Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

33t A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-en, szerdán. Buehinger Manót és Lovászi Mártont képviselővé lehessen jelölni egy esetleges választásnál. Én vagyok talán az első ebben a Nemzetgyűlésben, akik leginkább tudom értékelni és méltányolni az itt felemiitett három külföldön élő politikusnak nagy szükségét és azt a nagy hiányérzetet, amelyet távollétük felett érzünk. Garami értéke a szociáldemokrata pártnak, Lovászy Márton egyénisége pedig súly és érték a polgári ellenzék szempontjából. Igenis, olyan nagyfontosságú ez a kérdés, hogy bár ezt a módosítást lényegesnek kell minősítenem az u. n. politikai atmoszféra javitása szempontjából, a jogszerűség szempontjából azonban én, aki őket már ma itt szeretném látni és már tegnap itt szerettem volna látni és tudni, a kormány szeszélyére alapított módosításnak kell hogy tekintsem, miért is ahhoz hozzájárulni nem tudók. Jogérzésem nem engedi meg, hogy akár, — amint az eredeti szakaszban kontemplálva volt, a választási biztosnak adassék meg a jog ilyen távollevő embereknek visszautasítására, akár pedig egy 10—12 tagú testületnek, a ministertanácsnak, hogy az éljen incidentaliter azzal a különös kedvezéssel., hogy generális tiltó rendelkezések alól egyeseket kivegyen. Ennek a szakasznak csak teljes törléséről lehet szó, mert hiszen itt vannak a külföldön élő nem politikus emberek is, akiknek a jogi helyzetére és velük szemben e szakasz jogtalan'intézkedésére helyesen mutattak már itt rá a baloldali képviselőtársaim. Ezek a mai borzasztó gazdasági rendszer mellett valamennyiünk által ismert kiváló mérnökök, orvosok — nemcsak zsidók, hanem keresztények is — már kivándoroltak ; nemcsak a tanulás sorában lévők vándoroltak ki ebből az országból, hanem kész orvosok és mérnökök és odakünn fognak értékes munkát kifejteni, amely nemcsak rájuk nézve lesz egyénileg értékes, hanem az ország hírnevét is emelni fogja ; vannak tanulók is, akik, igenis, a numerus clausus folytán jutottak külföldre, de vannak tudományos pályán működő keresztény fiatal emberek is, akik külföldi egyetemeket végeznek és amikor elvégezték ott az egyetemet, összehasonlítást téve a külföldi és az itthoni boldogulás között, nagyon sokan meg fogják tenni a keresztény fiatalemberek közül is, —- megtették eddig is, — hogy külföldön fognak pályát választani, ott fognak boldogulni és esetleg olyan kiválóságai lesznek az egyetemes tudományos életnek, hogy egyetemi tanárokká is meg fogják őket választani New-Yorkban és Párizsban. Ha ez igy van, akkor igazán közszükségletet elégítene ki egy kerület, ha az ilyen embert távollétében is megválasztana képviselőnek, ha városának szülöttét hazahozná — és ime itt megbélyegzik az illetőt azért, mert nem tudott itthon megélni, hanem kiment és felvette az élet nagyobb konkurrenciáját a világnak tudományos pályán lévő összes fiatalembereivel, az elsők közé küzdötte fel magát és ottmaradt ; idehaza még arra sem érdemes, hogy Kuna P. András bácsival egy sorban képviselővé megválasszák. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj fobbfelől. — Köszó István : Micsoda beszéd ez ? — Esztergályos János : Hát mondhatta volna, hogy Kószóval egy helyen üljön ! — Csontos Imre : Ennyire lenézni azt a kisgazdát, ez szégyene maguknak ! — Felkiáltások balfelől : Ez nem sértő !) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Vince : Tessék meghallgatni ! (Csontos Imre : Szégyen, gyalázat, amit csinálnak !) — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! Nem engedem szavaimat félremagyarázni ! Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék olyan kifejezéseket használni, amelyek igen könnyen félreérthetők, képviselőtársának lebecsülését jelenthetnék. Nagy Vince : Én nem használtam olyan kifejezést. (Zaj jobb felől.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Vince : Én nem az emigráns politikusokról beszéltem most. (Csontos Imre : Valóságos cselédje az annak a polgárságnak, amely megválasztotta ! Szégyenletes dolog ilyet mondani !) Nem engedhetem meg, hogy jóhiszemű szavaimat félremagyarázzák ! (Csontos Imre : Mindig kicsúfolja, kigúnyolja a kisgazdákat ! Szegy élje magát ! Debreceni képviselő maga ! Mindahányan vannak, erre jók csak !) Elnök : Csendet kérek ! (Esztergályos János : A titkosság elárulása a szégyen ! — Farkas István : Szégyen a választójog elárulása ! Dupla szitás, ez a szégyen !) Nagy Vince : Aki képviselőtársaim közül idefigyelt, az hallhatta, hogy én most nem az emigráns politikusokról beszéltem, hanem objektive a külföldre kikerülő, tudományos pályán működő keresztény és zsidó fiatalemberekről beszéltem, akik ott el fogják érni tudományos képesítésüket, esetleg gazdasági boldogulásukat is ott fogják megkeresni s ott fognak esetleg olyan polcra emelkedni, hogy megválasztatásuk büszkesége volna saját szülővárosuknak ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Amerikában Morgannak a főmérnöke magyar ember! És itt nem választható meg képviselőnek ! — Hedry Lőrinc : Miért nem választható meg ? De megválasztható ! —• Farkas István : Dehogy választható !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat megnevezni ! Nagy Vince : Azt mondottam minden sértő szándék nélkül, — és meg kell, hogy ismételjem, —• hogy igenis a külföldön tudományos pályán működő magyar fiatalember, aki ott megbecsülést szerez saját magának és az ország jó hirnevének, ugyanannyit megérdemelhet, mint Kuna P. András képviselő ur, akit saját hazájában képviselővé megválasztottak. (Nagy zaj jobbfelől. — Szomjas Gusztáv : Micsoda cinizmus ?) Vagy mondjuk, mint Dénes István képviselő ur ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől : Micsoda hasonlítás ? — Esztergályos János : Vagy DabasiHalász, olyan mindegy az ! —• Szomjas Gusztáv : Kuna P. András mindig becsületes ember volt, különb, mint maguk ! — Dénes István : Az ő személye szent és sérthetetlen ? — Nagy zaj.) Ugy látom, hogy az urak csakugyan sorompókat akarnak felállítani, hogy tényleg egyéni kiválóságok is, ha azok nem is voltak emigráns politikusok, ne legyenek hazahozhatok képviselőknek. (Csontos Imre : Kuna valóságos cselédje annak a kerületnek ! Azért kell pocsékolni ! Szégyen ! Ezért tanultok ! — Dénes István : Nem bántotta ! —• Csontos Imre : Gyalázzátok mindnyáj an ! — Dénes István : Nem harapta le a fülét !) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés ! Engem nem kell kitanítani arra, hogy a magyar földmivelőosztály képviselőit megbecsüljem, mert. . . . (Zaj jobbfelől. — Kuna P. András : Ez a demokratizmus ?) Elnök : Csendet kérek ! A szónokot pedig kérem, méltóztassék beszédét befejezni ! Nagy Vince : ... abban az országgyűlésben, amelyben 1916-ban engem beválasztottak, Nagyatádi-Szabó István még csak negyed-, vagy ötödmagával képviselte a kisgazdaérdekeket, (Csontos Imre : Igen, azért gyalázza most őket ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem őket !) egyedül Nagyatádi-Szabó István halt meg még közülük, a többiek életben vannak, azokra hivatkozom ;