Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

À nemzetgyűlés 436. ülése 1925. gozni akarnak. Indítsák és indíttassák meg az ipari és.a földmunkát az egész vonalon. (Ugy van! a baloldalon.) A falusi és tanyai népiskolák építésével kapcsolatban a t. közoktatásügyi minister úrhoz kell, hogy intézzem elsősorban szavaimat. Eddig ugy szoktuk meg a régi képviselőházban, meg itt a nemzetgyűlésen is, hogy megrendelt interpellációkat mondottak el azok, akiket erre a hivatásra a ministerek kegye kiszemelt. Ezekre az interpellációkra azután felelt az illető minister ugy, amint azt előre tervezte vagy kigondolta. A t. kultuszminister ur szakított ezzel a szokással, mert ő önmagánál rendelt meg egy vezércikket, sajátmaga saját magával szemben és a nagy nyilvánosság előtt meginterpellálta önmagát. Párhuzamosan több napilapba »Falusi népiskoláink kiépítése« címen irt egy vezércikket a múlt vasárnap s abban elmondja, hogy Magyarország 8 millió lakosa közül jelenleg eg3?millió hat éven felüli korban levő analfabéta van, irni, olvasni tudatlan. Elmondja a t. minister ur, hogy évtizedekre visszamenőleg a magyar államkormányzatnak rendkívül nagy mulasztása volt az, hogy nem gondoskodott tanyai és külterületi népiskolák létesítéséről. Elmondja a t. kultuszminister ur, hogy a nagy magyar Alföld népessége tanyákon szétszórva él, hogy a Dunántúl latifundiumainak majorjaiban lakik decentralizálva a gazdasági cselédség, s ezenkivül sok törpe község van, ahol nincs iskola. így van ez a Tiszántúl is. Hogy ezeken az állapotokon változtasson, ezt a célt szolgálja — mint említi — népiskolai törvényjavaslata, amelynek az a hivatása, hogy a magyar iskolahálózat teljes kiépítését biztosítsa. Azt írja a minister ur, hogy eddig is már sok uj tanítói állást szervezett s a jövőben még többet akar szervezni. írja, hogy kétmillió aranykorona fedezetet kapott a jelen költségvetésben iskolák épitésére és reméli, hogy a következő évben sem vonja meg a pénzügyminister ur ezt a segítséget. T. Nemzetgyűlés ! Mit jelent ez? Nem mást, mint annak a nagy mulasztásnak beismerését, amelyben részes volt évekre visszamenőleg nemcsak a régi szabadelvű és munkapárti kormányzat, hanem részes volt az egységespárt sat. kultuszminister ur önmaga is. Hiszen a régi 48-as pártnak és a 48-as kisgazdapártnak, amely később keresztény-keresztyén kisgazda és földmives párttá alakult át — és amelynek köszönheti létét a mai többség, az egységespárt — régi programmja volt, hogy kellő számú iskola legyen ebben az országban és hogy a népoktatás csakugyan a szó legnemesebb értelmében intenziv és nemzeti legyen. Hol van ez a programm? A múlt esztendőkben, amikor valósággal folyt a pénz az országban, amikor láttuk, hogy börzianerek olvasatlanul száz- és ezermilliókat" forgattak, amikor lehetett volna beruházásokra, iskola-építkezésre is fordítani megfelelő összeget, hol volt akkor a t. kultuszminister ur? A felelősség ezért őt és azt a kormányt terheli, amelynek egyik tagja. De ha ez már megtörtént, kívánjuk és követeljük tőle, hogy amint boldogult Bánffy Dezső mondotta, csakugyan tettekkel tényező legyen a népiskolák hálózatának, építésének kiterjesztésénél, hogy necsak Ígéret legyen, amit mondott, hanem tényleg cselekedetekben is beváltsa azt, amire vezércikkében hivat ózott. El kell még mondanom, hogy rendkivül nagy elégedetlenségre szolgáltat okot a vidéken az, hogy a hadikölcsönök valorizációja részlegesen sem történt meg. Amikor arról volt szó, hogy a háborúban végsőkig, a győzelemig adjátok ide pénzeteket, akkor igen sokan hazafias készséggel, sokan rábeszélés folytán, sokan naivul nemcsak a felesleges tőkéjüket, hanem az életfentartáshoz szűkei június hó 27-én, szombaton. 233 séges összegeket is odaadták. Nem helyes, hogy a magyar állam még mindig nem gondoskodott ezeknek a hadikölcsönöknek hazafiságból vagy pedig rábeszélés folytán odaadott összegeknek sem arányos visszafizetéséről, sem valorizációjáról. Nem járja, — még tovább megyek — hogy azoknak az árváknak, akiknek a magyar állam az édesapa és édesanya helyett köteles gondját viselni, pénzét nem adta vissza részleges valorizációval sem ; ezeknek pénzét szintén befektették a városi törvényhatóságok vagy a falusi intézőkörök a hadikölcsönökbe vagy pedig ezek a pénzek ott vannak ma is kasszában. Ezek az árvák nélkülöznek, temérdeket szenvedtek és anyagilag károsodtak ezáltal. Egész exisztenciájukat tönkretette az, hogy az állam idejében nem gondoskodott róluk megfelelően. Itt van a tizenkettedik óra a cselekvésre. Ha minden másra telik, — mint t. képviselőtársaim elmondották — olyan kiadásoknak teljesítésére, amelyeket talán mellőzni és nélkülözni lehetne, akkor kell gondoskodni arról is, hogy ezek az árvák, akiknek minden pénzét, vagyonát hadikölcsönbe fektették, legalább részben visszakapják jövőjük biztosítása érdekében vagyonukat. Ami a tisztviselők sorsát illeti, jól tudom, hogy nehéz a helyzet. Jól tudom, hogy a megszállt területekről nagyon sok tisztviselő özönlött ide, akiket évekig kellett eltartani. Jól tudom azt, hogy a B-listák rendszeresítésére a szükségszerűség és a kényszerűség vitte rá a kormányt. De meg kell állapitanom a múltba visszamenőleg, hogy amikor a tisztviselők fizetését többször rendezte a kormány, ezt mindig akkor tette, amikor a drágaság közben fokozódott, a korona értéke pedig hanyatlott és amikor a megadott fizetési többlet már nem tudta fedezni azokat a túlkiadásokat, amelyek a korona értékének hanyatlása következtében állottak elő. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék befejezni beszédét, mert beszédideje már letelt. Kun Béla : Rögtön befejezem ! Múltkori felszólalásomban elmondtam a hadirokkantak, hadiárvák szomorú sorsáról, amit mindnyájan tartozunk megszívlelni. Kérem a népjóléti minister urat, szíveskedjék erre vonatkozólag az igért törvényjavaslatot minél hamarább előterjeszteni. Kérdezem ezek után, kik lehetnek megelégedve ebben az országban a kormánnyal ? Valljuk be nyilán : az egységespárt tagjai, leszámítva a titkos békétlenkedőket. Meg vannak elégedve továbbá, belátom, a főispánok, a főszolgabirák, a kormányfőtanácsosok és altanácsosok, egészen a vitám et sanguinem riadójáig, de csak olyképen, hogy élhessenek a kormánnyal, de meghalni ne kelljen sem érte, sem pedig vele együtt. Azt hiszem azonban, hogy mindezek a megelégedettek még nem jelentik a magyar nemzetet, sem pedig a magyar népet. A magyar nemzet lelke ma is ott van Kossuth Lajos hagyományainál, amelyektől ez a kormány oly távol esett, mint amilyen messze esik a szél által messzire sodort, ványadt gyümölcs az élet fájától. A magyar nép még künn van a mezőn, ahol a megérett buzakalászok ringásába most vág bele először a pendülő kasza. A magyar nép most arat Isten jóvoltából, de ennek a kormánynak jóvoltából évek hosszú sora óta sem politikailag, sem közgazdaságilag még nem aratott, és e miatt vannak igen sokan az országban, nyomorgó szülők, sápadtarcu gyermekek, akiknek a mostani búzaaratásból sem jut elegendő kenyér. Voltak reményei a magyar népnek, amelyeket a kormány működéséhez fűzött, hangzatos ígéretek, de a reményt kíméletlenül elverte a jég, virágjukat elfonnyasztotta a köd, a keresztény demokrácia reformalkotásai helyett a régi osztályNAPLÖ. XXXIV. M