Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

 nemzetgyűlés 438. ûîése 1Ù25. évi július hó 1-én, szerdán. 321 abban à helyzetben, hogy minden vonatkozásban ki tudjak térni erre a kérdésre. Elnök : A képviselő ur kérelmére kivételesen szünetet fogok adni, ezt azonban nem kivánom precedensnek tekinteni. A házszabályok szelleme ugyanis azt kívánja, hogy meghosszabbított ülések esetében lehetőleg ne adjon az elnökség szünetet. Én — tehát — ismétlem, hogy most csak kivételesen adom meg a szünetet, kijelentem azonban, hogy ez a jövőre nézve precedensül nem szolgálhat. (Helyeslés.) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Szabó Imre képviselő urat illeti. Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Mint ahogy az egész törvényjavaslaton, ugy ezen a szakaszon különösen megérzik az a kétségbeejtett erőlködés, amelyet a kormány és később a választójogi bizottság is kifejtett, hogy ezzel a törvényjavaslattal egyrészt biztositsa a most uralmon levő egységespárt további uralmát, másrészt, hogy elüsse, ha lehet, az ellenzéki pártok választóit a választójogtól, később pedig e szakasz segítségével elüsse az ellenzéki pártok jelöltjeit attól, hogy a jelölésben résztvehessenek. Nemcsak erre, hanem egyébre kiterjedően is látszik ezen a szakaszon az a kísérlet, hogy megnehezítsék, különösen a gyöngébb viszonyok között levő pártok jelöltjeinek azt, hogy a mandátumot maguknak valahogy megszerezhessék. E szakasz negyedik bekezdése azt mondja, hogy a jelöltet 10.000 vagy kevesebb választót számláló választókerületekben a választóknak legalább 10%-a, nagyobb kerületben pedig legalább 1000 választó Írásban ajánlhat. Már az elmúlt választásoknál is hasonló lévén a helyzet, a gyakorlati élet bebizonyitotta, hogy milyen nagy akadály az ajánlások megszerzése, ezer aláírás összegyűjtése. Végtelenül csodálkozom azon, hogy mikor a jobboldal, a kormány mögött levő többségi párti képviselőtársaim is tapasztalták ezeket a nehézségeket, mégis kitartanak e mellett. Ha visszaemlékeznek arra az őrült hajszára, amelyet 1000 aláirás •érdekében kifejtettek, akkor rá kellett volna gondolniok arra, hogy nem egészen bizonyos az, hogy ezer aláirás megszerzése a mandátumot is jelenti. Különösen nem bizonyos ez akkor, ha — mint igen sok helyen láttuk, igy a legutóbbi fővárosi választásoknál, de az országos választásoknál is — nagy kinnal, keserves presszióval és egyéb eszközökkel meg tudta is szerezni az illető az ezer aláírást vagy a választók 10%-ának aláírását, nem egy helyen az ajánlás után nem tudott annyi szavazót összehozni, ahány aláírást prezentáltak az ajánlásoknál. Különösen érdekes jelenség, itt a negyedik és ötödik bekezdés közötti differencia. A negyedik bekezdésben a választók 10%-át irányozza elő a javaslat, vagy nagyobb kerületekben legalább ezer választót, mint ajánlót ; az ötödik bekezdésben azonban azt mondja, hogy annak jelöléséhez, aki a választást közvetlen megelőzően képviselő volt, már nem kell 10%, hanem csak 5%, illetőleg nagyobb kerületekben csak 500 választó ajánlása. Amig az egyik oldalon, az előző bekezdés a szó szoros értelmében megneheziti azt, hogy az illető az ajánlásokat összehozza, addig itt az ötödik bekezdésben a mostani képviselőknek és az eljövendő képviselőknek szinte prémiumként adják azt a lehetőséget, hogy nekik nem kell megszerezniük az egész 10%-ot vagy az ezer aláirást, hanem 5%, illetőleg 500 választó aláírása is elegendő az ajánláshoz. (Halász Mórié : Ellenzéki indítvány volt !) Ez a rendelkezés az eredeti javaslatban nem volt benn. Ugylátszik, hogy a választójogi bizottsági tárgyalások folyamán merült fel valaki részéről ez a javaslat és ezt a Bizottság honorálta is, mint ahogy itt a bizottsági indokolás is kifejti ezt. Mégis azt kell, hogy mondjam, szinte csodálkozom azon, hogy akad valaki, aki az önkritikától annyira el tud zárkózni, hogy minden pirulás nélkül a közvélemény elé ugy állithassa oda a meglevő és eljövendő parlament tagjait, mint akik jogosan élvezhetnek külön kiváltságot és pirulás nélkül megtette azt a javaslatot, hogy aki már egyszer képviselő, annak kevesebb ajánlást kelljen megszereznie, mint annak, aki még csak ezután próbálkozik idebenn a választók érdekeit képviselni. (Halász Móric : Ellenzéki indítvány volt ! — Rupert Rezső : Ki volt az?) Semmiféle külön jogot nem ismerhetek el ezen a téren a képviselők részére, annál kevésbé, mert hiszen előfordulhat az az eset is, . . . (Kiss Menyhért : De miért monopolizálnak jogokat a képviselők? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek Î Ne méltóztassék kontra-vitákat rendezni. Szabó Imre : . . . hogy a választók maguk azalatt, mig valaki őket képviselte, nemhogy megelégedettek lettek volna képviselőjükkel, hanem ellenkezőleg, szeretnének tőle szabadulni. Minthogy azonban az illető, aki már egyszer képviselte a kerületet, ilyen nagy előnnyel indul, úgyszólván, lehetetlen az, hogy ezt a fórt az ellenjelölt valamiképen behozza. Amig tehát a negyedik bekezdésben erős akadályt látok arra nézve, hogy az újonnan fellépő jelölt a jelöléshez szükséges kellékeket megszerezze, addig az ötödik bekezdésben a már egyszer megválasztott képviselő ujabb jelöltségére nézve óriási fórt látok itt a törvényjavaslatban és épen ezért ezt nem tudom egyenlő mértékkel mérésnek nevezni, sőt ellenkezőleg, ebben nagy igazságtalanságot, nagy egyenlőtlenséget látok. Az előadó ur előterjesztett módosításai — ezt kétségkívül el kell ismerni — imitt-amott igyekeznek enyhíteni ezen a szakaszon, azt a merevséget, amelyet ez a szakasz képvisel, igyekeznek valahogy lefaragni, az időközben kialakult közvélemény álláspontjához közeledni. Mindamellett ki kell jelentenem — pártom álláspontja is ez — hogy az előadó ur módosításai nem elégitenek ki bennünket ép ugy, amint erre bátor leszek később egy-két szóval rátérni a többi bekezdések tekintetében sem. Mielőtt azonban tovább mennék, a negyedik és ötödik bekezdéssel szemben módositást terjesztek elő. A negyedik bekezdés harmadik" sorában javaslom a »10%« helyett »5%«, ötödik sorában pedig »1000» helyett »500» kiigazításokat. Az ötödik bekezdésnek pedig teljes törlését javaslom, mert hiszen előző módosításom alapján csak konzekvens vagyok, ha azt állítom, hogy az ötödik bekezdésnek ebben a törvényjavaslatban semmi helye nincs. Ennek a szakasznak tizenharmadik bekezdése azt mondja (olvassa) : »A választási biztos az ajánlás átvételére rendelt helyiségből, az ajánlás átnyújtott kivéve, mindenkit kitilthat«. Ez szintén merev rendelkezés, mert elképzelhetetlen, hogy a választási biztos abból a helyiségből, például a választási bizottság tagjait kitilthassa. Nem lehetséges az, hogy a választási bizottság tagjait ki lehessen tiltani abból a helyiségből, ahol az ajánlásokat benyújtják, mert hiszen a választási bizottság tagjai de facto tényezői a választási adminisztráció végrehajtásának és nem lehet őket kitiltani abból a helyiségből, ahol az ajánlásokat átnyújtják. Épen ezért javaslom a tizenharmadik bekezdés kiegészitését olyan módon, hogy az »átnyujtóit« szó után toldassék be ez : »és a választási bizottság tagjait«. A tizennegyedik bekezdésben azt mondja : »Az NAPLÓ. XXXIV. 47