Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-436
A nemzetgyűlés 436. ülése 1925, már nincsenek gyanúsítottak ! Kisül, hogy ott sem voltak ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Horváth Zoltán : A t. minister urnák ez a kijelentése megfelel a »Csak azért is I« elméletnek. Ma ott állunk, t. Nemzetgyűlés, hogy nem ismerjük a tetteseket, nem ismerjük tehát még a gyanúsítottakat sem, tehát vissza kell tenni az iratokat oda, ahonnan elindultak. Hát miért tartja meg, t. minister ur, a katonai ügyészség azokat az iratokat? Quo jure? Kik ellen folytat most a katonai ügyészség nyomozást, ha nincsenek gyanúsítottak, nincsenek tettesek, az igazságügyminister kijelentése szerint pedig mégis katonai személyek? (Gr Csáky Károly honvédelemügyi minister : Megint összetéveszti a tetteseket a gyanúsítottakkal ! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Ők pedig a tetteseket az ártatlan emberekkel tévesztik össze ! — Pikler Emil : A tanukat lefogják ! — Malasiís Géza : Valakit le kell fogni !) Megméltóztatik engedni a minister ur, hogy ne reflektáljak a közbeszólására. (Rothenstcin Mór : Csak azért is S) T. Nemzetgyűlés, ennek a parlamenti bizottságnak tehát igen fontos dolga volna, és azt hiszem, hogy a kormány és a kormányzati rendszer a saját érdekében cselekszik, (Halljuk ! balfelől.) ha az ellenzéknek ezt az indítványát elfogadja. Méltóztassék elhinni, hogy a parlamenti bizottság kiküldése megnyugtatná a kedélyeket. (Gr. Hoyos Miksa : Dehogy ! — Graeífl Jenő : Soha ! Sohasem nyugszik meg !) Akkor mindenki látná, hogy a kormánynak nincs titkolni valója. (Gr. Hoyos Miksa : Nincs is ! — Rupert Rezső : Akkor bizonyítsák be ! — Gr. Hoyos Miksa : Azzal nem lehet bebizonyítani, hogy parlamenti bizottságot küldenek ki !) Az önök felfogása szerint nincs, de a mi felfogásunk és az ország közvéleményének felfogása szerint van ! (Nagy zaj és ellentmondások jobbfelől és a középen. — Rupert Rezső : Meg fogják szavazni a titkos választást ! — Pikler Emil : Szavaztassuk meg titkosan a közvéleményt ! — Rupert Rezső : Nem kell nekik mégsem a titkos szavazati jog ! Az ország közvéleménye velük van, de azért a titkos szavazati jog nem kell ! — Pakots József (a jobboldal jelé) : Önök és a közvélemény nem egy anyaméhben születtek ! — Huszár Dezső : Sem önök és a közvélemény !) Meg vagyok róla győződve, hogy az egységes párt közvéleménye nem kívánja, de az ország közvéleménye kívánja. (Felkiáltások a jobboldalon : Nagy tévedés ! — Rupert Rezső : Miért nem engedik meg a titkos szavazást !) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy egynéhány szóval az elhanyagolt tanyai oktatásról szóljak. (Perlaki György : Bent van a javaslatban, majd akkor beszéljen ! — Halljuk ! Halljuk !) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan rendezett tanácsú várost képviselek itt a nemzetgyűlésen, amelynek mintegy 70.000 katasztráli hold a határa. A lakosság száma körülbelül 40.000. Ennek a 40.000 lakosnak fele tanyán lakik, tehát körülbelül 20.000 ember tanyai lakos. Ennek a 20.000 tanyai lakosnak össze-vissza 12 iskola áll rendelkezésére, (KovátsNagy Sándor : Bent van a javaslat a tanyai iskolákról ! — Farkas István : Számolócédulákból akarják összegyűjteni ! Borravalókból ! — Rupert Rezső : Katonai irodára 8 milliárdot költenek ! — Kováts-Nagy Sándor : Ezer iskola? Mit akar?) ugy hogy legalább még 10—12 tanyai iskolára volna szükség, mert évente körülbelül 1.600 tanköteles gyermek nem tud iskolába járni. Azt hiszem, végtelenül szomorú, hogy itt az Alföld szivében, tehát a fajmagyarság körében évente 1.600 gyermek marad iskolázatlanul. (Szakáts József : Engedjék törvényerőre emelkedni a javasévi június hó 27-én, szombaton, 243 latot ! — Rupert Rezső : Évek óta ezt hajszoljuk ! Ne palotaőrökre költsék a pénzt, meg más haszontalanságokra ! Évek óta eleget küzdünk ezért ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Horváth Zoltán : T. képviselőtársam, ha jól emlékszem, már a nemzetgyűlés első indemnitási vitájánál is felhoztam ezL, de nem csak én, hanem többi képviselőtársaim is és szemére hánytuk a kormánynak, hogy a kormányok az Ausztriával való közösség idején minden állami iskolát a perifériákra vittek, az Alföldön és a Tisza mentén pedig iskolákat nem emeltek, mert ott a lakosság mindig a függetlenségi zászló alá sorakozott. Már akkor, az első indemnitási vita alatt kértük a kormányt, hogy ezen az anomálián segitsen, tehát a kormánynak módjában lett volna, sőt ideje is lett volna arra, hogy ezen segitsen. Nem hiszem, hogy a velem egy oldalon ülő képviselőtársaim közül csak egy is akadt volna, aki erre a szent célra a iegnag3 7 obb összeget készséggel meg ne szavazta volna, (Ugy van ! a szclsőbaloldalon.) és mindenféle egyéb törvényjavaslatot megelőzőleg készséggel járultunk volna hozzá. Csakhogy itt fejetetejére van állitva minden. A budai kancellár jogutódja, a vallás- és közoktatásügyi minister ur sokkal fontosabbnak tartotta az egyetemek felállítását, holott ennek a nyomorult, lerongyolt szegény országnak sok egyeteme van, ezzel szemben pedig népiskolája nincsen. Amikor mi ezt ostoroztuk és ennek megváltoztatását kértük, akkor önök nem jöttek azzal, hogy a törvényjavaslat be van nyújtva, hogy mi meg akarjuk ezt csinálni, hanem engedelmesen szavazták meg a nép ellenére az egyetemeket. (Rupert Rezső : És a parádékat ! Csupa parádéból állanak ! — Zaj a jobboldalon.) Most is komoly dolognak kell felismernünk azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur számolócédulákból akarja behozni ezeknek a népiskoláknak felállításához szükséges összeget? Hát nincs ennek az országnak annyi felesleges jövedelme, de nem is felesleges jövedelme, hanem egyáltatában olyan jövedelme, amelyet ráfordíthatna ezekre a népiskolákra? Hiszen annyi tékozlást követünk el, annyi fölösleges kiadásunk van, hogy meg sem éreznék ezt más intézmények. Rupert Rezső : Operett udvartartás ked nekik, de népiskola nem ! — Zaj a jobboldalon.) Akár a ministereket is lehetne létszámcsökkenteni, annyian vannak (Rupert Rezső : 126 államtitkár !) államtitkárokat is lehetne létszámcsökkenteni, a politikai államtitkárságokat pedig megszüntetni (Barthos Andor : Hány van?) Akárhány van, egyse legyen ! A főispánságokat is mind meg kell szüntetni. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bâtiez Gyula : Minek a sajtófőnökség ?) Mi szükség van a főispánságokra ? (Ratiez Gyula : Minek az országos főkapitány ? — Felkiáltások a jobboldalon : A koalíció alatt is voltak főispánok !) Elég hiba, t. képviselőtársam, hogy a koalíció alatt is volt. De tökéletesedjünk, legyünk tökéletesebbek, mint a koalíció, és szüntessük meg a főispánságokat. A főispánoknak semmiféle olyan jurisdictio-juk, olyan hatáskörük nincs, amelyet az alispán el ne intézhetne. A főispán semmi egyéb, mint a kormány választási ágense. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Szakáts József : Mikor önök uralmon voltak, akkor is fentartották ezt az intézményt és kormánybiztos-főispánságokat csináltak ! — Egy hang a jobboldalon : Ez destrukció !) T. képviselőtársam, ez nem destrukció, ez a legészszerübb takarékoskodás. Azután én azt a felfogásomat sem rejtem véka alá, hogy az összes nyugdíjasokat is végigvizsgálnám. (Barthos Andor : És ezt egy jogász mondja ! Ez a szerzett 35*
