Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

 newfseigyülés 436. ülése 1925. földet, még akkor sem, ha erre bármilyen nagy szükség is lett volna. Én már többször felhoztam példaképen saját kerületemből Békés községet, ahol csaknem 30.000 ember lakik. A lakosoknak legnagyobb része földmives, valami kis helyi háziipara és kisipara van ugyan, de az jelentékenynek nem mondható. Ennek a nagyközségnek határában 23.000 katasztrális hold nagybirtok terül el. Ebből a nagybirtokból az első összeiráskor a jelentkezettek igényeltek a földbirtokreformtörvény értelmében valami 13—14 ezer holdat. Ha ezt megkapták volna, merem állítani, hogy Békésnek szociális problémája 20—25 esztendőre, talán másfél emberöltőre is megoldást nyert volna és a földbirtokreformtörvény erre teljes lehetőséget is nyújtott volna. Hiszen a törvénynek mindjárt az elején van egy igen helyes rendelkezés, mely szerint ott, ahol szükséges, a határban lévő nagybirtokot teljes mértékben joga van az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak kisajátitani ; ahol pedig nincs nagy szociális igény, ott cserebirtokkal kipótolhatja a nagybirtokot. Ez nagyon üdvös és helyes intézkedése a törvénynek. De nem is lett volna szükséges az ottani Wenckheim-uradalmat teljes egészében kisajátítani, mindössze körülbelül 50%-át kellett volna erre a célra az igazán nagy szociális nyomorúságban szenvedő alföldi mezőgazdasági proletárfészekben igénybevenni és a bíróság ezzel megoldotta volna a földreformhoz fűződő összes terveket, a kormány pro grammját és a nép várakozását. Ezzel szemben mi történt ? Alig vettek valamivel többet igénybe, mint amennyit a vagyonváltságföldek kitesznek. Megmaradt az egyik birtokosnak 12.000 hold földje. Az Országos Földbirtokrendező Biróság kiküldött egy szakértőt annak megvizsgálására, hogy lehetne-e még abból a birtokból az óriási nagy mértékben jelentkező igénylők kielégítésére egyes részeket megváltani. A szakértő eljárt az egyes uradalmakban, jelentést tett az OFB-nek, amely azután azt, sajnos, irányadónak fogadta el. A 12.000 holdas birtoknál azt mondotta, hogy egyetlenegy holdat nem lehet elvenni belőle, mert akkor azon a birtokon az okszerű gazdálkodás lehetetlenné válik. A 6000 holdas birtoknál azt mondotta : na, ebből a 6000 holdra csökkent birtokból nem lehet elvenni egy szemet sem, mert akkor a birtokos nem tud okszerűen gazdálkodni. (Kiss Menyhért : Ki mondta ezt ?) A gazdasági felügyelő ! Mezőberényben báró Vécsey Miklósnak maradt egy 500 holdas birtoka — az igénylési eljárás során 2—300 holdat vettek el tőle—ennyit hagytak meg neki, mert a gazdasági szakértő bejelentette, hogy ezen a birtokon 500 holdnál kisebb területen nem lehet okszerűen gazdálkodni. Ezek szerint tehát az okszerű gazdálkodás egyszer 10.000, másszor 6.000, 1.000, vagy pedig 500 hold földhöz van kötve. (Egy hang jobb felől : És az épületek !) Az épületekre nézve báró Vécsey Miklós birtokánál az igényjogosultak felajánlották, hogy megváltják azokat. (Szomjas Gusztáv : Könnyű felajánlani, de meg is kell venni !) A község teljes szociális érzékkel támogatta az illetékes tényezőket és a község lakosságát és az épületek megváltására vonatkozólag közreműködését felajánlotta, de azért az okszerű gazdálkodás ugy kivánta meg, hogy az 500 holdból többet elvenni ne lehessen. Ennélfogva kitették a földigénylőket a 3 kilométer távolságban lévő majorból a kőröstarcsai határon túl lévő Grosz-féle birtokra, amely 23 kilométerre van a községtől, azzal, hogy Kőröstarcsának az állomása egészen közel van, onnan be tudnak járni vonaton. De azt a problémát, hogy miképen tudja megművelni a földet és a terményeket vasúton elszállítani egy egyszerű évi június hó 27-én, szombaton. 23? nincstelen ember, nem oldotta meg a gazdasági felügyelő. És nem felelt meg különösen arra a kérdésre, hogy ha 12.000 holdnál vagy 6.000 holdnál, 1.000 holdnál vagy 500 holdnál kisebb földterületen okszerűen gazdálkodni nem lehet, miképen lehet akkor okszerűen gazdálkodni 800— 1000 négyszögöles parcellákon, amilyeneket az Országos Földbirtokrendező Biróság a nincsteleneknek juttatott. Én tehát mindebből azt a következtetést vonom le, hogy az OFB valami babonás befolyásnak, vagy pedig Hegedűs Lóránt szuggeszciójának engedelmeskedve, ahhoz tartotta magát, hogy lehetőleg megtartsa a földreform kereteit a vagyonváltságföldek keretében. Ezen túl az Országos Földbirtokrendező Biróság óvakodott terjeszkedni. Már pedig nyilvánvaló, hogy félmillió vagy 600.000 hold földdel, amennyit az OFB az eddigi eljárás folyamán igénybevett, a földreformproblémát megoldani egyáltalában nem lehet. Nem is akarok beszélni a törpebirtokosoknak arról a törvényben megállapított igényéről, hogy birtokaiknak az illető vidéken szokásos családi birtok nagyságára való kiegészítését kívánhatják. Erről nem is beszélek (Kiss Menyhért : Majd a harmadik nemzetgyűlésen !), mert ez az országnak nagyon kis részében történt meg. Szólanom kell ellenben arról, hogy a földbirtokrendező eljárás során csaknem az egész országban, ahol megfordultam, vagy ahonnan hozzám emberek feljönnek, — mert én minden vidék viszonyai iránt érdeklődöm — mellőzte a Földbirtokrendező Biróság és kireKeszette a földbirtokrendezés áldásaiból az ország lakosságának egy népes, jelentékeny kategóriáját, értem alatta a kisbérlő társadalmat. A földbirtok-alaptörvényben benne van, hogy a kisbérlők, akiknek maguknak földjük nincs, de gazdasági fölszerelésük van és eddig mint bérlők keresték kenyerüket, épugy, mint a törpebirtokosok, jogosultak kis családi birtok igénylésére. Egyetlen egy bérlő nincs tudomásom szerint az egész országban, aki a földbirtokreformtörvény megfelelő szakasza alapján kis családi birtokot kapott volna. (Kiss Menyhért : Az iparosokat is kihagyták !) Teljes nyugalommal és teljes objektivitással azt kérdezem, hogy ha a nemzetgyűlés bölcsessége jónak látta egy kötelező erejű törvényt hozni, amelyben megszabta a mezőgazdasági kisbérlőknek azt az igényjogosultságát, hogy kis családi birtokot igényelhetnek a földbirtokrendező eljárás során, kinek van joga és kinek van hatalma Magyarországon a törvénynek ezt a rendelkezését meghiúsítani, kinek van joga több százezer magyar családot, amely épen a földbirtokrendezés következtében kenyerét elveszíti — mert nagyon jól tudjuk, hogy a kisbérletek mindenütt ipso facto megszűnnek a földbirtokrendezés végrehajtásával, — a kenyérkereset, a megélhetés minden lehetőségétől megfosztani, bár a törvény róluk is gondoskodni akar. Ezért mondom én : a földbirtokrendezés eljutott addig a stádiumig, amelyben a nemzetgyűlésnek és a kormánynak újra foglalkoznia kell vele és az eddigi eredmények felett tüzetes szemlét kell tartanunk. A nagybirtokos urak évről-évre közzé szoktak tenni egy kimutatást arról, hogy mennyivel kisebb a hozadéka a kisemberek kezébe jutott földnek, mennyivel kevésbé tudják ők azt jól művelni és mennyivel kevesebbet termelnek rajta, mint az a nagybirtok, amelyből ezeket a földeket kiszakították. (Kiss Menyhért : Az én vidékemen forditva áll!) Teljesen igy van országos átlagban. (Kiss Menyhért : Ugy gruppirozzák a többtermeiést, ahogyan akarják !) Azoknak a törpe, nincstelen embereknek kezére juttatott földeknek hoza-