Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

244 A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. jog csorbítása ! — Rupert Rezső : A szegény nyugdíjasoknak kell adni ! Ezerholdas nyug­díjasokra csakugyan nincs szükség ! — Barthos Andor : Ezek jogászok ! — Zaj.) T. képviselő­társam, először is azzal a közbeszólásával akarok végezni, mintha ez a szerzett jogok csorbitása volna. Hiszen önök adtak példát erre, amikor a nyugdíjasok fizetésének 50%-át elvették. Hát ez nem a szerzett jogok csorbitása ? A r agy a szer­zett jog csorbitásáról csak akkor beszélhetünk, ha az 100%-os, már 50%-nál az nem csorbítás ? Azonkívül mi szükség van — mint egyik kép­viselőtársam közbeszólásában említette — 5000 holdas nyugdíjasokra ? Ugyebár, amikor a hábo­rúba vitték a családapát, a férjet, akinek nem volt hivatala, nem volt nyugdíjjogosultsága, az illető talán szabad pályán volt, iparos vagy ke­reskedő volt, 5—6 gyermeke volt, vájjon meg­kérdezték-e attól, hogy miből fog a családja élni, pedig életét vették el, mert a haza ugy kívánta. Ma a haza nem kívánja életét, csak az kívánja, hogy akinek az Isten vagyont adott, az ne kívánjon ettől a nyomorult szegény hazától még külön jutalmat is. (Bâtiez Gyula : De zabot kíván a hazafiság ! — Kováts-Nagy Sándor : Bölcs közbe­szólás Î — Bâtiez Gyula : Igen, mert az életüket igériK, de zabot nem adnak !) Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy kívánságom humánus (Barthos Andor : Nagyon !) és a taka­rékossági szempontnak is megfelel. Mivel a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetem, pénzügyi és gazdasági politikáját hely­telenitem, ennélfogva nem vagyok abban a hely­zetben, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot megszavazzam, épen azért azt nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ; A házszabályok 212. §-ának 6. bekezdése ugy intézkedik, hogy a negyedik ülés utolsó órájában az indemnitás fofya­matban levő vitája bezárandó. Miután a ház­szabályokban előirt idő elérkezett, tekintet nélkül a még feliratkozott és jelentkező szónokokra, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván szólani. (Sza­kács Andor : Vannak még szónokok feliratkozva ! -— Farkas István : Még szólani akarunk ! •— Nagy zaj a jobboldalon.) Bud János pénzügyminister : T. Nemzet­gyűlés ! Költségvetési beszédemben behatóan kiterjeszkedtem magára a költségvetésre .és érin­1 ettem mindazokat a kérdéseket, amelyek az ország szociális és gazdasági érdekeit nagyon közelről érintik. ( Ugy van ! jobb jelöl.) Rámutattam azokra az okokra, amelyek szükségessé teszik, hogy ezek a kérdések lehetőleg sürgősen elintéztessenek. Nagyon sajnálom, hogy nem adatott meg a mód amiatt az elvi álláspont miatt, amely precedenst lett volna hivatva teremteni a következő indem­nitási vitáknál, arra, hogy ez a törvényjavaslat eredeti szerkezetében letárgyaltassék. A magam részéről csak jelezni akarom, hogy minden esetre azáltal, hogy nem tudtuk ezt a törvényjavaslatot eredeti formájában rendes idő­ben letárgyalni, bizonyos késedelem fog bekövet­kezni, amelyért a magam részéről a felelősséget el kell hárítanom. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen a túloldalon ülő igen t. képviselő urak sokat foglalkoztak a költségvetési beszédem­mel. Én nem egyszer hangoztattam, hogy szívesen látok mindenféle kritikát, nagyon sajnálom azon­ban, de meg kell állapitanom, hogy egy-két esettől eltekintve vágj- nem értették meg költségvetési beszédemet és magát a költségvetést, vagy egy­szerűen félre akarták azt éiteni. Ezt a tényt kénytelen vagyok leszögezni. Elhiszem azt, hogy lehet tévedni és a tévedéseknek óriási befolyásuk van az események alakulására, de akkor, mikor az évi június hó .27-én, szombatod. államháztartás vitelének elbírálásáról van szó, nem vagyok hajlandó megnyugodni abban, hogy ez tévesen biráltassék meg. Szívesen veszem a kioktatást, de az egyik igen t. képviselőtársam, Baross János képviselő ur gazdasági szaktekin­télyeket szegezett velem szemben. Arra kell kérnem őt és mindenkit is, tételezzék fel rólam, hogy én is tudok valamit. Ha pedig citálnak, akkor jól citáljanak és azokat citálják, akik foglalkoztak a kérdésekkel, ne pedig másokat. Több képviselő ur részéről szemrehányást kaptam azért, hogy én mint örvendetes eseményt jelentettem be azt, hogy a mi budget-ünk deficit­mentes. Kérem az igen t. képviselő urakat, mél­tóztassanak utána nézni az utolsó száz év történei­mének, amióta rendezett háztartásokkal és budget ­joggal dolgoznak az egyes államok, azóta ott, ahol a háztartások egyensúlya megzavartatott, nem volt-e mindig nagy esemény az, ha az államház­tartás egyensúlyát helyre lehetett állitni ? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha ezért szemrehányással illetik a kormányt, ez csak azt mutatja, hogy az illetők nem tudják megítélni a kérdés jelentőségét. (Ugy van a jobboldalon.) Méltóztassanak végignézni egész Európán, van-e ma nagyobb feladata az összes kormányok­nak az államháztartás egyensúlyának helyreálli­tásánál. Méltóztassanak utána nézni a világsajtó­ban is, hogyan Ítélték meg a genfi tanácskozásokat. Nem ugy, ahogy arról az oldalról hallottuk, ha­nem igenis, — itt van az egész külföldi sajtórefe­rátum a zsebemben — elismeréssel az ország iránt, mert látják, hogy ritka erőfeszítéssel, erős elhatá­rozással és bár nagy áldozatokkal, mégis meg tudta teremteni az államháztartás egyensúlyát. ( Ugy van ! Taps a jobboldalon ) Amikor azt hallom, hogy végeredményben bennünket tesznek felelőssé azért, ami történt, kénytelen vagyok leszögezni, hogy ha ide kellett jutni, az nem ennek a kormánynak a hibája, ha­nem azokon az eseményeken múlott, amelyek elő­idéztettek és amelyeknek következményeit tulaj­donképen most viseljük. (Ugy van ! a jobboldalon.) -— Esztergályos János : A háború ! — Felkiáltások a jobboldalon : A kommün !) Rupert képviselőtársam azt mondotta erről a budget-ről, hogy a kétségbeesés budget-je és hogy tulaj donképen a forradalmat jelenti. Figyel­meztetem az igen t. képviselő urat, hogy forradal­mat ugy lehet szítani, ha mi az ezekből az esemé­nyekből származó elégületlenséget a végtelenségig szitjuk. De vegye azt is tudomásul, hogy az egész magyar társadalom minden egyes rétege ellen fog állani minden ilyen törekvésnek, mert ebben az országban többé forradalomnak lenni nem szabad. (Ugy van! Taps a jobboldalon. — Pikler Emil: Tisza István ugyanezt mondta 1916-ban, mégis kitört a forradalom ! Szószerint ugyanezt mondta ! — Barthos Andor : Ha ki nem csavarták volna kezéből a hatalmat, nem lett volna forradalom. Letartóztatta volna az egész Astoriát 1 Tanultunk és nem felejtünk semmit ! — Farkas István : De­hogy tanultak ! Tudatlanabbak, mint azelőtt vol­tak! — Rupert Rezső: Egyelőre azok csinálják a forradalmat, akik Az Újságot betiltják ! — Farkas István ; A tanút letartoztatják ! — Rupert Rezső : Az egyetlen forradalmi elemnek, az Ébre­dőknek minden szabad ! —- Zaj. — Elnök csenget.) Mi azáltal, hogy megteremtettük az állam­háztartás egyensúlyát, tulaj donképen előfeltéte­lét teremtettük meg a magángazdasági élet talpra­állitásának. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt igenis, je kell szögezni, mert végeredményben olyan tőkeszegény országban, amilyen mi vagyunk, a külföld bizalmát elsősorban az kelti fel, ha látja, hogy komoly szándék van az összes tényezőkben a cél elérésére.

Next

/
Thumbnails
Contents