Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

A nemzetgyűlés 438. ütése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 335 Nóvák Jánosra, Mayer Jánosra és másik két képviselőtársamra, mondják meg, hogy abban a régi képviselőházban nem én voltam-e az, aki minden javaslatukat támogattam és társadalmilag is legközelebb éreztem magamat hozzájuk. (Csontos Imre : Miért kell gyalázni most ? — Szeder Ferenc : Elárulták a programmot, elárulták a titkosságot ! — Esztergályos János : Odaadták egy fazék piláfért ! •— Farkas István : Egy tál lencséért a lelkiismeretüket is odaadnák !) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés ! Én tökéletesen megértem a túloldalon ülő kisgazda képviselőtársaim idegességét akkor, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Kósző István : Ha igy beszélnek !) valahányszor mi hangsúlyozzuk azt, hogy őket nem tekintjük a kisgazdaosztály igazi képviselőinek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, mi demokratikus érzésünkből kifolyólag szeretnők látni azt, hogy az ország legkülönbözőbb rétegei, elsősorban a földmivesosztály, a saját köréből származó képviselőivel legyen itt képviselve, de olyanokkal, akik az igazi programmjuk mellett gerincesen megállanak ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre : Megállunk mi ! — Kuna P. András : Nem kérünk tanácsot Nagy Vincétől erre nézve !) Az elnök ur intelme folytán be kell fejeznem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igenis, a külföldön élő, nem politizáló, hanem gazdasági és tudományos pályán . . . (Zaj jobbfelől. — Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon ! Nagy Vince : . . . működő értékes magyar emberek kizárásához sem vagyunk hajlandók hozzájárulni ! (Hedry Lőrinc : Üljön le ! -— Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Na ! Na ! — Györki Imre : Megint a puccsmester !) Álljon fel már egyszer, báró ur s mondjon már egy értelmes mondatot. Egy értelmes mondatát még nem hallottuk a báró urnák és mégis azt mondja : »Üljön le !« — Farkas István : Egy ép mondatot nem tud leirni ! A legértéktelenebb ember ebben a Házban Hedry Lőrinc !) A politikai értelemben vett és u. n. emigránsoknak ilyen módon a politikai életből való kizárásához sém járulhatunk hozzá, mert nagyon igaza van Vázsonyi Vilmosnak, aki eléggé objektiv szemlélő ebben a tekintetben — mert nemcsak hogy a forradalomban nem vett részt, hanem azal épen szöges ellentétben állott és mindig birálója, éles kritizálója volt annak a forradalomnak és az abban résztvett politikusoknak, — és mégis objektive, helyesen állapítja meg, hogy sokkal célravezetőbb, ha minden magyar embernek politizálása teréül Magyarországot és ezt a parlamentet hagyják meg, mintsem a külföldön politizáljanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már beszédét befejezni, mert kénytelen leszek a szót megvonni ! Nagy Vince : Kérem módosításom elfogadását, és kijelentem, hogy hozzájárulok a baloldalról benyújtott javaslatokhoz. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Hegymegi-Kiss Pál. Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A titkosság mellőzéséről rendelkező 13. §. mellett ez a 62. §. az, amely a választójogi törvényjavaslatban a legnagyobb figyelmet érdemli, mert ebben a szakaszban vannak elrejtve azok a rendelkezések, amelyek a választási eljárás szabadságát megnehezítik. Előttem szólott t. képviselőtársaim mind rámutattak arra, — és a magam részéről az ilyen irányú indítványokat csak helyeselhetem, — hogy az ajánlások nagy számának megállapításával és magának az ajánlási eljárásnak megnehezítésével voltaképen a választást és a választási akarat szabad kialakulását nehezítik meg. Helyeslem, különösen azt az indítványt, amely az 1874. évi választójogi törvény elvének megfelelőleg az ajánlók számának százban való megállapítása által kívánja az ajánlás kérdését rendezni. Nagyon szeretném, ha ez az indítvány a t. többség részéről is keresztül menne. Amennyiben ez nem volna lehetséges, abban az esetben felvetem azt a javaslatot a belügyminister ur és a t. többség előtt, nem volna-e időszerű legalább felére leszállítani ebben a szakaszban az ajánlók számát, és a 10%-ot is 5%-ra leszáUitani, amit szerintem jogtalanul, az egyenlőség elvével szembenállólag, a képviselőkre vonatkozólag már ugy is meg méltóztattak adni. Első javaslatom tehát az volna, hogy abban az esetben, ha a százas ajánlás nem fogadtatnék el, akkor a 62. §. 4. bekezdésében a 10% helyett 5%-ot, az ezer választó helyett pedig 500 választót javaslok, természetesen csatlakozva előttem szóló t. képviselőtársaim amaz indítványához, hogy a nemzetgyűlési képviselőkre vonatkozó különleges kivétel nem lehetséges. Azonkivül bátorkodom ebben a szakaszban foglalt pár tisztázatlan dologra is rámutatni, amelylyek rendezése azért szükséges a törvénj^ben, nehogy ezekből kifolyólag a választási eljárás során nehézkességek álljanak elő. így rá kell mutatnom a szakasz 6. bekezdédésében foglaltakra, ahol annyi könnyítést engednek meg a régebbi rendszerrel szemben, hogy most már a belügyminister által megállapított mintának megfelelően maguk a pártok is gyárthatnak ajánlási iveket, de azokat azután hitelesittetniök kell. Van ennek azonban egy rendelkezése, amely szerint a pártok által előállított ajánlási iveknek teljesen azonosoknak kell lenniök a belügyminister által kibocsátott mintával. Nekem annyiban aggodalmas ez a rendelkezés, mert félek tőle, hogy esetleg apróbb eltérések az ajánlás benyújtása során fontossá tétetnek és ezek az eltérések is okául szolgálhatnak az ajánlás viszautasitásának. Ennélfogva én a 7. bekezdésben a járásbíróság hatáskörébe kívánnám utalni azt, hogy amikor a járásbiró ezeket az ajánlási iveket hitelesiti, egyúttal el is birálja, hogy megfelelnek-e ezek a belügyminister által rendelt mintának, mert csak abban az esetben hitelesiti, ha megfelelnek. így még mindig módjában van az esetleges hiányokat a pártnak az önmaga által készített ajánlási iveken pótolni. Ennélfogva a 62. §. 7. bekezdésében a »járásbíróság« szó után javaslom a következő betoldást : »az előbbi bekezdésben foglalt feltétel fenforgása esetén«. Rá kell továbbá mutatnom a 62. §. második bekezdésére, amelyben egy novum van. Ugyanis képviselővé ezentúl csak az lesz jelölhető, aki maga hitelesen kinyilatkoztatja, hogy a képviselőjelöltséget vállalja. Bár a szakasz egyes rendelkezéseiben vannak idevonatkozólag utalások, azonban expressis verbis nincs megmondva, mikor és hogyan kell ezt a hiteles nyilatkozatot produkálni, kinek kell azt bemutatni. Igaz ugyan, hogy meg van mondva, hogy a választási biztos, ha ilyent nem lát és ilyenről nem tud, az ajánlást visszautasít hatja,' de a bemutatásra nézve kifejezett rendelkezés nincs. Én szeretném ebben a tekintetben is teljesen tisztázni az ajánlási eljárást, ennélfogva a 62. §. 8. bekezdéséhez pótlásként javaslom a következőket (olvassa) : »Az ajánlathoz csatolni kell a jelen szakasz második bekezdésében megkívánt és hitelesített Írásbeli nyilatkozatot.« Azonkivül, — amiről előre Játom, hogy a belügyminister ur tetszésével nem fog találkozni,— — szeretném a választási biztosnak az ajánlás