Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 315 Láttam, hogy a t. belügy minist er ur atyailag gondoskodik azokról a pártokról, amelyek szegények, mert beveszi a plakáttilalmat a javaslatba azzal az indokolással, hogy ezzel a szegényebb pártok nem jutnak hátrányba a gazdagabb pártokkal szemben. Én ugyan láttam, hogy a községi választásnál a hatalomhoz közelebb álló pártok vidáman megszegték a plakáttilalmat és semmiféle eljárás emiatt nem indult és ugy látom, hogy általában ma is igaz még az a régi közmondás, hogy a törvény pókháló, amelyben a kicsi legyek fennakadnak, de amelyet a nagyobb dongók keresztülszakitanak, vagy más hasonlattal a törvény olyan egérfogó, amelybe a kis egerek belepotyognak, ellenben a ragadozók az egérfogót talpuk egyetlen csapásával összezúzzák. Ha igy gondoskodott at. belügyminister ur . . . (Rakovszky Iván belügyminister : Nagyon jól tudja, hogy nem gondoskodtam ! Ez szemforgatás !) Tessék gondoskodni a szegény pártokról . . . ( Rakovszky Iván belügyminister : Ez őszinte vitatkozás?)" Nem tudom micsoda félreértés van . . . (Rakovszky Iván belügyminister : Nem olvasta fel az egész idő alatt a mondat második felét ! Ez nem komoly vita ! — Zaj a középen. — Zsirkay János közbeszól.) A hizelgés nekem annyira természetem, hogy ön tudja legjobban, mennyire szoktam hízelegni. Nekem arra az időre, amelyen belül beszélnem kell, szükségem van és igy nem foglalkozhatom . . . (Eckhardt Tibor : Kényelmetlen'kérdésekkel ! -— Zaj a középen.) Csak önnek lehet kényelmetlen kérdéseket feladni, képviselő ur. (Zaj a balközépen.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Zsirkay János közbeszól.) Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Vazsonyi Vilmos : Nagyon kényelmes dolog a közbeszólás és ezen a címen a képviselő urak beszédidőm egy részét a maguk számára foglalják le. Kérek néhány percnyi meghosszabbítást. Elnök : Mennyi időt kér a képviselő ur? Vazsonyi Vilmos : Tíz percet, ha méltóztatnak hozzájárulni. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni a képviselő ur most előterjesztett kéréséhez, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés hozzájárul a képviselő ur beszédidejének meghosszabbításához. Kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Vazsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! Már megemlékeztem arról, hogy az a géniusz, amely ebből a szakaszból kicsöppen, megihletett egyeseket. Ennek kell tulaj donitanom azt a közbeszólást, is, amely itt elhangzott. Mert hogy én a községi választások alkalmával mennyire hízelegtem a belügyminister urnák, azt a belügyminister ur tudja legjobban és hogy az egész községi választás milyen hizelgő eredménnyel járt a belügyminister úrra nézve, azt is tudja a t. belügyminister ur. Különben a belügyminister urat megkérdezhetik, hogy azok a konferenciák, amelyek a fővárosi törvény letárgyalása előtt voltak, rá nézve milyen hizelgő véleménnyel jártak. Egyebekben a t. képviselő urak ne térítsék el a figyelmet a saját maguk taktikájáról és a saját maguk taktikájának megváltoztatásáról. Az én stádiumomban semmiféle változás nem történt. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Az én ellenzéki magatartásom teljesen ugyanaz maradt, ami volt. Semmiféle Hitel, Világ és Stádium — ez a három hires könyv — nem érintett engem semmiféle irányban, változatlanul megmaradtam a magam álláspontján. (Eckhardt Tibor : Az »Egyenlőség« alapján! — Derültség a balközépenj Az »Egyenlőségéét nem tudom, hogy milyen alapon hozza ide a t. képviselő ur, mert. . . (Eckhardt Tibor : Mint ön a Stádiumot !) ugy tudom, hogy a vallásalap az Egyenlőség kérdésével eddig nem foglalkozott. (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T, Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után kivételesen a szakaszról is beszéljek tovább. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Azt mondottam okfejtésem során, hogy a vendéglátás tényleg a kapitalizmus kérdése még nagyobb mértékben, mint a plakátkérdés, mert tény, hogy maga a plakát sok pénzbe kerül és ha a plakáttilalom akkor lenne, mielőtt még a plakátok megjelennek, sok pénzt lehetne megtakarítani. Sajnos, ebből a szempontból azonban olyan időre redukálódik a plakáttilalom, amikor már nagyon sok pénzt el lehetett költeni plakátra, mert a választásnak csak bizonyos időszakára vonatkozik. De ha ezen a téren gondoskodott a belügyminister ur, méltóztassék meggondolni azt is, hogy az a bizonyos társadalmi érintkezésben szokásos vendégelés azok részéről lesz lehetséges a legnagyobb mértékben, akik vagyonilag abban a helyzetben vannak, hogy ezt a társadalmilag szokásos érintkezést és vendéglátást kibirják, akik pedig nincsenek ebben a helyzetben, azok egyáltalában nem jönnek ezzel a szakasszal összeütközésbe, itt azután pártközivé válik a kérdés, mert nem egészen bizonyos, hogy nem akad-e esetleg ellenzéki jelölt is, aki jobban bírja az iramot és ha meg van engedve a szokásos vendéglátás, akkor ezt az eszközt ő is alkalmazza. Minden attól függ, hogy vagyonilag ki milyen mértékben bírja ezt az iramot. Ha tehát komolyan ki akarjuk küszöbölni a régi választásoknak ezt a szép emlékeit, ha komolyan azt akarjuk, hogy a választás a jog gyakorlásához méltó közjogi aktus legyen, ünnepélyes a maga komolysága, a maga csendje és a maga jelentősége által, nem pedig ünnepélyes külső cikornyák által, amelyek a hejehujákhoz és a lakodalmakhoz viszik közel, akkor nem lehet ablakot nyitni annak, hogy az a korrupció, melyet az előbb kidobtunk az ajtón, visszatérjen az ablakon. Épen azért én a magam részéről hozzájárulok ahhoz az indítványhoz, amelyet Rupert Rezső t. képviselőtársam nyújtott be és kérem a t. belügyminister urat, méltóztassék hozzájárulni ennek a szakasznak törléséhez. Ha pedig a törléshez nem járulna hozzá, méltóztassék e szakaszt legalább is megfelelőbben megfogalmazni, hogy ne maradjanak benne ilyen nyújtható fogalmak, amelyek segítségével tisztára az értelmezéstől függ, hogy az etetés és itatás is el legyen bujtatható a rendes »szokásos társadalmi érintkezés« fogalma alá. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak 2. bekezdése rendkívül aggályos és amint a t. túloldal megelégedéséből látom, ez méltó kiegészítése akar lenni a nyílt szavazásnak. Ez a szakasz ugyanis lehetővé teszi, hogy a legféktelenebb korrupció érvényesüljön és hogy a gazdasági vállalatok azzal az ürüggyel, hogy a társadalmi érintkezés keretét nem haladják túl a bankettek, munkásaikat meghívhassák bankettekre és preszszionálhassák őket. (Rakovszky Iván belügyminister : Kérem, olvassa végig a szöveget, lehet-e bankettet tartani ? Órahosszat vitatkozunk és letagadják a szöveg másik felét S — Zaj.) Bármenynyire is indignálódik a minister ur ez ellen a kifogás ellen, kétségtelen, hogyha ennek a paragrafusnak 2. bekezdése megmarad, tág keret fog nyitni a korrupciónak. Eddig azt tették a gazdag pártok, hogy szeretetadományokat osztogattak, mint ahogy a győri választásnál a t. keresztény párt is nem etetett és nem itatott, hanem szeretetadományokat osztogatott a szegénysorsu választóknak ; mint46*