Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

À nemzetgyűlés 431. ütése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. minden bizonnyal azt javasolnám, méltóztassék a hosszú 12. § helyett olyan törvénymódosítást elfogadni, amely szerint az országgyűlési képviselők lajstromos szavazással, arányos képviseleti rendszer szerint kerületenkint választatnak. Azért ajánlanám ezt, mert ez felel meg legjobban annak az álláspontunknak, amely szerint kivánatos, hogy az ország kormányzásában minden állampolgárnak valamelyes része legyen. Ennél jobban csak az országos lajstrom alapján való választás közeliti meg ezt az elvet, eddig azonban a magam részéről azért nem mennék el, mert ez túlságosan elősegitené a párturalmat és pártdiktaturák kifejlesztését, amelyről az a nézetem, hogy úgyis túlságosan ráfekszik a politikai életre mai viszonyaink között is és sokkal inkább megnehezíti egymás perszvadeálását, ami pedig nézetem szerint a törvényhozói munka lényege. Miután azonban, sajnos, ebben a tekintetben nem áltathatom magamat azzal a reménységgel, hogy ilyen értelmű inditvány elfogadásra találna, annak bejelentésére szorítkozom, hogy a keresztény szocialista párt a 12. §-nak a bizottság által javasolt szövegével szemben Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam indítványát teszi magáévá. Ennek indoka az, hogy a 12. § ugy, ahogy a bizottság azt megszövegezte, csak még fokozza azt az egyenlőtlenséget, amely választójogi rendszerünk szerint most az állampolgárok között és a képviselők között is fennáll. Eddig ugyanis voltak az államnak olyan polgárai, akik szavazati joggal egyáltalán nem rendelkeztek, azután voltak olyan polgárai az általánosságban érvényesült többségi választási rendszer mellett, akiknek volt ugyan szavazati joguk és akik gyakorolták is szavazati jogukat, azonban ez a szavazati jog semmivel sem járult hozzá ahhoz, hogy az illető választópolgárok meggyőződése a parlamentben képviseletre találjon. Mert ha veszünk például egy választókerületet 10.000 szavazóval, megeshetett, hogy 5.001 szavazó szavazott az egyik jelöltre, azt tehát a maga politikai nézetének képviseletére a parlamentbe beküldte, 4.999 szavazó pedig képviselet nélkül maradt és obyan eredménnyel adta le szavazatát, hogy az az ország törvényhozásában semmiféle eredménnyel nem járt. De ilyen minden hatás nélkül maradt szavazatok — elméletileg véve — az országban annyi esetben fordulhatnak elő, ahány kerület egyáltalában van. Mostani rendszerünk szerint, amelynek alapján a jelenlegi nemzetgyűlés összeült, az egyenlőtlenség még fokozódott, mert most már vannak olyan képviselők, akik egyénileg küzdöttek meg a mandátumért, mások pedig a lajstrom alapján jöttek be olyan szavazatok figyelembevételével, amelyek a kisebbség képviseletét is biztosították. A 12. § mostani szövege szerint ajánlott rendelkezés ezt az egyenlőtlenséget még fokozná, mert eszerint ezután lennének olyan szavazatok is, amelyek kétszeresen fognak számítani, aminek —• hogy ugy mondjam — helytelensége élénken kitűnik abból, ha felvesszük egy egyhangú választásos kerület esetét, melyről fel kell tételezni — és maga a bizottsági szövegezés is azt tételezi fel — hogy ott tulaj donképen nincsen kontradicens elem, ott mindenki arra a képviselőre akart szavazni, akit tényleg megválasztottak. Ezzel a választással tehát a kerület összes szavazópolgárai a maguk nézetét politikailag a legteljesebb eredménnyel érvényesítették, mert beküldötték a képviselőt az ország házába, másodszor pedig ugyanazzal a teljes számmal érvényesülnek akkor, amikor az országos lajstrom alapján szétosztandó mandátumoknál megint ugy veszik számba az összes szavazókat, mint ahogy a kerületi választásnál történt. Ez semmikép sem lehet igazságos és azért mint ahhoz a követelésünkhöz, hogy minden állampolgárnak legyen valamelyes része az állami hatalom intézésében, a kormányzás vitelében, akár közvetett, akár közvetlen, akár egyenlő, akár nem egyenlő a szavazati jog — szerintem lehet beszélni arról, hogy egyenlő legyen-e vagy nem egyenlő, mondom, mint ehhez a felfogásunkhoz a legközelebb állót, Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur indítványát fogadjuk el. A mostani szövegezést annál kevésbé fogadhatjuk el, mert ez — mint jeleztem — tulajdonképen a plurális szavazás rendszerét valósítja meg, nem abban az értelemben, amelyet én koncedálnék, — sőt annyira megyek, hogy eddigi felfogásomat is hajlandó vagyok revideálni az egyenlő választójog tekintetében -— hogy plurális Választójogot rendszeresítene esetleg a szellemi képzettségnek, vagy a magasabb kor nyújtotta nagyobb tapasztalatnak és az e réven elért nagyobb hozzáértésnek figyelembe vételével, hanem egyszerűen mechanikus alapon, azon az alapon, hogy amely szavazatokat már figyelembe vették a kerületi választásnál, azokat most ugyanabban a teljes számban ismét fig3

r

elembe veszik és új dotációt biztosítanak nekik az országos lajstrom alapján. Tekintettel azonban arra, hogy HegymegiKiss Pál t. képviselőtársam írásbeli indítványából kimaradt egy szó, amely a nyomtatott szöveg szerint már pótolva van ugyan, hogy a kettő konformis legyen, tisztelettel előterjesztem HegymegiKiss Pál Írásban benyújtott indítványához azt a módosítást, hogy a 12. § 9. bekezdésének 11. sorában az »érvényes« szó elé a »számbavehető« szót méltóztassék beiktatni. Elnök : Szólásra következik? Petrovics Gyöígy jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen osztozom előttem felszólalt képviselőtársam aggodalmaiban, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ha a kisebbségi képviseleti rendszert akarjuk a lajstromos szavazás utján az egyéni szavazáson keresztül vagy annak megejtése után érvényesíteni, az itt kontemplált javaslat ennek éppen az ellenkezőjét célozza. Ez a szakasz ugyanis a bizottság szövegezésében nem más, mint a nagy pártoknak adott privilégium. Már pedig ilyen privilégiumot adni nem áll az ország érdekében és a törvényhozásnak sem érdeke ilyen privilégiumot kontemplálni és törvényerőre emelni, mert ha arról van szó, hogy a választásokon keresztül mindenféle vélemény megnyilatkozhassak, akkor legelsősorban is mindenhol az egész világon arra fektetik a fősúlyt, hogy a kisebbségi vélemény is megnyilatkozhassak. Èz a lajstromos szavazásoknál többékevésbé érvényesül is, ez ellenben egészen megfordított rendszere annak a lajstromos szavazásnak, amelyet általában ismerünk. Megfordított rendszere azért, mert a többségi pártnak adja meg a lehetőséget arra, hogy az általános választásokon kapott szavazatok arányában ő kapja meg a legtöbb mandátumot, Ez egészen furcsa dolog és ha történetét nézzük, azt látjuk, hogy a bizottsági tárgyalás előtt Huszár Károly t. képviselőtársunk csinált egy tervezetet, amely a kisebbségi véleményt juttatta volna érvényre, amikor azonban ez az indítvány a bizottság elé került, ott egészen megváltozott és az Ernszt-féle indítványt fogadták el, amely ellentéte a Huszár-féle indítványnak, vagyis ellentéte annak, amit eredetileg terveztek. A bizottsági tárgyaláson azt az érvet hallottuk, hogy konzerválni kell a nagy pártokat. Semmiféle pártot nem kell konzerválni a választójog megalkotásánál ! Végtére is a választójog nem lehet biztosítási eszköz és módszer bizonyos pártok számára, hanem a választójogi törvény csak megadhatja a választójogot és olyan rendszert alkot-