok terpeszkednek el, itt kellene becsületesen, radikálisan és a nemzeti szempontok figyelembevételével megcsinálni a földreformot, hogy a határvonalak mentén megelégedett lakosság éljen, uj falvak támadjanak megelégedett emberekkel, akiket, ha veszedelem támad, a vérük ösztönözne és szívesen, örömmel fognának fegyvert. Amikor nincs hadseregünk, csak levente-egyesületekben tudjuk a nemzeti szellemet fentartani, akkor anyagi bázist kell adni a kisemberek lába alá, hogy élezzék azt, amit Kossuth Lajos mondott, hogy érdekünkben van a magyar hazát szeretni és megvédelmezni. Ezt az erdeket méltóztassanak megteremteni. Ezt a kérdést ugy is meg lehet oldani, ha tekintélyes számban megmaradnak a földterületek a nagybirtokotok birtokában is, de mindenesetre támadnak uj exisztenciák, uj falvak, uj telepek, sok-sok uj lakossal, akikben ugy a birtokososztály, mint az ország többi lakossága jövendőjét látja. Émök : A képviselő urnák még egy perce van hátra, szíveskedjék beszédét befejezni. Kiss Menyhért : Én csak kettőre akarom kérni a minister urat ez alatt az egy perc alatt. Egyfelől arra kérem a minister urat, hogy azt a memorandumot, amelyet Tarján János társaival felhozott és amelyet más községek is aláirtak, méltóztassék elővenni, méltóztassék átolvasni ; másodszor pedig arra kérem a minister urat, hogy addig is, amig 50*
