Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

3S6 A nemzetgyűlés àSS. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. elfogadása körüli hatáskörét taxatíve megállapítani. Ezért nekem nem elégséges az, amit a 62. §. 16. bekezdése mond, hogy : »A választási biztos visszautasíthatja az olyan ajánlást, amelyen az ajánlók száma a megkívánt számnál kevesebb, vagy amely egyéb rendelkezéseknek nem felel meg« stb. Ebben az »egyéb» szóban sok minden benne foglaltatik és a választási biztosok esetleg hatáskörükön túlmenőleg járhatnak el az aláírások elbírálásánál. Ennélfogva a 62. §. 16. bekezdésénél az »egyéb« szó helyett a következőket javaslom. (Olvassa) : »e szakasz 8., 11. és 12. bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek nem felel meg,« mert taxatíve fel van sorolva, hogy ha ezeket nem látja a választási biztos, csakis akkor legyen joga az ajánlást visszautasítani. Ezen javaslataim előterjesztései után méltóztassék megengedni, hogy még az előadó ur javaslataival is foglalkozhassam. Az előadó ur, mint nagyszerű ujitást tálalta ide azt a javaslatát, hogy ezentúl a választási biztosok ne adják ki az átvizsgált ajánlási iveket pótlás végett, hanem csak jelöljék meg, — körülbelül ez az értelme a javaslatnak, — a hiányzó számot, amelyet pótolni kell, t. i. hogy mennyi aláírást kell még benyújtani. Ellenben magukat az ajánlási iveket ne adják ki. Ez az eddigi eljárással merőben ellenkezik, azonkívül tulaj donképen veszedelmes is. (Esztergályos János : De még milyen veszedelmes !) Veszedelmes annyiban, igen t. képviselő ur, mert nagyon sokszor ezeknél az ajánlásoknál, az aláírásoknál bizonyos házszám, életkor, a név rossz kiírása, vagy egyéb hiány az oka annak, amiért a választási biztos az aláírást nem fogadja el. (Esztergályos János : De nincs ujabb ajánlási ív sem !) Ha nem adják ki a pártnak a régi ajánlási iveket, amelyeket pótolni kell, abban az esetben a pártok nem tudják ellenőrizni, milyen neveket utasított vissza a választási biztos, az idő rövidsége miatt pedig a választási biztos a visszautasítottak névsorát ki sem adhatja és ennélfogva a nem lehetséges pótlás ha a pártok bele nem tekinthetnek az ajánlási ivekbe. Aggodalmasnak látom az előadó ur ama másik javaslatát is, amely szerint a választási biztosokat ebben a szakaszban utasítani kivánja arra, hogyha aggályos leírásokat látnak, ezen aláírások kipuhatolása végett, vájjon nem forog-e fenn közokirathamisitás esete, az ügyészséghez kötelesek átteni ezeket az ajánlási iveket. Ez igy nagyon szép. A hamis aláírásokért tényleg meg kell büntetni a közokirathámisitókat. A gyakorlatban azonban ez azt jelenti, hogy ha a választási biztos ezt nem önmaga állapítja meg, mert neki el kell döntenie, hogy az aláírás elfogadható-e vagy nem, hanem később az ügyészre bizza, ez nagyszámú aláírás visszautasítását eredményezheti, mert igy a felelősség voltaképen áttolul az ügyészre, ami nézetem szerint még azért is aggodalmas, mert rögtön megindul egy olyan büntető eljárás, amely büntető eljárás elébe vág az esetleg jogtalanul történt visszautasítások miatt beadott peticiónak is. Ezeket csak azért bátorkodtam előadni, hogy rámutassak arra, hogy az ilyen rigorózus szakaszoknak sokszor meg van a hátulütője is. Különösen kifogásolnom kell, hogy a kormány részéről ilyen javaslatok az előadó ur utján terjesztetnek elő. Az én nézetem szerint az előadó a bizottság javaslatát köteles képviselni, nem pedig a kormány álláspontját ; a bizottság javaslatát köteles itt a nemzetgyűlésen fentartani, a bizottság határozata szellemének megfelelően ; a közbeeső pótlásokat vagy módositásoliat pedig^ ha ilyenek fenforognak, méltóztassék a kormánynak más által, nem az előadó ur által beterjesztetni, mert igen szokszor megtörténhetik kollizió a bizottság javaslata és esetleg a többség szándéka között. (Puky Endre előadó : A javaslat szellemének megfelelő módositásokat tehet az előadó ! — Rakovszky Iván belügyrainister : Mióta magyar parlament van, mindig ez volt a szokás !) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladottságára való tekintettel tisztelettel engedélyt kérek arra, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Zaj és felkiáltások iobbielől : Nem lehet !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak Î Félhat órakor át kell térnünk az interpellációk meghallgatására, a képviselő urnák tehát ezt a kérelmet előterjeszteni joga van. Kérném a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el? (Igen 1 Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség ! Ennek következtében a képviselő urnák, noha félhatig nem áll negyed óra rendelkezésére, a házszabályok rendelkezése értelmében joga van negyed óráig beszélni. (Zaj.) Csendet kérek ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Hogy a most tárgyalás alatt levő szakasz mennyire nem felel meg még azoknak az intencióknak sem, amelyeket a kormány képvisel és amelyeket a kormány az előadó ur által is képviseltet, annak legékesebb tanúbizonysága az a sok indítvány, módosítás, kiegészítés és pótlás, amelyeket épen ehhez a szakaszhoz és majdnem egyedül csak ehhez a szakaszhoz, az ellenzék részéről előterjesztettek, de amelyhez ilyen módosító indítványokat a kormány nevében az előadó ur is előterjesztett. A legteljesebb mértékben meg tudom érteni ezeknek a módosító indítványoknak azt a nagy tolongását, amelynek most tanúi vagyunk. A 62. § el akar érni valamit, a 62. §-al a t. kormány le akar lőni valakiket. (Dénes István : Veszélyes fenyegetés !) nincs azonban benne annyi őszinteség, hogy ezt be is vallja. A módositó indítványok mind vagy azt célozzák, hogy vallja be a kormány, kik ellen készítette ennek a szakasznak különösen 18-ik bekezdését, vagy pedig arról akarják meggyőzni a kormányt, hogy teljesen fölösleges ez s az ország érdekében épen ellenkező intézkedésekre volna szükség. A magam részéről különösen honorálom azt az indítványt, amely ki akarja mondatni, hogy az ajánlásokhoz teljesen elegendő volna a választók 10%-a helyett mindössze 5%-a. Én azonban még ezt is soknak tartom. Én nagyon helyesnek tartom azt a módositó inditványt, amelyet Nagy Vince képviselő ur terjesztett be s amely szerint teljesen elegendő volna minden kerületben száz választónak ajánló aláirása, még pedig olyaténképen, hogy ezek elé az aláírások elé pedig semmiféle bürokratikus akadályt ne gördítsenek. Mert hiszen ha kimondatott az, — aminthogy helyesen van kimondva, — hogy az aláirások nem jelentenek egyszersmind leszavazottságot is, akkor én igazán nem tudom hogy az aláirások nem jelentenek egyszersmind leszavazottságot is, akkor én igazán nem tudom, megérteni, miért van szükség az aláirások egész tengerére. Mert ha az idő rövidségét vesszük némely választásnál, bizony tengernyi az ajánlók száma, még ha 5%-ot veszünk is, akiket ez alatt a rövid idő alatt fel kellene hajtani. Ha tehát azt, aki ajánlott, nem tekintik egyszersmind leszavazottnak is, teljesen mellékes és jelentéktelen körülmény az, hányan ajánlják az illető képviselőjelöltet. Teljesen megértem annak a módositásnak jogosságát, sőt méltatlankodását is, amely nem tudja honorálni, hogy bizonyos kerületekben kevesebb legyen az ajánlók száma, mint a többiben,