Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

À nemzetgyűlés 438. ütése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 323 segítse elő és védje meg. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezért kérem ennek a módosító indítványnak elfogadását. A másik kérdés, amivel foglalkozni óhajtok, a volt képviselők jelölésére vonatkozik. Már magában véve is kicsit furcsának találom, hogyha egy közönséges halandó lép fel, akkor ezer ajánlást követel a javaslat, mig egy volt képviselőtől kevesebbet. (Peyer Károly : Hát a lajstromos szavazásnál mennyit?) Egy volt képviselőnek könnyebb ezer aláírást megszereznie, mint egy uj képviselőjelöltnek 500-at. Ezt a megkülönböztetést feleslegesnek tartom és kérem, hogy ne tegyünk kivételt, hanem fogadjuk el a volt képviselőre nézve is a száz ajánlót. Ez igen komoly ügy. Kérem a t. Nemzetgyűlést, ne csináljanak ebből pártkérdést, mert ez nem pártkérdés dolga. Kérem, fogadják el indítványomat, mert ezáltal lehetővé tesszük azt, hogy a visszaéléseket vagy legalább is az ilyen kísérleteket kizárjuk. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről is hozzájárulok Meskó Zoltán t. képviselőtársamnak ahhoz a módositó javaslatához, hogy a jelöléshez legyen elég 100 aláírás. Tényleg láttuk, hogy az ezer aláirás követelésének gyakorlati haszna egyáltalán nincs, ellenben bármilyen párti jelöltre nézve a legkellemetlenebb technikai kényelmetlenséget jelenti. Annyiban azonban nem értek egyet t. képviselőtársammal, hogy ezekre a aláírásokra nézve kimondjuk az előljárósági hitelesítés kényszerét. A dolog ugyanis ugy áll, hogy egyik pártra nézve se bizonyos, hogy milyen felfogású községi elöljárósággal áll szemben. Fanatikus idők, fanatikus emberek vannak és igy megtörténhetik, hogy a községi elöljáróság egyszerűen nem áll a jelölt rendelkezésére, ne mondjuk ugy, hogy megtagadja az aláírások hitelesítését, hanem egyszerűen csak passzive viselkedik. Kimegy a földekre, végzi a maga munkáját és egyáltalán nem jelenik meg hivatalos helyiségében. Itt újra olyan lehetetlen esettel állunk szemben, amelyre gondolnunk és amelyre provideálnunk kell. Talán ugy lehetne a legjobban életképessé tenni Meskó t. képviselőtársam indítványát, ha beletesszük, hogy a közjegyző és a járásbíróság is hitelesíthet. Ezzel kellene indítványát kiegészíteni s akkor az életképes lehetne. Ugyancsak ezzel a témával kapcsolatban foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy nem tartom méltányosnak, sőt egyenesen erkölcstelennek tartom, hogy privilégium biztossittassék a volt képviselők részére azáltal, hogy ajánlási kedvezményben részesülnek. (Saly Endre : Fél áron kapják a mandátumot !) Ehhez azért sem járulhatunk hozzá, mert mi magunk csináljuk ezt a törvényt és soha nem tudnánk magunkról lemosni a szégyenbélyeget, hogy a mi előnyös helyzetünket felhasználtuk arra, hogy magunknak privilégiumot biztositsunk. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy röviden végig fussak az egész szakaszon, mert van még hozzá néhány módositásom. így elsősorban módosításom van a szakasz 2. bekezdéséhez. Erre vonatkozólag az előadó ur is terjesztett be módosítást, amely lehetővé teszi, hogy a külföldön is lehessen a képviselőjelölt számára ilyen elfogadási nyilatkozatot kiállítani. Ennek a javaslatnak azonban az a hibája, hogy a külképviseleti hatóság által való hitelesítést kivánja meg. (Saly Endre : Nincs mindenütt külképviseleti hatóság !) Ez szintén nagy nehézségeket okoz, mert ha valaki súlyos betegen Marienbadban fekszik, akkor el kell mennie Prágába, hogy ezt a hitelesítést részére kiállítsák. Marienbad csak egy példa a sok közül. Ahelyett, amit az igen t. előadó ur javasol, inkább fogadjunk el egy másik szövegezést, nevezetesen azt, hogy ennél a szakasznál a »városi tanács« szavak után iktassuk be a következő szavakat : »Vágy ezeknek megfelelő külföldi hatóság«, tehát a közjegyzőnek vagy a mi városi tanácsunknak vagy községi elöljáróságunknak megfelelő külföldi hatóság előtt is ki lehessen állítani az ajánlást elfogadó nyilatkozatot. A mi hatóságainkkal szemben a külföldi hatóságok nem élvezhetnek kevesebb bizalmat, hiszen nincs másról szó, csak arról, hogy csupán azt kell igazolniok ezeknek a hatóságoknak, hogy az elfogadási nyilatkozatot maga az illető állította ki. Ne csináljuk meg azt, hogy ha valaki beteg állapotban van valamely fürdőhelyen, ha nem épen Marienbadban, hanem egyebütt, pl. Karlsbadban, kénytelen legyen Prágába bemenni, ahol már van külföldi képviseleti hatóságunk. Ugyancsak ennél a kérdésnél hiányt is észlelek, t. i. ez a bekezdés nem mondja meg, hogy az elfogadó nyilatkozatot mikor és kinek kell átadni. Indítványozom, hogy az »ezáltal hitelesített« szavak után szúrjuk be : »az ajánlási ivek hitelesítésekor a hitelesitő hatóságnak bemutatott« szavakat. A szakasz tehát igy szólana : »Képviselővé csak az jelölhető, aki a jelölés elfogadására való készségét királyi közjegyző vagy községi elöljáróság (városi tanács) vagy megfelelő külföldi hatóság által hitelesített s az ajánlási ivek hitelesítésekor a hitelesitő hatóságnak bemutatott Írásbeli nyilatkozatban kijelenti«. Hol van az első alkalom, amikor a képviselőjelöltnek dokumentálnia kell, hogy ime, itt vagyok. Mikor legyen köteles igazolni, majd csak a választási biztos előtt, amikor az ajánlási ivek benyujtatnak, vagy akkor, amikor a járásbíróság vagy Budapesten az elöljáróság hitelesíti az elfogadási nyilatkozatot? Akik odamennek, vigyék magukkal az elfogadó nyilatkozatot és ezen az alapon történhessék meg a hitelesités. Nem tudom, hogy ennek mi akadálya volna? (Rakovszky Iván : Nincs akadálya, de a 18. bekezdés világosan megmondja !) Az 5. bekezdésről szólottam már s itt hozzájárulok Szabó Imre t. képviselőtársam indítványához, hogy az a bekezdés, amely nekünk akar előnyöket biztosítani, töröltessék. A 6. bekezdést illetőleg az az aggályom van, amit már az általános tárgyalás során is" mondottam, hogy bajok és visszaélések származhatnak a bekezdés egyik mondatából, amely ilyenképen rendelkezik (Olvassa) : »Az ajánlásra a belügyminister által rendelkezésre bocsátott vagy magánúton előállított ajánlási iveket lehet felhasználni. Az ajánlási ivek alakjának és szövegének a belügyminister által a végrehajtási utasításban megállapítandó mintával teljesen meg kell egyeznie.« Oda kint azok, akik ezeket a rendelkezéseket végrehajtják, erre azt fogják mondani, hogy a minister által kibocsátott hivatalos ajánlási ivek merített papírból vagy valami más papirból vannak, mint a benyújtott ivek, vagy egy centiméterrel keskenyebbek vagy hosszabbak. Ezenkívül azt is mondhatják, hogy a betűk nem azonosak, azon ciceróval vannak nyomva, ezen pedig nonpareille vagy garmond betűkkel stb. Megköthetik magukat ahhoz, hogy teljesen azonosnak kell az iveknek lenni és teljesen meg kell azoknak egyezni a ministeri mintával. Azt gondolom, hogy a belügyminist er ur ezt a magyarázatot nem óhajtja, nem is igy érti, hanem csak ugy, hogy azonos legyen a szöveg, meglegyenek a megfelelő rovatok, és nem törődik ezután azzal, hogy az az ajánlási iv esetleg zöld papíron lesz-e (Halász Móric : Esetleg vörösön !) vagy egészen fehér papíron nyomva. Tisztán csak a világosság érdekében indítványozom, hogy a »mintával« szó után vegyük be ezt a kiegészítést ; 47*