Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

346 A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. urak nincsenek itt, azonban mégis elő kell adnom a következőket : A ministerelnök ur annak idején amikor a szanálási törvényt tárgyalták, mintegy felszólítást intézett az ország népéhez abban a tekintetben, hogy minden társadalmi osztály hozzon a konszolidáció, a szanálás érdekében áldozatokat. A magyar dolgozó néposztályok olyan áldozatot hoztak, amely párját ritkítja a világon. Egyik beszédemben már bebizonyítottam, hogy amikor ma körülbelül az élelmiszerek aranykoronában számítva 400/V-kal drágábbak, mint voltak békében, s amikor az ipari cikkeknél a drágulás még ennél is nagyobb akkor a dolgozó néprétegeknek 30 — 40, legfeljebb 50%-a jut annak a keresetnek, amely béke időben osztályrészük volt, tehát a dolgozó néposztályok rettenetes áldozatot hoztak a konszolidáció érdekében. Nem lebet ezt elmondani a háztulajdonosokról akik folyton romló papirkoronával fizették ki a jelzálogkölcsönöket, s akik kaptak tatarozási hitelt amely rendkívül olcsó volt es amelynek fejében még a legszükségesebb tatarozásokat sem végezteti éli el. Épen azért, mert nincs szükség arra, hogy egy ilyen parazita társadalmi osztályt védelmezzen a kormány, s hogy a dolgozó néprétegekre még nagyobb terhet háritson, azért intéztem interpellációmat a kormányhoz. Kérem a népjóléti és munkaügyi minister urat, hogy bocsássa ki legrövidebb időn belül azt a rendeletet, amely a házbérkorona szorzószámát a vámkorona szorzószámára, vagyis 14.500-ra szállitja'le. (Helyeslés a bal- és a széhőbalüldalon.J íílnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyi s a munkaügyi és a népjóléti minister uraknak. Következik Kiss Menyhért képviselő ur szóbeli interpellációja a földmivelésügyi minister úrhoz a püspöklellei uradalomnak egy háborús birtokkal való kicserélése tárgyában. Kérem a jeg}

f

ző urat, hog3' az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földművelésügyi minister úrhoz. Hajlandó e a püspöklellei püspöki uradalmat a makói és lellei igénylők között kisajátítani oly módon, hogy a püspökség egy nagyobb háborús birtokból cserebirtokhoz jusson '?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért : T Nemzetgyűlés ! Ugy vagyunk mi ennek a foldbirtokreform törvénynek a végrehajtásával, mint a rómaiaknál volt uticai Cato, aki minden beszéde végén azt mondotta: »Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.« Bármiről is beszélt, a végén mindig azt mondotta, hogy el kell pusztítani Carthagot. Nekünk pedig az a véleményünk, hogy végre kell hajtani a földreform törvényt. Egy évvel ezelőtt már voltam bátor ugyanebben a kérdésben interpellálni, azonban azóta abszolúte semmi nem történt. A minister ur azt mondotta, hogy nyújtsunk be egy memorandumot az igénjdök nevében. Én ezt a memorandumot átnyújtottam, amelyben összeírtuk az igénylőket és kifejtettük az argumentumokat arra nézve, hogy mennyire sürgős és szükséges az, hogy Torontál és Csanádme»ye találkozásánál, a tiüanoni határok szélén, a földreform közmegnyugvásra intéztessék el, azóta azonban semmi sem történt ebben az ügyben. De rosszul fejezem ki magamat, mert mégis történt valami Az történt ugyanis hogy küldöttségeket küldtek fel, ide a ministeriumba sürgetni a dolgot, s amikor a küldöttség tagjai Püspöklellére hazamentek anélkül, hogy beszámolhattak volna az őket megbizó embereknek, a járási főszolgabíró behivatta magához a vezetőket, — névszerint Tarján János és társait és megfenyegette őket, hogy ne merjenek többé Budapestre jönni küldöttséggel különben nagyon rossz dolguk lesz. (Zaj.) Ezt a kLíáhöttség tagjai nekem is elpanaszolták, azonkívül Denes István képviselőtársamnál is lépéseket tettek, hogy

r tegyen valamit érdikükben, azonban mint szomorú, száraz, felháborító tényt tárjuk a nemzetgyűlés elé, hogy Magyarországon amikor küldöttségek azt kérik, hogy egy meghozott és szentesitett törvényt végrehajtsanak, amikor tehát teljesen jogos igények kielégítését kérik, akkor ezt hatósági közegek ugy intézik el, hogy megfenyegetik az illetőket, hogy ilyen meg amolyan kellemetlenségük lesz, ha ezt a dolgot máskor is meglenni merik. (Lendvaí István: Akárcsak a labi választáson !) Ott van Makó városa, ahonnan szintén több ezer igénylő jelentkezett. (Lentlvai István : Ahol a jeruzsálemi földeket nem akarják kicserélni ! — Derültség) s ahonnan szintén beadták egy memorandumot, amelyben kérték ezeknek a birtokoknak a kicserélését. Makón és Püsoöklellén körülbelül 6—7000-re lehet tenni a földigénylők számát. Makó városában az történt, hogj' a polgármester ur anélkül, hogy erre valaki felhatalmazta vagy megkérte volna, kijelentette a kiküldött bírónak, aki az eljárást megindította — nem ugyan a földbirtok politika tekintetében, hanem a házhelytörvény végrehajtása tárgyában, — hogy a város nevében ő mindenféle földigényről és végrehajtási eljárásról lemond. Nem tudom, hogy egy tisztviselő, akit mégis csak ami adófilléreinkből tartanak el és aki arra van hivatva, hogy törvényeket és rendeleteket végrehajtsa, hogyan tud igy szembehelyezkedni sok-sok ezer ember érdekével, sőt sok-sok ezer embernek évtizedeken át táplált forró kívánságával és óhajával. Ez megtörtént és a polgármester ur ugylátszik nyugodtan ül székében, mert bízik benne, hogy a kormányzat, amelynek legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a földbirtoktörvényt végrehajtsa, megfogja őt védelmezni az igénylőktől. (Dénes István: Azóta rendesen bejár a püspöki, rezidenciába !) Én tavaly már indítványt tettem a tekintetben, hogy a püspöki birtok helyett adjon a kormány a püspökségnek, minthogy iskolákat tart fenn és kulturális célokra kívánja fordítani jövedelmét, egy háborús birtokot. Meg is jelöltem a múlt esztendőben erre a célra a derekegyházi uradalmat, amely közel van Hódmezővásárhely határához és amely elsőrendű uradalom. Ott sem hajtották végre a földreformot. Ennek pikáns részleteiről már tud a nemzetgyűlés, mert egyik képviselő ársam leleplezte az egész ügyet és megmondotta, hogj^ az igen t. ministerelnök ur maga irt levelet a bíróságnak, (Lendvai István : Humanitásból !) amelyben befolyásolni kivánta a birós got a tekintetben, hogy a világért hozzá ne nyúl on csepeli Weisz Mandfrédnak ehhez a birtokához, hogy az épen é , sértetlenül maradjon meg ennek a szegény embernek a kezében. (Ellenmondások jobbfelöl. — Szabó Sándor: Nem áll! Ez nem igaz. kénviselő ur 1 Tessék rektifikálni! Nem szabad ilyet mondani!) így volt! (IMsanics Kálmán: Megcáfolta a ministerelnök válaszában ! — Gr. Hoyos Miksa : Az adatok nem stimmelnek !) Eckhardt képviselőtársam olvasta fel a levelet és a ministerelnök nem cáfolta meg. (Urbanies Kálmán: Dehogy nem! Megcáfolla !) Azt toldotta hozzá, hogy ö csak azt igyekezett a bíróságnak megmagyarázni, hogy gyűlölködésből ne vegyenek el többet, mmt amennyit a birtok a termelés szempontjából kibír. Ehhez nem kell kommentár. (Zaj.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Hét-nyolcezer i énylő van Lellén s körülbelül 600 holdat osztottak szét, % részét azonban a földigénylőknek különféle okokból kizárták az igénylesből. Makón egyáltalán nem hajtották végre a törvényt, sót még a házhely-