Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

â«j A nemzetgyűlés 431, ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. tiltakozom azonban az Őrffy-féle indítvány ellen, amely vigaszversenyt akar rendezni a kibukott jelöltek között. Ez egyenesen deklarálása annak, hogy nem értékekre pályáznak, hanem egy-két mamelukot akarnak behozni, be akarnak hozni spadassin-okat, vagy„ efféle rekvizitumokat,vagy olyanokat, mint pl. Őrffy t. képviselőtársam, aki talán önmagára gondol, vagy más kisemberek fiából lett nagyemberre, akikről sem a nép, sem mi nem látjuk, hogy a nép érdekeiért küzdenek s akik nem számithatnának mandátumra, tehát kegyesen saját magukra gondolnak, hogy nekik a vigaszversenyben van a helyük. Igazságtalan az, ami ebben a szakaszban kodifikálva van ; nem becsületes, erkölcstelen már a kiindulása is, mert a lajstromos rendszert alkalmazza ellenkező célra, mint amely célra a tudomány és a gyakorlat is kifejlesztette. A lajstromos rendszer arra való, hogy arányos kissebbségi képviseleti rendszert tegyen lehetségessé, hogy összeszámítva nagy területen a kisebbséget, ezeket is szóhoz juttassa. Hiszen a lajstromos rendszer sok nagy hátrányával szemben, a nagy pártok diktatúrájával szemben ennek a rendszernek az az egyetlen előnye, hogy annyiraamennyire lehetővé teszi a kisebbségi képviseleti rendszert. Csak ez az egy értelme van, különben pedig káros és rossz. Most pedig még ezt az egyetlen előnyét is elveszik. Egy rendszert a maga ellentétes céljainak megvalósítására használnak. Olyan ez, mint egy más terrénumon, amikor a keresztet arra használják, hogy fejbeverjék vele az embereket. Semmisem juthat önmagával ellentétbe, mert j akkor lehetetlenné, erkölcstelenné, igazságtalanná válik és csak az ellenkező elérésére lesz alkalmas, arra, hogy az atmoszférát még nyugtalanabbá tegye. Az igen t. belügyminister ur szép disszertációt rendezett az imént, mikor tanúi voltunk annak az ünnepélyes jelenetnek, hogy Apponyi Albert igen t. képviselőtársunkkal polemizált, szeretetteljesen és megadóan. Hangsúlyozta az igazságot, idealizmust, a hazaszeretet magaslatára való emelkedést. Nem tudom igen t. belügyminister úr, hogy ez nem egyéb-e frázisnál, mikor a törvényjavaslat minden rendelkezésében és ebben a rendelkezésében is kénytelenek vagyunk konstatálni az igazság, becsületesség és az erkölcsi szempontok hiányát. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon,) Csak azt látjuk, hogy egy zabálási rendszert akarnak megvalósítani, hogy amikor a többségi párt mohón teleette magát, akkor a tul jóllakottsága után még további falatokat szedhessen magába. Ehhez mi nem járulhatunk hozzá, azért sem, mert látjuk a tendenciát, hogy a t. kormány minden választáson nagy körvadászatot akar rendezni ; azokban a kerületekben is, ahol reménytelen számára a helyzet, de néhány száz szavazatot össze tud hozni, olymódon, hogy a presszióját érvényesiti, odavezényli a tisztviselőket, vagy azokat, akik gazdaságilag függnek tőle, illetőleg a pártjában levő nagybirtokostól. Arra számítanak, hogy ahol nem léphetnének fel, ott is megszerezzék a maguk számára a mandátumot és az egész országot egy egy nagy hajtóvadászattá alakithassák át. Ez nem tisztességes, nem becsületes és igazságos szándék, mert hiszen a nagy pártok a maguk túlsúlyával, a maguk vagyoni, agitációs erejével akaratlanul ugy is meghamisítják a választást, mert az ő dinamikájuk oly rétegeket is magával visz, amelyek semmiképen sem tartoznak hozzájuk. Akkor azután nagy elkeseredés lesz ; nem lesz idealizmus, nem lesz hazaszeretet magaslatára való emelkedés, ama szabályok szerint, melyeket elméltóztatott képzelni, csak lesz undor, gyűlölet, s akkor az igen t. belügyminister ur, — mint minden kormány, — kénytelen lesz konstatálni, hogy milyen sajátságos egy ország ez, ebben nincs hazaszeretet, mert ; az emberek engem nem szeretnek. Nálunk ugyanis ma az a hazaszeretet kritériuma, hogy az igen t. kormányt vagy pártját szereti-e valaki. (Derültség és zaj.) A belügyminister ur kedvesen, bájosan beszélt az ideálizmusról, erkölcsi szempontokról, kedves, hangulatos kis disszertációt rendezett itt, de méltóztassék elhinni, igen t. minister ur, ez nagyon groteszkül hatott, mert csak az ön javaslatára és ennek a kormánynak egyéb tényeire kell gondolnunk s akkor rögtön látjuk, hogy ez csak elmélet, a gyakorlat azonban egészen más : megtagadása az igazság szempontjainak. Pedig szükség volna már egyszer arra — lám, a pénzügyminister ur is, mint szükséges valamit jelezte azt, — hogy egy nagy megnyugvás, nyugodt atmoszféra legyen ebben az országban. Ezt a nyugodt atmoszférát azonban nem lehet elképzelni akkor, ha a t. többség részéről azt látjuk, hogy mindent csak pusztit, kinoz, csak aláveti az ország nagy rétegeit a maga akaratának és mindent sokszor fifikusan rendez el, hogy abból egyedül csak az ő osztály-hatalmi rendszerének legyen haszna. Elnök : A képviselő ur beszédidejéből egy perc van még hátra. Kérem, szíveskedjék beszédét még befejezni ! Rupert Rezső : Amikor azt látjuk, hgy odakünn lapokat tiltanak be, hogy nincs sajtószabadság, hogy a hazaszeretet tisztán ugy értelmezik, ahogy az önöknek jó, akkor ezt a megnyugvást remélni, ezt várni nem lehet, (Derültség a jobboldalon) mert, t. mosolygó, nevető, kacagó képviselőtársaim, legyenek szívesek tudomásul venni, hogy ez a nemzet nemcsak olyan boldog és beérkezett emberekből áll, mint önök ! Ennek a nemzetnek nagy rétegei, százezrei és milliói szenvednek, nyomorognak, ennek a nemzetnek nagy milliós rétegei elnyomásban, nyugtalanságban élnek s ha ez így van, akkor, mélyen t. képviselőtársaim, ne képzeljék, hogy ez az ország csak azokra nézve haza, akik magukat boldogoknak érzik. Azon a hivatalos országon kívül, amelyet önök képviselnek, a boldogok országán kivül, van egy nagyobb ország is, mint az önöké, a szenvedők, az elnyomottak, a boldogtalanok, a nyomorgók országa : ez is hozzátartozik ehhez az országhoz (Zaj jobbfelől. — Huszár Dezső" : Ezek csak frázisok !) és aki szeretni akarja hazáját és hazájának egy magaslatra való felemelkedéséről beszél . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső' : . . . annak ezt az országot, a boldogtalanoknak, az elnyomottaknak országát is szeretnie kell, mert különben akkor ennek a hazának nagy része ellenkező állásponton lesz, mint önök. Azért én is helyesnek tartom a belügyminister urnák azt a mondását, hogy ideálizmus és igazság kell, de a tényekből és a gesztusokból látni is akarom, hogy ezt komolyan veszi. Mivel ebben a javaslatban nem látom ezt, ezt a szakaszt nem fogadom el, hanem hozzájárulok azok indítványaihoz, akik ezt a szakaszt töröltetni kívánják. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre Jegyző : Frühwirth Mátyás ! Frühwirth Mátyás : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A választójogi javaslat bizottsági tárgyalása során Huszár Károly t. képviselőtársam terjesztett elő indítványt a lajstromos szavazás kiszélesítése ügyében. Akkoriban mi, akik a lajstromos rendszer hivei vagyunk, hogy sajnálattal láttuk, hogy a bizottság leszavazta és elvetette Huszár Károly t. képviselőtársam indítványát. Az a meggyőződésünk, hogy csak ennek a rendszernek segítségével lehet emelni a magyar nép politikai nivóját. Ha meg akar-