Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

 nemzetgyűlés 438. ülése 1,925. evi július %6 l-én, szerdán. 319 Mert az a követelés, amelyet az igen t. képviselő urak felállítanak, azzal a következménnyel jár, hogy senki az otthonában fel nem léphet. (Ugy van ! jobbfelől. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Miért ? !) Elnök : Csendet kérek Î Rakovszky Iván belügyminister : T, Nemzetgyűlés ! Egy idegen jelölt, aki a városból elmegy egy vidéki kerületbe és ott fellép, vagy egy vidéki jelölt, aki egy másik vidéki kerületben fellép abszolúte megteheti azt, hogy a választók közül soha senkivel sem érintkezik olyan lábon vagy olyan módon, hogy később kifogásolni lehessen. Tessék azonban a képviselő uraknak beleképzelni magukat, egy a kerületben lakó jelölt helyzetébe. Az 1. bekezdés gondoskodik arról, hogy legalább a családját eltarthassa ; mert ha az 1. bekezdés nem volna benne a javaslatban, még a saját gyermekének sem adhatna ellátást. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ugy van ! jobbfelől.) Ez igy van Î (Egy hang balfelől : Humoros !) Humoros az, amit önök kivannak. Azért kell a szöveget pontosan elolvasni, mert különben ilyen humoros követelések állanak elő ! ( Kiss Menyhért közbeszól.) Erről gondoskodik az 1. bekezdés, tessék elolvasni ; a képviselő ur, ugy látszik, még nem olvasta el ! A 2. bekezdés pedig arról gondoskodik, hogy az a jelölt, aki a saját hazája területén lépett fel, elvégre mégis csak az alatt a 30 nap alatt, amely a választás kitűzésétől a választás lezajlásáig terjed, normális életet élhessen ; hogy ha eljön a hozzá rokona vagy a szomszédja látogatóba, ne legyen kénytelen előtte ajtót csukni. De továbbmegyek Ha dolgozik nála egy mesterember, aki ugyanabban a kerületben szavazó, annak a mesterembernek élelmet adhasson (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon), vagy továbbmegyek, az a kisgazda, aki munkást tart és azt élelemmel látja el, annak a munkásnak élelmet adhasson anélkül, hogy ki legyen téve annak a veszélynek, hogy megsemmisitik a választást. (Létay Ernő : Most már látjuk, világos ! — Pakots József : Most látszik ki a lóláb !) Most látszik ki a lóláb, mert a t. képviselő urak tisztán városi fejjel gondolkoznak, a képviselő urak nem tudják beleélni magukat a falu és vidék életébe (Zaj és ellentmondások balfelől.) és azt képzelik, hogy minden képviselőjelölt olyan idegen a maga kerületében, hogy megteheti azt, hogy hosszú heteken, esetleg hat héten keresztül senkivel normális utón ne érintkezzék. (Zaj.) Azt mondják a képviselő urak, hogy ez a kivétel lehetővé teszi a vesztegetést. Méltóztassanak a t. képviselő urak, mielőtt ilyen vádakkal előállanak, legalább a javaslatot megnézni. A vesztegetésről a 148. § intézkedik. A most tárgyalt szakaszban megvesztegetésről egyáltalában szó sincs. A 148. § a legsúlyosabb büntető szankcióval látja el a vesztegetést s a 100. § semmiségi okká teszi. Az igen t. képviselő urak tehát egészen rossz helyre ütnek akkor, amikor ebben a szakaszban a vesztegetésre gondolnak. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Rupert Rezső : Miért nem elég a 148. § magában ?) Rakovszky Iván belügyminister : Most, t. Nemzetgyűlés, bátor leszek felolvasni az 1899 : XV. te. ide vonatkozó rendelkezéseit. (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelöl.) Az 1899 : XV. te. azt mondotta, hogy (olvassa) : »Nem tekinthető etetésnek és itatásnak, ha, tekintettel a megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmából és egyéb körülményeiből világosan kitűnik, hogy a megvendégelés nem azon célból történt, hogy az illetőknek szavazása ezáltal befolyásoltassék. (Rupert Rezső : Hagyjuk meg ezt !) Másodszor : egy vagy több választónak szokásos alkalmakkor a képviselőjelölt által saját házánál vagy azon kivül történt megvendégelése, ha az a szokásos vendéglátásnak határain túl nem terjedt.« Ez volt a régi törvényes állapot. Most épen azért, mert ezt az intézkedést nem tartottuk elég szigorúnak, fogalmaztuk sokkal szigorúbban a törvényjavaslatba felvett szöveget. Mert ennek a szakasznak alapján valóban lehetett bankettet tartani, ennek a szakasznak alapján valóban lehetett dinom-dánomot rendezni, de igy, ahogyan ennek a javaslatnak a 61. §-ában a kérdés meg van fogva, az én nézetem szerint nem fog akadni biróság, amely egy bankettről vagy egy dinom-dánomról vagy egyéb ünnepies vendéglátásról kimondaná azt, hogy a választás alatt történt ilyen vendéglátás, amelyen v álasztókat vendégeltek meg, nem ütközik bele a 61. §-ba. ( Ugy van ! jobbfelől.) Nézetem szerint nem lehet vitatkozni afelett, hogy itt a kritérium nem a szokás, vágy az, hogy milyen méretekben történik a megvendégelés, hanem a kritérium az, hogy megvendégelek-e választókat azért, hogy reám szavazzanak. Ezt ez a szakasz a legszigorúbban tiltja, büntetendő cselekménnyé és semmiségi okká teszi. Viszont túllőni a célon és lehetetlenné tenni azt, hogy a választókerületben lakó jelölt a rokonságával, a szomszédságával normális viszonyok között érintkezzék, teljesen képtelenség, mert ennek az lenne a vége, hogy falusi ember, vidéki ember a saját hazájában fel nem léphetne. (Zaj.) Én tehát a leghatározottabban visszautasítom azt a vádat, hogy a kormánynak vagy a törvény szövegezőjének az lett volna a célja a 61. § előterjesztésével, hogy mégis csak egy bő köpenyegbe öltöztessük az etetés-itatás tilalmát, hogy módot nyújtsunk arra, hogy mégis ezt a szakaszt ki lehessen játszani. Mert ezt a szakaszt nem lehet kijátszani, ez a szakasz birói védelem alatt áll és kimondja azt, hogy senki egyetlen egy választót sem — nem tömegekről van szó — láthat el étellel-itallal abból a célból, hogy őt állásfoglalásában befolyásolja. De az életben teljesen végrehajthatatlan intézkedéseket annál kevésbé helyes tenni, mert az ilyen végrehajthatatlan intézkedés következménye mindig az, hogy az illetékes hatóságok lax kezelik az intézkedést, mert ha lehetetlenségbe ütközik, akkor természetesen a végrehajtás praxisa ugy fejlődik ki, hogy kivételeket enged a szabály alól. , Én tehát magam részéről kérem a szakasznak eredeti szövegében való elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 61. § 1., 3. és 4. bekezdése nem lett megtámadva, igy azokat elfogadottnak jelentem ki. A 2. bekezdéssel szemben beadott HegymegiKiss Pál képviselő ur egy inditványt, amely a »társadalmi« szónak törlését kivánja. Azonkivül Rupert Rezső és Meskó Zoltán képviselő urak adtak be indítványokat, amelyek az egész 2. bekezdés törlését kívánják. Mind a három indítvány ellentétben állván az eredeti szöveggel, az indítványokat azzal szembe fogom állítani. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 61. § 2. bekezdését eredeti szövegezésében, szemben Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur indítványával, továbbá Rupert Rezső és Meskó Zoltán képviselő uraknak majdnem teljesen azonos szövegű indítványaival elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az eredeti szöveget fogadja el, s igy Hegymegi-Kiss Pál, Rupert Rezső és Meskó Zoltán képviselő urak indítványai elesnek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen az etetésitatás !) Következik a 62. § Kérem a jegyző urat, méltóztassék azt felolvasni..