Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

246 A nemzetgyűlés 436. ülése 1925, hogy a jövedelemadót is ugy akarom megoldani, hogy a kisexiszteneiák megterhelésével a nagyobbakat mentesítsem. Nekem nem kell bizonyítvány egyik oldalról sem abban az irányban, hogyan szoktam gondolkozni a kisemberekről, mert minden egyes alkalmat megragadtam, amikor csak lehetett, hogy segítségükre siessek. (Ugy van! jobbfelől.) De higyjék el, t. uraim, csak abban az országban van erő, amelyben tőke is van. Ha egyebet nern fogunk csinálni, mint amit t. képviselőtársam mond, hogy tessék a végletekig megterhelni a nagybirtokot és a bankokat, ha mi egyebet sem teszünk, mint örökös harcot folytatunk a tőke ellen, ezzel nem fogjuk tudni sohasem megerősiteni az országot. (Ugy van jobb/elől.) Vannak morális és etikai szempontok, amelyek kényszeritik az összes irányadó tényezőket s magát a kormányt is arra, hogy a tőke minden kilengését megakadályozza, de higyjék el, elsősorban épen a munkásosztály érdekében áll, hogy tőkeképződés legyen, hogy tőkeerő legyen és hogy ezúton a legíokozottabb mértékben be tudjuk vinni az egyéni kezdeményezést és az egész gazdasági életbe. (Ugy van! Ügy van ! — Taps a jobboldalon.) Olyan gazdasági politikához sohasem adom oda magamat, amely a tőkét megsemmisíti és amely a tőke ellen bármilyen formában indokolatlan harcot fotytat. Ami a tisztviselői kérdést illeti, Tamássy igen t. képviselőtársam erre vonatkozólag egy határozati javaslatot adott be, amelyet elfogadok, mert általában véve találkozik az én felfogásommal. Kénytelen vagyok azonban mindössze egy megjegyzést tenni az ő beszédére. Sajnálom, hogy ő ezt ugy indokolta meg, ahogy megtette. Azzal indokolta meg ugyanis, hogy a tisztviselők tulaj donképen semmit sem kapnak, mert azt kapják, amit februárban kaptak, csak egyszeri segélyt, még azt sem tudtuk, vájjon ezt nem kell-e visszafizetniük, azt sem tudtuk, lehet-e majd júliusban állandósítani. Most megkapták ezt, mint állandó fizetésemelést. De különben minden tekintetben egyetértek vele, a határozati javaslatot elfogadom és magamévá teszem. (Helyeslés.) Méltóztattak megemlékezni a szorzószám kérdéséről. Én világosan beszéltem. Méltóztassanak beszédemben utánanézni ; azt mondtam, hogy a papirkoronára tértünk át s csak egy szorzószám van a gazdasági életben, és ez a tényleges szorzószám, amely a korona helyes értékeléséből kialakult. Tudom, hogy itt a házbér van előtérben, és azt hiszem, a népjóléti és munkaügyi minister ur egyetért velem abban, hogy a házbéreknél is csak èz a szorzószám érvényesülhet. Ami pedig az adókkal való kapcsolatot illeti, az adókedvezmény mértékét megadtam, annál tovább menni nem lehet. A többi adóknál ugyanaz a fizetés történik mint eddig, ezután azonban papirkoronában. Ha majd költségvetésünk megint kedvezőbb irányban alakul, akkor eljön az idő, hogy további megoldásokat keressünk, mert ma, ahogy kifejeztem magam, olyan adókat kellett csökkentenünk, amelyek általánosságban az egész társadalmi életre ránehezednek. (Helyeslés jobbfelől.) Azt a kérdést is felvetette Baross t. képviselőtársam és a mai napnak több szónoka, hogy mi van a vagyonváltságföldekkel és egy parlamenti bizottság kiküldését kívánták. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Méltóztassék utánanézni, mióta pénzűgyminister vagyok, minden intézkedést megtettünk abban az irányban, — mert hiszen eddig még nem alakult ki ennek a problémának hordereje — hogy a váltságföldek a legerősebb nyilvántartás alatt álljanak, és tiltakozom minden olyan beállítás ellen, mintha itt elharácsolás vagy hasonló módon történő felhasználása folynék a , évi június hó 27-én, szombaton. vagyonváltságföldeknek. (Farkas István : Kapjon 1 a Ház jelentést erről !) Mindenki tudja, hogy a J földbirtokreform céljaira használják fel ezeket. ! Nem tartom szükségesnek parlamenti bizottság ! kiküldését. Mindenkinek módjában van megj győződnie, — az adatok rendelkezésre állanak — hogyan és miként kezeltetnek ezek a földek. (Nagy Vince : Jelentést kérünk róla, részletes kimutatást ! — Létay Ernő : Mi van a vagyonváltságföldek haszonbérével ?) Rakovszky István igen t. képviselőtársam szóvátette, hogy mi van az állam különböző szerződéseivel és ebben az irányban kérte parlamenti bizottság kiküldését. Ebben a formában ezt nem tudom elfogadni, de igenis arra törekszünk teljes erőnkkel, hogy az összes szerződések a gazdasági élet követelményeinek, a gazdaságosság elvének érvényesítése mellett jöjjenek létre. A kormány már foglalkozott is egy ministertanácson azzal, hogy ezek a szerződések a Takarékossági Bizottságiján is, amelyekben benne vannak a különböző pártok képviselői (Farkas István : Dehogy vannak benne a különböző pártok ! Csak a gutgesinntek !) megfelelően revideáltassanak. Még egy-két kérdést akarok megemlíteni. Többen szólottak a mezőgazdasági hitel kérdéséről. Ugy állították be ezt a problémát, mintha a kormány egyrészt egyes ajánlatokat nem vett volna figyelembe, másrészt mintha olyan közvetítők volnának, akik igen drágák, ami tulaj donképen a hitelt meg is akadályozza. Itt többször szó esett egy személyről. Elsősorban kijelentem azt, hogy az illető ur egyik legjobb barátja az országnak. (Pakots József : Ezt már hallottuk !) és kétségtelenül az a legnagyobb hibánk, hogy ahelyett, hogy ideláncolni igyekeznénk az embereket, szinte tudatosan elidegenitjük őket magunktól. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István : A kormány barátja !) Mondhatom, hogy kevés ember dolgozott ezért az országért annyit, amiért csak elismerés illeti és semmiféle pro víziót sem igényelt és soha semkapott. — Rothenstein Mór : Mit csinálunk, ha már nem lesz barátunk ! — Zaj.) Nem tudom, hogy ezek a támadások milyen okból erednek, de ne felejtse el senki ar ország érdekeit, és épen az ország érdekében kell, hogy e támadások ellen tiltakozzam. (Rupert Rezső : Nem a pénzügyminister úrral csinálja meg. — Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Az ő személyének megvédésére kell, hogy szót emeljek a magyar közvélemény előtt és kell, hogy helyes világításban állítsam be az ő tevékenységét. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van azután az hogy voitak ajánlatok Olyan komoly ajánlatról — azonkívül, amelyet, tárgyaltunk — amelyről tárgyalni lehetett volna nem tudok. Levegő ajánlat mindennap van és voltak olyanok is, amelyek itt szerepeltek, nagy zajjal jöttek, különösen a sajtóban, amelyekben azonban semmi komoly tartalom nem volt. Ezek a komolytalan tartalmú ajánlatok voltak azok, amelyek sokat ártottak az országnak. Mi tulajdonképen nem zártuk ki a magántevékenységet sem. Sajnos azonban, eddig még olyan ajánlatot nem kaptunk, amely tulaj donképen kielégítő lett volna, amely tárgyalás anyaga lehetne. Mi, a kormány, teljes erővel törekszünk arra, hogy ezt a kérdést megoldásra vigyük és senkit sem akarunk kizárni, de olyan alapokat keresünk a tárgyalásra, amelyek megfelelnek a külföldi követelményeknek is. (Esztergályos János : Valamit az olcsó kisipari hitelről is minister ur !) Az olcsó kisipari hitel problémájára nézve szívesen eleget teszek a t. képviselő urnák, hiszen 50 milliárdnál több kisipari hitelt adtunk és hogy megnyugtassam, a mai napon a cipészeknek 4 milliárdot adtam. (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon : Meg van elégedve? — Esztergályos