Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

A nemzetgyűlés 437. ülése 1925. évi június hó 30-án, kedden. 281 Elnök : A képviselő ur a 33. §-hoz méltóztatik szólani? Annak első mondata nem igy szól. Fáy Gyula : Az 5. bekezdéshez szólok ! Miként az általános vita folyamán is utaltam erre, anomália látszik fenforogni a falusi középosztály asszonyainál, akikről tudvalevő, hogy évtizedeken keresztül tartó és nagyon elterjedt gyakorlatuk az, hogy leányaikat nem a helybeli elemi iskolában taníttatják ki, hanem felfogadott tanerőkkel magasabb képzettséget adnak nekik, mint amennyit a helybeli iskolában megszerezhetnének. Hogy ezek a képzettség hiánya miatt kimaradjanak a választójogból, ez méltánytalan lenne, pedig ugy érzem, hogy ha az eredeti szöveg marad meg, akkor ezeknek hazudniok kell abból a célból, hogy elérhessék a választójogot, mert azt kell mondaniok, hogy ennyi és ennyi elemi iskolai végzettséggel bírnak, holott ez betű szerint a tényeknek nem felel meg. Én tehát ezeket hazugságba belekényszeríteni nem óhajtom és ugy képzelem, hogy ezt ezzel a módosítással elérhetjük. Nekem is az a meggyőződésem, hogy ha vélelmet állítunk fel, nem helyes az, hogy ennek a vélelemnek a bizonyítását szó szerint követeljük. Ha azt vélelmezzük, hogy ezek ezzel a képzettséggel bírnak, módot kell nekik nyújtanunk arra, hogy ezt be is jelenthessék. Kérem, hogy ezt a kiegészítő indítványt méltóztassék elfogadni. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Fereuc : T. Nemzetgyűlés ! A 33. § 5. pontja a vélelmezés tekintetében a földmunkásokról, mezőgazdasági munkásokról teljesen megfeledkezik. A mezőgazdaságban foglalkozókra, illetőleg mezőgazdákra vonatkozóan 60 aranykoronás tiszta földadót állit fel, mint olyan határt, amely alapján valakinél — tekintet nélkül arra, hogy milyen iskolai képzettsége van — vélelmezni kell ezt az iskolai képzettséget. Magam is sokat gondolkoztam azon, miként lehetne magával a javaslat alapgondolatával is összeegyeztetni azt, hogy a mezőgazdasági munkások is bejussanak vélelmezés alapján a választói névjegyzékbe és én annál okosabb gondolatot, mint amelyet Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam megpendített, alig találhattam. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magam is azon az állásponton vagyok, hogy akik harctéri szolgálatot telj esitettek, akik frontszolgálatot teljesitettek, azoknak a választói névjegyzékbe való felvételét illetően a megfelelő iskolai végzettséget vélelmezni méltányos dolog. A mezőgazdasági munkásoknak azonban van olyan töredéke is, különösen a kubikusok, akik az egész világot összejárták és már magánál annál a ténynél fogva, hogy járkáltak a világban, — még ha frontszolgálatot nem teljesítettek volna is, — meg van az a képzettségük, amely felette áll sokkai a négy elemi osztály elvégzésének. Mennyivel inkább akkor, ha még frontszolgálatot is telj esitettek ezen a világlátásukon kívül. Egyébként nemcsak a kubikusokra, hanem általában a mezőgazdasági munkásokra is szeretném vonatkoztatni azt, hogy ha frontszolgálatot teljesítettek, akkor vétessenek fel a választói névjegyzékbe, illetőleg vélelmeztessék iskoláik elvégzése. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva a 33. § ötödik bekezdésének 12. sora után a következő szöveg felvételét vagyok bátor javasolni »... foglalkozásra való tekintet nélkül azok . . .». Tehát igy, ha Vázsonyi t. képviselőtársam javaslata elfogadtatik, a mezőgazdasági munkások iskolai végzettsége is vélelmeztetnék, amenynyiben harctéri szolgálatot telj esitettek, illetőleg a Károly-csapatkeresztet megszerezték. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani? Senki sincs feliratkozva. Minthogy senki sem kivan szólni a vitát befejezettnek nyilvánítom. A belügyminister ur kivan szólni. Hakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a szónok urak a 33. § anyagának tárgyalásánál nem egészen helyes kiinduló pontot választottak minden esetben, amennyiben ugy kezelték ezt a szakaszt, mintha itt a választójogot kitérjesztenők, mintha választójogot adnánk a lakosság egyes kategóriáinak, holott a választójog kérdését az 1. és 2. §-ban elintéztük már és e szakasz tisztán arra vonatkozóan tartalmaz szabályt, hogy azoknál, akiknél világos, hogy a választójog alapjául szolgáló képzettséget megszerezték, ennek bizonyítására ne legyen szükség. Amidőn tehát Szeder Ferenc t. képviselőtársam azt mondja, hogy a Károly-csapatkeresztesek megérdemlik a választójogot, egészen hamis alapból indul ki, mert természetes, hogy megérdemlik, amennyiben az első vagy második szakasz alá tartoznak. Itt nem arról van szó, hogy megadjuk-e nekik a választójogot, igen vagy nem. Arról van szó, hogy melyek a lakosságnak azok a kategóriái, amelyekről feltételezhető, hogy az iskolai képzettség feltételeinek megfelelnek, tehát annak igazolásai alól felmenthetők. Farkas Tibor t. képviselőtársam azt mondotta, hogy küldjük vissza ezt az 5. bekezdést a bizottsághoz, mert ez felületesen van megszövegezve. Az igen t. képviselő ur nincs tisztába vele, mennyi munka és tárgyalás előzte meg ennek a szakasznak végleges megszövegezését. Ez a szakasz nem felületesen van megcsinálva, hanem ellenkezőleg, gondosan és ugy van megszerkesztve, hogy azok a kategóriák, amelyeknél nagy általánosságban fel lehet tételezni, hogy azokba a kategóriákba tartozók az iskolai képzettséget megszerezték, benne legyenek, viszont azonban^teljesen logikátlan vélelmeket ne állítsunk fel. Épen azért, mert lehetetlen, hogy a törvényjavaslatba logikátlan vélemény kerüljön bele, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az 5. bekezdésben foglalt felsorolást kiegészítsük. (Helyeslés a jobboldalon.) Csupán Fáy t. képviselőtársam indítványát fogadhatom el, amely nem ujabb kategóriákat sorol fel azokról, akik az 5. bekezdés hatálya alá kerülnek, hanem magát az alapintézkedést, a lényeget változtatja meg és pedig kiterjesztő irányban s a törvény 1. és 2. §-ának megfelelő irányban. Az 5. bekezdés egy alaptételt tartalmaz, — ez az értelme az egész intézkedésnek — azt, hogy mindenki, akiről köztudomású vagy állásánál vagy foglalkozásánál fogva nyilvánvaló, hogy ezt a minimális iskolai képzettséget meg kellett szereznie, fel van mentve az igazolás alól. A további felsorolás tulajdonképen csak kiterjesztő, kibővitő magyarázatot ad a lakosság oly kategóriáira nézve, melyeknél nem szabályszerű ugyan a négy elemi, illetőleg hat elemi elvégzése, de annyira világos, hogy a többség ezt a kvalifikációt megszerezte, hogy a kisebbségnek megadhatjuk ezt a felmentést. (Propper Sándor : A nyomdászoknál nem világos ? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt mondják a képviselő urak, hogy ugyanilyen alapon fel lehet venni a szakképzett munkásokat. Itt megint nem a választójog megadásáról van szó, hanem az igazolás alóli felmentésről. Azt a munkást, akinek a négy eleminél magasabb végzettsége van, mert felszabadított tanonc, most arra kényszerítsem, hogy igazolja a tanoncidő kitöltését s igazolja, hogy őt felmentették ? Sokkal egyszerűbb négy elemi iskolai végzettségét igazolni. Ez abszolút illogikus volna és csak nehézzé tenné az eljárást. (Zaj a szélsőbaloldalon.) viszont azonban arra vezethetne, hogy a törvény könnyelmű magyarázása mellett kiterjesztjük a vélelmet teljesen illogikus alapon. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ott van a munkakönyv !) Munkakönyve van annak is, aki nem szakképzett munkás. 41*