Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

346 A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. urak nincsenek itt, azonban mégis elő kell adnom a következőket : A ministerelnök ur annak idején amikor a szanálási törvényt tárgyalták, mintegy felszólítást intézett az ország népéhez abban a tekintetben, hogy minden társadalmi osztály hozzon a konszo­lidáció, a szanálás érdekében áldozatokat. A magyar dolgozó néposztályok olyan áldozatot hoztak, amely párját ritkítja a világon. Egyik beszédemben már bebizonyítottam, hogy amikor ma körülbelül az élelmiszerek aranykoronában számítva 400/V-kal drágábbak, mint voltak békében, s amikor az ipari cikkeknél a drágulás még ennél is nagyobb akkor a dolgozó néprétegeknek 30 — 40, legfeljebb 50%-a jut annak a keresetnek, amely béke időben osztály­részük volt, tehát a dolgozó néposztályok rettene­tes áldozatot hoztak a konszolidáció érdekében. Nem lebet ezt elmondani a háztulajdonosokról akik folyton romló papirkoronával fizették ki a jelzálogkölcsönöket, s akik kaptak tatarozási hitelt amely rendkívül olcsó volt es amelynek fejében még a legszükségesebb tatarozásokat sem végez­teti éli el. Épen azért, mert nincs szükség arra, hogy egy ilyen parazita társadalmi osztályt védelmezzen a kormány, s hogy a dolgozó néprétegekre még nagyobb terhet háritson, azért intéztem interpellá­ciómat a kormányhoz. Kérem a népjóléti és munka­ügyi minister urat, hogy bocsássa ki legrövidebb időn belül azt a rendeletet, amely a házbérkorona szorzószámát a vámkorona szorzószámára, vagyis 14.500-ra szállitja'le. (Helyeslés a bal- és a széhőbal­üldalon.J íílnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyi s a munkaügyi és a népjóléti minister uraknak. Következik Kiss Menyhért képviselő ur szóbeli interpellációja a földmivelésügyi minister úrhoz a püspöklellei uradalomnak egy háborús birtokkal való kicserélése tárgyában. Kérem a jeg} f ző urat, hog3' az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földművelésügyi minister úrhoz. Hajlandó e a püspöklellei püspöki uradalmat a makói és lellei igénylők között kisajátítani oly módon, hogy a püspökség egy nagyobb háborús birtokból cserebirtokhoz jusson '?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért : T Nemzetgyűlés ! Ugy vagyunk mi ennek a foldbirtokreform törvénynek a végre­hajtásával, mint a rómaiaknál volt uticai Cato, aki minden beszéde végén azt mondotta: »Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.« Bármiről is beszélt, a végén mindig azt mondotta, hogy el kell pusztítani Carthagot. Nekünk pedig az a vélemé­nyünk, hogy végre kell hajtani a földreform tör­vényt. Egy évvel ezelőtt már voltam bátor ugyan­ebben a kérdésben interpellálni, azonban azóta abszolúte semmi nem történt. A minister ur azt mondotta, hogy nyújtsunk be egy memorandumot az igénjdök nevében. Én ezt a memorandumot át­nyújtottam, amelyben összeírtuk az igénylőket és kifejtettük az argumentumokat arra nézve, hogy mennyire sürgős és szükséges az, hogy Torontál és Csanádme»ye találkozásánál, a tiüanoni határok szélén, a földreform közmegnyugvásra intéztessék el, azóta azonban semmi sem történt ebben az ügyben. De rosszul fejezem ki magamat, mert mégis történt valami Az történt ugyanis hogy küldött­ségeket küldtek fel, ide a ministeriumba sürgetni a dolgot, s amikor a küldöttség tagjai Püspök­lellére hazamentek anélkül, hogy beszámolhattak volna az őket megbizó embereknek, a járási fő­szolgabíró behivatta magához a vezetőket, — név­szerint Tarján János és társait és megfenyegette őket, hogy ne merjenek többé Budapestre jönni küldöttséggel különben nagyon rossz dolguk lesz. (Zaj.) Ezt a kLíáhöttség tagjai nekem is elpanaszol­ták, azonkívül Denes István képviselőtársamnál is lépéseket tettek, hogy r tegyen valamit érdikükben, azonban mint szomorú, száraz, felháborító tényt tárjuk a nemzetgyűlés elé, hogy Magyarországon amikor küldöttségek azt kérik, hogy egy megho­zott és szentesitett törvényt végrehajtsanak, ami­kor tehát teljesen jogos igények kielégítését kérik, akkor ezt hatósági közegek ugy intézik el, hogy megfenyegetik az illetőket, hogy ilyen meg amolyan kellemetlenségük lesz, ha ezt a dolgot máskor is meglenni merik. (Lendvaí István: Akárcsak a labi választáson !) Ott van Makó városa, ahonnan szintén több ezer igénylő jelentkezett. (Lentlvai István : Ahol a jeruzsálemi földeket nem akarják kicserélni ! — Derültség) s ahonnan szintén beadták egy memoran­dumot, amelyben kérték ezeknek a birtokoknak a kicserélését. Makón és Püsoöklellén körülbelül 6—7000-re lehet tenni a földigénylők számát. Makó városában az történt, hogj' a polgármester ur anélkül, hogy erre valaki felhatalmazta vagy meg­kérte volna, kijelentette a kiküldött bírónak, aki az eljárást megindította — nem ugyan a földbirtok politika tekintetében, hanem a házhelytörvény végrehajtása tárgyában, — hogy a város nevében ő mindenféle földigényről és végrehajtási eljárás­ról lemond. Nem tudom, hogy egy tisztviselő, akit mégis csak ami adófilléreinkből tartanak el és aki arra van hivatva, hogy törvényeket és rendeleteket végrehajtsa, hogyan tud igy szembehelyezkedni sok-sok ezer ember érdekével, sőt sok-sok ezer embernek évtizedeken át táplált forró kívánságával és óhajával. Ez megtörtént és a polgármester ur ugylátszik nyugodtan ül székében, mert bízik benne, hogy a kormányzat, amelynek legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a földbirtoktörvényt végrehajtsa, megfogja őt védelmezni az igénylők­től. (Dénes István: Azóta rendesen bejár a püs­pöki, rezidenciába !) Én tavaly már indítványt tettem a tekintetben, hogy a püspöki birtok helyett adjon a kormány a püspökségnek, minthogy iskolákat tart fenn és kulturális célokra kívánja fordítani jövedelmét, egy háborús birtokot. Meg is jelöltem a múlt esztendő­ben erre a célra a derekegyházi uradalmat, amely közel van Hódmezővásárhely határához és amely elsőrendű uradalom. Ott sem hajtották végre a földreformot. Ennek pikáns részleteiről már tud a nemzetgyűlés, mert egyik képviselő ársam lelep­lezte az egész ügyet és megmondotta, hogj^ az igen t. ministerelnök ur maga irt levelet a bíróságnak, (Lendvai István : Humanitásból !) amelyben befolyá­solni kivánta a birós got a tekintetben, hogy a világért hozzá ne nyúl on csepeli Weisz Mandfréd­nak ehhez a birtokához, hogy az épen é , sértetle­nül maradjon meg ennek a szegény embernek a kezében. (Ellenmondások jobbfelöl. — Szabó Sán­dor: Nem áll! Ez nem igaz. kénviselő ur 1 Tessék rektifikálni! Nem szabad ilyet mondani!) így volt! (IMsanics Kálmán: Megcáfolta a ministerelnök válaszában ! — Gr. Hoyos Miksa : Az adatok nem stimmelnek !) Eckhardt képviselőtársam olvasta fel a levelet és a ministerelnök nem cáfolta meg. (Urbanies Kálmán: Dehogy nem! Megcáfolla !) Azt toldotta hozzá, hogy ö csak azt igyekezett a bíróságnak megmagyarázni, hogy gyűlölködésből ne vegyenek el többet, mmt amennyit a birtok a termelés szempontjából kibír. Ehhez nem kell kommentár. (Zaj.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Hét-nyolcezer i énylő van Lellén s körülbelül 600 holdat osztottak szét, % részét azonban a földigénylőknek különféle okokból kizárták az igénylesből. Makón egyáltalán nem hajtották végre a törvényt, sót még a házhely-

Next

/
Thumbnails
Contents