Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

332 A nemzetgyűlés 436. ülése 1925 kapott a szállításokból. Azután a háború utána Nagyatádi-programm szerint meg kellett volna oldani a kisgazdák es kisiparostársadalomnak egymásrautaltságából kifolyólag mindazokat a teendőket, amelyek a magyar kisipart előrelendítették volna a biztos és állandó anyagi boldogulás terén. Mert amit a konjunkturális viszonyok folytán szereztek pár év alatt, az nem volt állandó gyarapodás, hiszen látjuk, ma az a helyzet, hogy akik pár évvel azelőtt módos iparosok voltak, ma tönkrementek, akik pár évvel ezelőtt száz és százmillió koronát forgattak üzletükben, ma nem tudnak a bankoktól kapni, amikor megszorulnak, 4—5 millió hitelt sem, vagy ha kapnak, azt is magánkézből uzsora mellett kapják, amely azután tönkreteszi őket és egész családjukat. Mindezeknek folyományaképen az a nagygyűlés, amelyet városomban tartottak a környékbeli kisiparosok, megállapította, hogy az ország kisiparossága nemcsak keresetének egy részét, sőt teljes keresetét, hanem a korábbi évek és évtizedek becsületes munkájával megkeresett, vagyonának egy részét is, valamint uzsorakamatokra felvett hitelét is kénytelen adózási és más kötelezettségeinek teljesítésére fordítani. A kisiparosság megállapította, hogy az adózási politikának az a kíméletlen tempója, amelyet a kormány folytat, az iparosság teljes pusztulását vonja maga után, miért is a leghatározottabban kéri a kormányt, hogy az adóterhek könnyítessenek, az adóknak a mainál sokkal igazságosabb és arányosabb megállapítása történjék meg, hogy az iparosság képviselői necsak résztvehessenek az adókivetési munkálatokban, hanem észrevételeik és javaslataik a legmesszebbmenőleg méltányos elbírálásban részesittessenek. Az iparosság követelése az, hogy a forgalmi adó szűnjön meg és addig is, amíg ez a kellemetlen és igazságtalan adóforma megszűnhet, olyan mérséklés történjék, amely megfelel teherviselőképességének és az igazságnak. A fényűzési adó kulcsának emelése ellen a kisiparosság tiltakozik és azt szeretné, hogy mielőtt a forgalmi adó és a fényűzési adó végleg megszüntethető lenne, egységesen vonassék le. Kéri az iparosság a kormányt és a nemzetgyűlést arra, hogy az eddiginél minden téren nagyobb megértést és jóindulatot tanúsítsanak a kisiparosság iránt, amely a nehéz helyzetben áldozatkészségével mindenkor hozzájárult a közterhek viseléséhez és a jövőben is az ország talpraállitásáért fog küzdeni. A kisipari hitel-akció tekintetében kéri a kisiparosság, hogy ezt a hitelt olcsóbbá tegyék. Az ingatlannal, vagy más bankszerű biztosítékkal nem rendelkező, de a hitelre épen a legnagyobb mértékben rászoruló kisiparosság részére a lajstromos zálogjog intézményét a legsürgősebben vezesse be a kormány és a többség, mert a mühelyberendezés, a raktárkészlet és a készáru lekötése mindenesetre jelent annyi biztosítékot, amennyit sokszor az ingatlan jelent. A munkásbiztositás, betegsegélyezés terén kívánja a magyar kisiparosság, hogy a legsürgősebben hajtassék végre a megfelelő reform. Az autonómia állittassék helyre, minden szélsőséges érdekhajhászat kikapcsolásával jusson az intézkedési jogkör azok kezébe, akik nemcsak tudással, hanem lélekkel is rendelkeznek arra nézve, hogy az ellátást igénylő tagoknak, betegeknek ügyét "csakugyan a legjobban és legbecsületesebben szolgálják/ A közmunkák tekintetében kívánja a magyar kisiparosság, hogy az építkezésekbe fektetendő magántőke ne legyen kitéve az állam részéről ujabb adóztatásnak, vagyonváltságszerü megterheléseknek, hogy iíymódon a magánépitkezés is megindulhasson, parallel az állami építkezésekkel kapcsolatban és így lehetővé váljék, hogy a termelő évi június hó 27-én, szombaton. munka csakugyan mentől több munkáskezet foglalkoztasson és az ország gazdasági talpraállitása e téren is segittessék elő. A közszállitási feltételek sürgős változtatását és reformálását kivánja a magyar kisiparosság. Ha megkezdték valami munkát az állam részéről, ne hagyják azt félbe azon a címen, hogy tovább nincs pénz és igy necsak azok a falak, amelyeket félig felépítettek, ne maradjanak csupaszon, betetőzés nélkül, hanem azok a munkáskezek se jussanak szomorú sorsra, és maradjanak kenyérkereset nélkül, amelyek a munkát megkezdték és becsületesen folytatni is akarják. Kivánja a magyar kisiparosság a már elfoga" dott és az építkezés előmozdítását célzó törvény végrehajtási utasításának a legsürgősebb kiadását, hogy az idézett törvényben biztosított kedvezmény ekhezjó munkaidőben juthasson a magyar kisiparosság. És kivánja végül, hogy az építőipari törvény kellő időben készíttessék el és hajtassék végre. Necsak egyes szakmákat, hanem kivétel nélkül minden szakmát részesítsen a beruházások és építkezések felvételében a kormány, hogy azok csakugyan dolgozhassanak, munkáskezeket foglalkoztathassanak és igy a szociális állapotokat jobbá tegyék ebben a szerencsétlen országban, a tanonckérdés kellő megoldásával együtt. Egyébként t. Nemzetgyűlés ! Ma az a helyzet, hogy az az iparos, aki tavaly vagy tavalyelőtt 10, vagy 20 segéddel dolgozott, ma már csak két-három segéddel dolgozik. Ez is növeli a munkanélküliséget. Ezzel szemben mit mondott Bethlen István gróf t. ministerelnök ur? Azt, hogy a kisiparosság nem élhet meg az államból. Nem is mondom, hogy a saját erejének kifejtése nélkül a magyar kisiparosság az államból akarjon megélni, de engedelmet kérek, ha az állam nem is ad kellő támogatást, — mert hiszen a t. ministerelnöknek ez a kijelentess nagyon sovány vigasztalás a kisiparosságra nézve, — de legalább ne sújtsa őket irgalmatlan adóknak, bírságoknak késedelmi kamatoknak — mint pl. a betegsegélyezésnél — lelketlen beszedésével. A kormány igazságtalan, előre nem látó adópolitikája okozta azt, hogy tönkremenés előtt áll a magyar kisiparosság. Kötelessége a kormánynak, hogy gyorsan, erélyesen és kellő módon segítsen ezen a társadalmi osztályon, amely a polgárság egyik legjelentősebb része. Teljesen mellékes, hogy az egységespárt megmaradhat-e a hatalmon, de nem mellékes, hogy a kisiparosság tömör sorokban ottmarad-e a polgári lobogó alatt. Ugy látom, hogy ez a t. kormány és a t. többséget nem érdekli olyan mértékben és olyan módon, mint ahogy ez a kérdés megérdemelné. Ugy látom, hogy ma, mikor hatalmon vannak, azt gondolják, hogy mindig igy fognak maradni és nem gondolnak arra, hogy ez a hatalom letünhetik és a hatalom letűnésével a magyar polgári erő további érvényesülhetésének egy jelentékeny részét is sirbatemetik. Az építőiparnál a munkáskezek százai és ezrei vannak munkaalkalom hijján, munka nélkül. Kevés ember az, aki dolgoztat, mert nincs rá pénze és nincs arra reménysége, hogy a jövőben pénze, tőkéje és hitele lehessen. Ha mezőgazdasági földmunkások sorsát nézzük, elszorul az ember szive, mikor látja, hogy mint állnak ott csoportostul most, az aratás idején is, a falu vagy város közepén munkanélkül és várják, hogy munkát kapjanak, tudom, hogy vannak és voltak túlköveteléseik, de azokat letörte az idők és a kölcsönös belátás és munka még sincs. Hát kérdezem, — szinte üres kormánypárti padsorok előtt kérdezem — hogy mi lesz az ősszel és a télen 2 Fel sem használták még a népszövetségi kölcsönt, de az adóterheket már a végletekig felfokozták. Nemcsak kérni, hanem követelni lehet, hogy adjanak munkát, akik dol-