Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

 nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 341 dálkozom, mert hiszen eltekintve attől, hogy tiz perccel ezelőtt Györki Imre képviselőtársunk mutatott rá arra, hogy mennyire szükségesnek, menynyire sürgősnek tartja a választójogi törvényjavaslat törvényerőre emelkedését. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. : Tisztességes választójogét !) Aki azt a csekély kis fáradságot veszi magának, hogy végigtekint az elmúlt három esztendő vitaanyagán . . . (Rupert Rezső : Ezek felnőtt emberhez nem illő ferdítések I — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni ! Rubinek István : ... és végigtekint különösen a választójogi törvényjavaslat napirendre tűzése előtti napirendi szónoklatokon, közöttük épen Rupert Rezső képviselőtársunknak, aki most annyira rezonál, egynéhány napirendi felszólalásán, amikor az elnöki napirenddel szemben a választójogi törvényjavaslat napirendre tűzését kérte, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A titkos választójogot? — Elnök csenget.), annak igenis csodálkoznia kell azon, hogy ma ezt a törvényjavaslatot, melyet három év óta sürgetnek, egyszerre nem tartják fontosnak és sürgősnek. (Zaj.) Azt mondja Szakács Andor képviselőtársam, hogy a kormány maga is sürgősnek jelentette ki a beruházási törvényjavaslat tárgyalását és letárgyalását. Igenis, sürgősnek tartotta, sürgősnek tartja ma is és sürgősnek tartja a hátam mögött ülő többségi párt is. De nem vagyunk hajlandók ezeket a szerintünk igenis fontos, alapvető kérdéseket taktikai kérdésekké süllyeszteni. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A kormány sürgősnek, fontosnak tartotta ezt a törvényjavaslatot, meg is adta a lehetőséget hozzá, hogy a lehető legsürgősebben tárgyaltassék le s az elmúlt napokban a kormányelnök helyettesének és a Ház elnökének felszólalásából is nyilvánvalóvá vált, hogy ennek egyedül és kizárólag az ellenzék volt a megakadályozó ja. (Ugy van ! a jobboldalon.) Akkor, amikor egyrészt meggátolták a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését, amikor egyrészt maguk ezen általuk is sürgősnek mondott törvényjavaslat tárgyalását meggátolják . . . (Rupert Rezső : Ferdítés ! — Zaj.) Elnök : Rupert képviselő urat már több izben figyelmeztettem. Kénytelen vagyok állandó közbeszólásaiért rendreutasítani ! Rubinek István : . . . másrészt akkor, amikor ennek a javaslatnak napirendre tűzését kivánják, ezt komoly munkának tekinteni egyáltalán nem lehet. (Ugy van ! a jobboldalon. — Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Megvagyok szentül győződve — és azt hiszem, hogy erre a meggyőződésemre elég alapot szolgáltatott a multak napirendi vitája,-—hogy amennyiben azokat a törvényjavaslatokat tűztük volna ki napirendre, ma ugyanazok a szónokok hangoztatták volna, hogy tessék a választójogi törvényjavaslatot napirendre tűzni. ( Ugy van ! a jobboldalon.) — Meskó Zoltán : Nincs igaza !) Szakács Aandor képviselőtársam azt mondja, hogy az ország közvéleménye megnyugtatásra vár a genfi eredményeket illetőleg. (Rupert Rezső : Kenyérre vár ! — Zaj. Elnök csenget.) Azok, akiknek "módjuk és alkalmuk volt és van az ország közvéleménye előtt megjelenhetni és arról tudomást szerezhetni, igenis, azon a véleményen vannak, hogy a közvélemény tényleg megnyugtatásra vár, de abban a tekintetben, hogy a nemzetgyűlésen megszűnjék az állandó szószátyárkodás és kezdetét vegye a komoly munka. (Helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan valaki szólani ? (Nem J) Ha senkisem kivan szólani, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnök napirendi javaslatát, szemben Szakács Andor képviselő ur napirendi javaslatával, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem .') Kérem azokat, akik az elnöki napirendi indítványt fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Az igazságügyminister ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk \) Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés a büntetőnovella bizottsági letárgyalására június hó 30-ig záros határidőt tűzött ki az igazságügyi bizottságnak. A tegnapi ülésen hivatalos elfoglaltságom miatt nem vehettem részt, ezért ezúttal vagyok bátor bejelenteni a t. nemzetgyűlésnek, hogy az igazságügyi bizottság a büntetőnovella bizottsági letárgyalásával foglalkozni nem tudott, (Várnai Daniel : Vissza kell vonni !) nem tudott pedig azért, mert a nemzetgyűlés plénuma már hosszú ideje, egész nap el lévén foglalva, a bizottsági tárgyalásra nem jutott idő. fSzakács Andor : A mentelmi bizottság mindennap ülésezik ! — Zaj Elnök csenget.) Más a büntetőnovella bizottsági letárgyalása és más egy egyszerű mentelmi ügy letárgyalása. Kérem ezért az igazságügyi bizottság részére a felmentvényt ez irányban megadni és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az igazságügyi bizottság részére a büntetőnovella letárgyalására november hó 30-ig halasztást adni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Akár tiz esztendőre ! Száz esztendőre !) Elnök : Kérdem, méltóztatnak-e hozzá járulni az igazságügyminister ur javaslatához és az igazságügyi bizottságnak november 30-ig halasztást adni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Lendvai István képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Néhány perccel ezelőtt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik képviselőjének felszólalása közben ugyanazon pártnak egy másik képviselője feltétlenül sértő éllel és szándékkal azt kiáltotta felém, hogy én a zsidó nagytőkét védem, nekem a zsidó nagytőke fáj, (Meskó Zoltán : Neki legyen mondva ! —- Derültség.) akkor, amikor a szociáldemokrata szakszervezetek működését nem helyeslem. (Farkas István : Igen, önök szállítják nekik az olcsó munkaerőt ! Eckhart Tibor : Bár mindenki ugy védené, mint Lendvai, akkor nem volna baj.) Mielőtt néhány szóval rávilágítanék arra, hogy milyen is az a hathatós védelem, amelyben csekélységem a zsidó nagytőkét ez országban részesiti, mindenekelőtt ébredő magyar szivemnek örömét kell kifejeznem (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) afelett, hogy végre akadt a szociáldemokrata pártnak egy képviselője, akiből ösztönösen mégis csak kitört a keresztény születés és neveltetés következménye, mert azzal, hogy zsidó nagytőkéről beszélt, megállapitotta és felülbélyegezte, hogy igenis van egy zsidó nagytőke, szemben a nem zsidó nagytőkével. Miután pedig az ő állandóan hangoztatott szólamaik szerint felekezeti különbségek szerint sem embereket, sem pénznemeket nem lehet osztályozni, örömmel állapítom meg azt, mint mondottam, hogy szerintük igenis van valami, ami több, mint felekezet, valami, aminek a szaga még a pénzen is megérződik, az a valami, amit zsidónak neveznek . . . (Derültség a jobboldalon. — Fábián Béla : ízléses társaság ! — Farkas István : Tessék rendreutasítani ! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Farkas István : Ha valaki részeg, menjen a korcs-