Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

22 A nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. részt vegyen, kétszeres nemzeti érzéssel, kétszeres nemzethűséggel, a törvények kétszeres tiszteletével (Farkas István : A kormányzattól is elvárhatnánk ! — Zaj jobbfelől.) az erkölcsi önállóságnak és a lelkiismeretességnek sokszoros mértékével (Zaj balfelöl) és a hazafias, a nemzeti lelkesedésnek nagyobb birtokában kell, hogy ehhez a munkához hozzáfogjon. És ha szubjektiv szempontból nézzük az eskü jelentőségét, az viszont az egyén részéről, a törvényhozó részéről : kötelességvállalás, hogy ebben a munkában a maga teljes lelkiismeretének latbavetésével, a felelősségérzetének kétszeres megérzésével fog részt venni. Én azt hiszem, hogy akkor, amidőn ilyen ünnepi aktussal és az egyénekre nézve ilyen ünnepélyes kötelességvállalással akarjuk megkezdetni a törvényhozóval működését, mindenki beláthatja, hogy ideális célt akartunk követni ("ügy van ! jobbfelől és a középen.) és a kiinduló pontunk az volt, hogy a nemzet törvényhozásának munkájába a cinizmussal szemben vezessük vissza minden rendelkezésre álló eszközzel az ideálizmust és a nemes hazaszeretetet, (Ugy van ! jobbfelől és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Magam részéről nem tudok tökéletesen osztozni azokban az aggályokban, amelyek az eskü konzekvenciáival szemben felmerültek, mert hiszen én alig bírom elképzelni, hogy az eskünek, bármilyen szövegét állapítsuk is meg, mélyebb, benső értelme szempontjából ellentétek merülhessenek fel akár a jelenben, akár a jövendőben azok közt, akik igaz magyar szivvel gondolkoznak. Hiszen gróf Apponyi Albert nagyrabecsült és igen t. képviselőtársunk maga is azt mondotta, hogy egyetért mindazzal, ami az esküszövegben benfoglaltatik, de jöhetnek olyan idők és jöhetnek olyan események, amikor ennek a szövegnek talán mások más értelmet fognak tulaj donitani és nem egy ember és épen a legbecsületesebben gondolkodó emberek nehéz lelki skrupulusok, nehéz lelki tusák elé kerülnek, mert formailag ellentétbe kerülhetnek esküjökkel, holott lényegileg nem kerültek azzal ellentétbe. Hiszen szavak mindig magyarázhatók különbözőképen, egy szövegbe"mindig lehet különböző értelmet belemagyarázni. De én azt hiszem, hogy ilyen ünnepélyes eskü esetében az, aki az esküt megfogalmazta, az, aki az esküt kiveszi, az, aki az esküt leteszi : mindig annak a korszaknak, a közjogi állapotoknak, a "nemzet külpolitikai helyzetének megí'elelőleg mélyebb értelemmel, mélyebb jelentőséggel ruházza fel azt a szöveget és erre a mélyebb jelentőségre nézve én azt hiszem, megvan és meglesz mindnyájunkban a konszenzus. Mert akkor, amidőn ilyen ideális célzatú és ilyen, mindenesetre emelkedettséget magával hozó formalitásokat akarunk a nemzet törvényhozásában a választójogi törvényben kodifikálni, én azt hiszem, sohasem" fog akadni olyan kormány, olyan többség, (Rupert Rezső : Dehogy néni ! Mindennapi praxis ! — Felkiáltások jobbfelől : Magáról iiél !) amely vissza akarna élni ezzel az ünnepies formalitással ; mert én azt hiszem, hogy a nemzet nagy céljai és azok becsületes szolgálata szempontjából* a nagy többség mindig egyet fog érteni nemcsak azzal az úgynevezett többséggel, amely a nemzetgyűlés termének egyik oldalán ül, hanem a túlold al,nagy részével is. Én tehát a magam részéről ezzel a néhány rövid mondattal csak annak akartam kifejezést adni, hogy mi szintén azokat a magasabb és emelkedett célokat kívántuk szolgálni ennek a szakasznak a javasolásával, amelyek gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam lelkületéhez is mindenesetre a legközelebb állanak. Mihelyt azonban azt látjuk, hogy épen ennyire nemzeti, hazafias érzésű és magas elkölcsi érzésű oldalról merülnek fel aggályok ! ezzel az esküvel szemben, és mihelyt azt látjuk, hogy más oldalról viszont félreértéssel találkozunk és az általunk javasolt tervezetet sokan ugy magyarázzák, hogy ezzel a kormány és a többség uralmát vagy egyeduralmát akarjuk szolgálni : helyesebbnek találom, hogy ezeknek az aggályoknak és ezeknek a félreértéseknek kiküszöbölése végett ugy, amint azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam javasolja, elejtsük ezt a szakasz. (Általános helyeslés.) Nem ennek a szakasznak helyébe, mert törvényszerkesztési szempontból nem ide illik, hanem a tizenegyedik fejezet tárgyalásánál fogunk javaslatot tenni abban az értelemben, amint azt t. képviselőtársam mondotta, hogy ezeket a különböző, a parlamentáris élet tisztaságát veszélyeztető jelenségeket . . . (Farkas István : Igen, a kedvezményes részvények ellen ! Ezek veszélyeztetik a parlament tisztaságát !) Az igen t. képviselő ur Ízlésére vall, hogy amikor ilyen témáról van szó, olyan megjegyzéseket tesz, amilyenekért már valakit a bíróság megbüntetett. ( Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! A tizenegyedik fejezetben lesz helye annak, hogy ebben az értelemben javaslatot tegyünk és pedig olyan javaslatot, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeknek biztosítását ezzel a szakasszal el akartuk érni, összeférhetetlenségi eset formájában konstruáljuk meg. (Ugy van ! jobbfelől.) Annál inkább hiszem és remélem, hogy ez az igen t. ellenzéket is meg fogja nyugtatni, mert az a praxis, amely immár 25 esztendőn keresztül az összeférhetetlenségi törvény kezelése szempontjából itt az országgyűlésben kifejlődött (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Játék az egész összeférhetlenség !), azt hiszem, az igen t. ellenzéket is megnyugtathatja abból a szempontból, hogy e szakasz kezelése és végrehajtása terén sem fenyeget visszaélések veszélye. Én tehát a magam részéről gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam javaslatához hozzájárulok s kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak azt magáévá tenni. (Helyeslés a Ház minden oldalcin. — Felkiáltások jobbfelől : Szünetet kérünk !) Elnök : Kivan valaki szólani? (Nem !) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik tehát a hazározathozatal. Az eredeti szöveggel : a 132. §-al szemben gróf Apponyi i\lbert képviselő ur indítványt adott be, amely a szöveggel ellentétes, illetőleg, amely egész szakasz törlését kívánja. Ezt az indítványt szembe fogom állítani az eredeti szöveggel ; ha az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, ugy gróf Apponyi Albert képviselő ur indítványát fogom elfogadottnak kijelenteni. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 132. §-t eredeti szövegében, szemben gróf Apponyi Albert képviselő ur indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. A Nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem fogadván el, gróf Apponyi Albert képviselő ur indítványát jelentem ki elfogadottnak. Az ülést egy negyedórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a 12. § tárgyalását. Szólásra következik? Petrovics György jepyzö : Haller József ! Haller József :'T. Nemzetgyűlés ! Ha csak a legtávolabbról is remélhetném azt, hogy a tárgyalás alatt lévő szakasz tekintetében is olyan egyértelműséggel tudunk egyetértő elhatározásra I jutni, amint az a 132. § tekintetében történt,