Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

322 A nemzetgyűlés 438. ûîêse 1925. ein mlius hó i-ên, szerdán. ajánlás átadásáról a választási biztos a benyújtóknak elismervényt ad és legkésőbb a benyújtást követő második nap déli 12 óráig Írásban közli a benyújtók valamelyikével az ajánlás elfogadására, vagy megtagadására vonatkozó döntését«. Erre vonatkozólag az a javaslatom, hogy a bekezdés utolsó sorában a »valamelyikével« szó után írassék be : »a választási bizottságnak«. Ebben a szakaszban tudniillik csak a választási biztosról van szó, holott nekünk az a kívánságunk, hogy a választási bizottság közölje határozatát az ajánlás benyújtóival. Ami legközelebbről érint minket, az ennek a szakasznak 18. bekezdése, amelyre nézve az előadó ur volt szives olyan irányú módosítást beterjeszteni, hogy a jelen törvény kihirdetését megelőző egy évet meghaladó idő óta az ország területén kivül élők nem jelölhetők. Az előadó ur módositása odairányul, hogy ilyen esetben a ministertanács igazolhatja az illető távollétét. Nem akarom kétségbevonni azt, hogy a ministertanács, mint az ország politikai vezetésében a legmagasabb fórum, tényleg elsőrangú tényező az ország politikai életében. De viszont szerintem elképzelhetetlen az, hogy politikusok ténykedései, politikusok jövendő sorsa felett a mindenkori kormányok dönthessenek, mert hiszen elképzelhető, hogy nem mindig ez a kormány lesz itt, hanem más kormány is jöhet, a kormányok jönnek, mennek, változnak. A mindenkori kormányok döntése tehát attól függ, hogy vájjon az adott esetben a kormány politikai irányzatával összevág-e annak a politikusnak ténykedése, akiről tulaj donképen szó van. Én ugy látom, hogy a 18. bekezdés b) pontja, tulaj donképen egynéhány emberre vonatkozik, nem is nagyon sokra. Végtelenül csodálkozom, hogy ugyanakkor, amikor a 10. § 6. bekezdésében elintéztük mindazt a kérdést, mely a forradalom- ! mai kapcsolatban a választói jogosultságot szabályozza, ugyanakkor, amikor már elintéztetett az, hogy nem választható képviselővé az, aki az u. n. tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsának tagja (népbiztos), vagy helyettese, forradalmi törvényszék elnöke, tagja, vagy vádbiztosa, vagy politikai megbízott volt, — ez a javaslat most ismét visszatér oda, hogy bár burkolt formában, nem megnevezve, de mégis leginkább ezekre a forradalmi tényezőkre, illetőleg a forradalomban leginkább megjelzett egyénekre vonatkozólag akar rendelkezést törvénybe iktatni. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Szabó Imre : Kénytelenek vagyunk kijelenteni : ugy érezzük, hogy ez a rendelkezés elsősorban a mi oly embereinkre, vezetőinkre vonatkozik, akik önhibájukon kivül és anélkül, hogy a forradalomban, különösen a bolsevizmusban nagy szerepet játszottak volna, mégis kénytelenek az országtól távol lenni. Ugy érezzük, hogy az előadó ur módosítása a mi kívánságainkat egyáltalán nem honorálja, sőt ellenkezőleg, függővé teszi ezeknek az embereknek, Garami Ernőnek, Buchinger Manónak és — ha szabad velük együtt említeni —- Lovászy Mártonnak jövőbeli magatartását attól, hogy vájjon a kormány jóindulatuta hajlandó-e őket az országba visszaengedni, vagy a kormány jóindulatából vállalhatnak-e képviselőjelöltséget. Épen ezért az előadó ur módosítását e tekintetben kielégítőnek nem tartom s javaslom a 62. § 18. bekezdése b. pontjának teljes törlését. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy javaslatomhoz hozzájárulni szíveskedjék. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Meskó Zoltán Î Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a szakasznál nem fogadhatom el a 4. bekezdésben az ezer

? illetőleg 10% ajánlót. A leglehetetlenebb hely- I zet állhat emiatt elő. Nem kell ide senki más, Csak egy-két lelkiismeretlen ember. Példát is hozok fel erre nézve. Mondjuk, hogy egy választókerületben, pl. a tabi választókerületben 14.000 választó van. Egy lelkiismeretlen ember lerándul Budapestről, felfogad ott 4—5 szintén lelkiismeretlen választót, vagy nem is választót, az utolsó nap nekiülnek az aláírások gyűjtésének, illetőleg beülnek egy vendéglőbe és a névjegyzékből 12.000 választó nevét odahamisitják. (Lendvai István : Rajzolóművészek !) Nem kell semmi más, csak egy-két iskolásgyermeket bevinni, egy-két földmives embert szerződtetni, akik megcsinálják az aláírásokat különböző írásokkal. Beadnak 13.000 ajánlót s ezzel minden tisztességes jelöltet elütnek a mandátumtól. Mert mitörténik ? A választási biztos hivatva van az aláírásokat átvizsgálni és köteles azokat az aláírásokat, amelyek duplán, vagy triplán szerepelnek, kitörölni s akkor ezek az aláirások egyik jelöltnél sem számítanak. Megtörténhetik pl., hogy A. komoly jelölt, bead 5000 ajánlót, B. pedig 4000 aláírást. Erre C, aki az utolsó percben váratlanul fellép a kerületben, — egy közönséges szélhámos — másnap bemegy az embereivel és bead 12.000 választót. Ekkor az A. és B. összes aláírásait törlik, s a választási biztos kénytelen kijelenteni, hogy az a szélhámos az egyetlen jelölt a kerületben. Igaz, hogy az uj törvényjavaslat egjnk szakasza intézkedik arról, hogy akik aláírásokat hamisitanak, azokat megbüntetik, jön azután a petició, a büntető eljárás, de az a szélhámos mégis bekerül a nemzetgyűlés házába egyhangú választás alapján. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez visszaélés a választók bizalmával. Ez a szakasz módot ad az embereknek arra, hogy hamisításokat kövessenek el, s hogy tisztességes jelölteket elüssenek a mandátumtól. Nem az a lényeg, hogy ezer aláírás legyen, hanem, hogy legalább 100 ember legyen a kerületben, aki jelöltet ajánl. (Eőri-Szabó Dezső : A fő az, hogy igazolja magát !) Ezért indítványozom, hogy a 62. § 4. pontja akként módosíttassák, hogy jelöltet 100 választó Írásban ajánlhat, az ajánlók aláirását a községi elöljáróságok hitelesitik. Ez esetben, ha komoly 100 választóról van szó, visszaélés nem lehet, mert azt nem szabad feltételezni, hogy az elöljáróság nem fogja hitelesíteni az aláírásokat. (Halász Mórié : Én elfogadom, de Hegymegi-Kiss Pál nem fogadja el !) Viszont, ha egy kerületben nincs száz olyan bátor ember, aki nyíltan hajlandó valamelyik jelölt mellé állani, akkor annak a jelöltnek ugy sincs sansza. Ha nem akad 100 ember, aki elmegy bátran a községi elöljáróságra, ott aláírja nevét és hitelesitteti, akkor nem lesz 100, vagy 1000 olyan ember sem, aki bátran le mer rá szavazni. A praktikus élet megmutatta, hogy az aláirások abszolúte nem számítanak. (Renezes János : Nagyobb számot vegyünk be, ne százat 1) Bocsánatot kérek, akkor nehéz lesz a hitelesités. Annak semmi értelme sincs, hogy 5—600-at vegyünk be. Ha 100 komoly választó ajánl egy jelöltet, ez teljesen elég. Annak idején elég volt tiz, most a választók száma tiz-huszszorosára emelkedett, most legyen elég száz. (Rakovszky Iván belügyminister : Pesten is?) Én nem beszélek a pesti viszonylatról, hanem a vidéki viszonylatról. Az élet megmutatta, hogy egyrészt a szelvényrendszer lejárta magát, másrészt az 1000 aláírás fiktív dolog. Tudnék eseteket mondani, ahol bizonyos aláirásgyártások történnek. Itt az ügyesebb ember boldogul a tisztességes ember rovására. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Törvénynek nem lehet az a célja, hogy a kalandorok taktikáját és vállalkozását segítse elő, hanem ellenkezőleg, kötelessége elsősorban, hogy a tisztességes ember jószándékait