Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

À nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. 2ö kifejezést használni — e rongyos tizenöt-húsz mandátum révén el lehetett volna érni ; de még ezt a megnyugtatást sem akarják megteremteni azok, akik nem állnak ama javaslat alapjára, amelyet a választójogi bizottsági tárgyalás során már bátor voltam beterjeszteni, amelyet megvalósított Dánia ; nem állanak t. i. annak a rendszernek alapjára, hogy a pótmandátumok felosztásánál csak azok a pártok jöhetnek figyelembe, amelyek kevesebb mandátumot kaptak, mint amennyi őket az országos quotiens utján megilleti. A rendszer nagyon egyszerű ; elsősorban össze kell adni az öszszes benevezett pártokra esett szavazatokat az egész országban. Ezt el kell osztani az országban üresedésbe kerülő összes mandátumok számával, így megkapjuk az országos hányadost, quotienst. Ezt a puotienst alkalmazzuk azután az egyes benevezett pártokra leadott szavazatokra és nyomban kiderül, mely pártok azok, amelyek annyi mandátumot kaptak, amennyi őket megilleti, vagy ennél többet is kaptak és mely pártok azok, amelyek ennél kevesebb mandátumhoz jutottak. A pótmandátumban való részesedés jogosan és méltányosan csak azokat a pártokat illetheti meg, amelyek megfelelő számú mandátumhoz nem jutottak. Minden más rendszer nem egyéb, mint a választás igazságtalanságainak meglehetős szaporítása, erősítése és halmozása. Én tehát a magam részéről, — minthogy meggyőződésem szerint Ernszt Sándor t. képviselőtársam, mint egy kis párt tagja sem akar egyebet, már a »hodie mihi, eras tibi« elve alapján sem, mint az igazságnak és arányosságnak megvalósítását — ha már a Huszár-féle indítványt keresztül nem ment, amely a titkos szavazás révén akart megnyugvást kelteni, azt ajánlom, keltsünk megnyugvást a dán rendszer elfogadásával, a minoritásban maradt pártok számára biztositott pótmandátumok felosztásával. Épen ezért a 12. § 5. számmal jelzett bekezdéséhez, amelyben t. i. meg van mondva, hogy milyen esetben kapnak a pártok pótmandátumokat, a következő pótlást javaslom (Olvassa) : »és ha a párt kevesebb képviselői helyet kapott, mint amennyi a rá az egész országban leadott szavazatok aránya szerint megilletné. Ennek megállapítása végett előbb össze kell adni az összes pártokra az egész országban leadott szavazatokat és ezt a számot el kell osztani az összes képviselői helyek számával. Az igy nyert hányados alapján ki kell számítani, mely pártok jutottak a rájuk leadott szavazatoknak arányos vagy azt túlhaladó képviselői helyhez.« Ez azt jelenti, hogy azok a pártok, amelyek annyi mandátumot kaptak, amennyi őket megilleti vagy több mandátumhoz jutottak, mint amennyi őket megilletné, egyáltalában nem kapnak ezekből a pótmandátumokból. Ajánlom e pótlásom elfogadását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Rupert Rezső Î Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés Î Magam részéről bár Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam indítványában jelentős korrekciókat látok, mégis azon az állásponton állok, hogy a javaslatnak ezt a szakaszát nem lehet elfogadni ; és pedig azért, mert Magyarországon vegyes rendszer van, egyik kerületben nyilt szavazás egyéni kerületi választási rendszerrel ; a másik kerületben lajstromos szavazás, lajstromos rendszerrel. Azonkivül a javaslat 12. §-a ahogy fel van épitve, olyan bürokratikus eljárást és annyi nehézséget foglal magában, hogy még abban az esetben is, ha igazságosan történnek bizonyos korrigálás a választási eredményen a lajstrom utján, még akkor sem éri meg a fáradságot, amellyel jár, hogy ez a szakasz fentartassék. NAPLÓ. XXX1T De nem fogadom el a lajstromos rendszert» azért sem, mert most a sokszor emlegetett sajátos hazai viszonyaink szerint sokkal megfelelőbbnek tartom az egyéni kerületenkénti választási rendszert. Ahhoz, hogy lajstromos választás lehessen egy országban, nagyon egészséges, erős erkölcsi atmoszféra és közszellem kell ; hogy a nagy pártoknak vezérkara és vezérei szinte' a közszellem nyomása alatt is kénytelenek legyenek arra, hogy a maguk lajstromát ugy állítsák össze, hogy az minden tekintetben kifogástalan lehessen, valóban csupa értékeket hozzanak össze. Nálunk, sajnos, az a helyzet, hogy ez az erkölcsi atmoszféra nincs meg. A vége pedig az, hogy egy-egy nagy párt vezérkarának, sőt inkább vezérének jut az az előnyös, de nagyon sokszor átkozott és kellemetlen helyzet, hogy ő kénytelen a listát összeállítani. Hogyan történik ez a listaösszeállitás? Nem ugy, hogy az értékeket állítják össze, hanem aszerint," hogy "pl. az egyik pártban ki tud jobban erőszakoskodni, vagy más pártvezérnél az számit, hogy ki tud jobban hízelegni — megjegyzem, hogy nem konkrétumokra célzok, mert láttam a választásokon is, hogy a pártvezérek milyen kellemetlen helyzetben voltak és szívesen elhárították volna maguktól azt a nehéz tisztet, amellyel rájuk nézve a választás járt, nem vádakat halmozok ellenük, — más pártokban esetleg az, akinek pénze van, aki többet ad a választási költségekre, az bejut a listára. Az ilyen lajstromos választási rendszer ugyanis rengeteg költséggel jár, különösen az ilyen feszült atmoszférában, amilyenben mi vagyunk ; amikor a hatalmi rendszer minden súlyával, rengeteg vagyoni és hatalmi erejével, sajtóiával ráfekszik a választásra, akkor a többi párt már csak védekezésből is kénytelen propagandáját széles alapokra fektetni, — rengeteg pénz kell a választásokhoz — és akkor akármilyen becsületes szándéka van egy párt vezérkarának vagy vezérének, kénytelen számolni az anyagiakkal is és igy megbotolhat, esetleg hajt egy ígéretre, hogy valaki ennyi vagy annyi milliót hoz a választáshoz. Az ilyen rendszer nálunk arra alkalmas, hogy a nemzet akaratát meghamisítsa s hogy ne legyen olyan képviselete az országnak, amely lehetőleg értékes emberekből áll. Ez a mi viszonyaink között sokkal inkább történhetik olymódon, hogy az illető jelölt közvetlen érintkezésben van a maga kerületével, s a maga egyéniségénél, egyéni érdemeinél fogva nyeri meg annak a kerületnek bizalmát. Azt mondják : igen, de sokan a néppel nem akarnak érintkezni, nem akarják azt a fáradságot venni maguknak, hogy a kerületbe lemenjenek, esetleg nem tartják eléggé esztétikusnak a választást. Elismerem, hogy vannak ilyen kényes izlésü, de kiválóan érdemes emberek, akikről való gondoskodás méltányos is. De valljuk meg az igazat : itt sem az ilyen emberek jutnak ahhoz, hogy a hatalmi párt vagy egy másik párt épen őket válassza ki, hanem itt is a tülekedők, hízelgők, meghuny ászkodók, a legjobb üzletemberek azok, aKiknek sikerül az ilyen versenyen felüli helyekre bejutniok. Nem érjük el tehát azt a célt, hogy az ország egynéhány értékét simán behozzuk, olyanokat, akiknek itt volna a helyük s akiknek esztétikai érzése nem birja meg a választási küzdelmet. Látjuk, hogy a nagy többséggel rendelkező hatalmi párt kinevezései sem szerencsések. Nézzük meg, hogy a régi főrendiházba kiket neveztek ki s hogy kiket neveztek ki most a fővárosi választás alkalmával. Nem tagadom, egy-két értéket is, de a többi csak abból a szempontból értékes, hogy megalázkodó, meghunyászkodó, nincs semmiféle önállósága. • Ezért én azok indítványát fogadom el, akik ezt a szakaszt egészen törölni akarják. Különösen 4