Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

220 f A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. évi június hó 2?-én, szombaton. akkor boszorkányinasként nem mehetek segítségére, hogy ennek a kormányzati rendszernek az indemnités megszavazása által segitséget is nyujsak. Ha helyesnek tartom a kormányzat tevékenységét, akkor odaállok a háta mögé, ha pedig helytelenítem, akkor megakadályozom azt, hogy ez a kormányzat vigye tovább az ügyeket, intézze a pénzügyeket ; jöjjön helyette egy másik kormány, amely kedvemre való, ha pedig egyiket sem teszem, akkor félrevonulok a politikától. Az ellenzék nem kormányoz, az ellenzék feladata a bírálat. Nekünk ezt kell teljesitenünk és mindenféle olyan mentési akciótól, amelyet mi magunk között Bethlen-féle mentési akciónak szoktunk nevezni, ellenzéki embernek tartózkodnia kell. Mi vagy tisztán látjuk azt, hogy itt a reakció intézményesen akar berendezkedni s akkor ez ellen törvény- és házszabályadta jogaink teljes mértékével ellenállunk. A fejlődés útja különben is adva van. Az a reakciós berendezkedés, amelyet itt a ministerelnök ur és kormánya céloz, a fejlődésnek ezt az útját, a demokratikus haladás útját, csak ideig-óráig állithatja meg. Az ellenzéknek minden olyan tevékenysége, amely segitséget nyújt arra, hogy a fejlődés útjában ezek az akadályok tovább is fenmaradjanak, nézetem szerint árt épen annak a demokratikus iránynak és gondolatnak, amelyet az ellenzék képvisel. De méltóztassék nekem megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy minden tiszteletem mellett is politikai huncutságnak tartsam azt, amikor bizonyos kérdések kellő időben való nemsikerülésének ódiumát az ellenzékre hárítják. Ilyen a jelen eset is. Mert nem garantáltuk azt, hogy az indemnitási javaslat vitáját négy nap alatt befejezzük, ennek következményeként a kormány felállította azt a tételt, hogy akkor mi leszünk a felelősek, ha a tisztviselők kellő időben hozzá nem juthatnak fizetésj a vitásukhoz s mi leszünk a felelősek, ha a beruházási hitel rendeltetésére nem használható fel, szóval minden tekintetben az ellenzék a felelős. Ezzel szemben azonban méltóztassanak csak mérlegelni a helyzetet. Mi itt hónapokon keresztül éles harcot vivunk azzal a rendszerrel szemben, amely a mi meggyőződésünk szerint a magyar népet jogaiból akarja kiforgatni. Méltóztassanak csak áttanulmányozni a választójogi törvényjavaslatot, abban minden egyes pártra külön is megvannak a testhezálló szakaszok. Ezzel a törvényjavaslattal személyileg is meg vagyunk támadva. Ez a törvényjavaslat a népképviseleti rendszer alapelveit akarja gyökerében lerontani és biztosítani akarja azt, hogy a népképviseleti rendszerrel szemben egy kisebb társadalmi réteg hatalmát hosszú időre megalapozhassa. Méltóztassanak csak elgondolni, hogy mi, ellenzéki képviselők, évek hosszú sora óta nem tarthatunk beszámolókat, nem érintkezhetünk választóinkkal, választóink panaszait és jajjait tudomásra nem hozhatjuk, amikor pedig erre lehetőség volna — mert erre az egyetlen egy alkalmas mód épen az indemnitási javaslat tárgyalása, — akkor nekünk hallgatnunk kell, mert akkor különböző mesteri fogásokkal és cselszövésekkel beállítanak egyes szakaszokat és az ellenzékre hárítják a felelősséget azért. ha ezeket az egyes szakaszokat kellő időben el nem fogadja. Furcsa helyzet ez, és a mostani atmoszférát bizonyítja, hogy itt a nemzetgyűlésen igen sokszor megtörténik, hogy nem a bűnöst hibáztatják, hanem .azokat, akik a bűnöket tulajdonképen csak felsorolják és a hibákat előtárják." Ilyen fogás az is, amely az indemnitási javaslattal kapcsolatos s amelyre vonatkozólag mi a napilapokban folytonosan olvasunk egyes tendenciózus hireket, amelyek azt szolgálják, hogy a társadalmi rétegek egy részét felhangolják az ellenzék kötelességteljesitésével szemben : mindez kormányzati vagy politikai trükk csupán. Hiszen nincsen is önöknek az ellenzék támogatására szüksége. Ez a nemzetgyűlés ennek a mai kormánynak szája ize szerint van berendezve. Az 1922. évi választáson bejött ide egy mammut-többség. A házszabályok olyan módon vannak összeállítva, hogy ennek a többségnek az akarata minden tekintetben, a szólásszabadság korlátozásával is, a legteljesebb mértékben érvényesüljön. Hiszen a szakaszok még az önök kényelmességi céljait is szolgálják. Tessék csak arra gondolni, hogy elégséges, ha egyetlen egy ember feláll és akármilyen fontos kérdésben a vita bezárását proponálhatja. Kényelmesen, távol maradva a nemzetgyűléstől, összeülhetnek és aláírhatnak egy javaslatot, amely szerint a tanácskozási időt felemelik. Ezzel szemben mindenhez, ami a házszabályokban ellenzéki fegyver, pl. a névszerinti szavazás kérdéséhez, vagy mondjuk zárt ülés kéréséhez bizonjos magas számú ellenzéki képviselőnek kell jelen lennie, mert ha nincs jelen, akkor az ellenzék ezzel a jogával nem élhet. A kormány javaslatait nem mi szerkesztjük? hanem a kormány szerkeszti meg. Ezeket a javaslatokat lehet külön részekre bontani, külön törvényjavaslatok alakjában benyújtani és lehet ezeket kellő időben benyújtani, nem pedig olyan időpontra állítani be, hogy az ellenzék a maga kritikáját kellő mértékben ne gyakorolhassa. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A mi állásfoglalásunk nem irányul a pénzügyminister ur szemétye ellen. Azt a jóakaratú tudást, azokat a helyes gondolatokat és törekvéseket, amelyek a pénzügyminister ur működését irányítják, mi is feltétlenül el kell, hogy ismerjük. Az az ellenzéki beszéd, amely a múlt pénzügyi politikájának súlyos birálata is volt, feltétlenül megtalálta a mi tetszésünket is. Mi csak sajnáljuk a pénzügyminister urat abban a tekintetben, hogy a múlt hibáiért most neki kell itt a nemzetgyűlésen vezekelnie és sajnáljuk még egy másik tekintetben is, — s ezt neki itt a nemzetgyűlésen meg kell mondanunk — sajnáljuk, hogy a pénzügyminister ur személyét a rétsági választással kapcsolatban odaadta egy olyan akciónak, amely akciót mi a magunk részéről nem helyeselhetünk, mert ez az akció a legbűnösebb választási rendszer következménye. (Putnoky Sándor : A pénzügjmiinister fel sem léphet már?) A pénzügyminister ur felléphet, t. képviselőtársam, meg is választhatják, ez ellen nekünk semmi kifogásunk nincs, de egy magyar pénzügyminister ellenjelöltjét nem szabad bilincsekbe veretni azért, mert fellépett az egységes párttal szemben. (Dénes István : Tisztesség dolga ez ! — Farkas István : Senkivel szemben sem szabad bilincsbe verni !) De bizalmatlansággal vagyunk mi a kormánnyal szemben azért a törvényalkotási munkáért is, amelyet ezalatt az egész nemzetgyűlés ideje alatt tapasztalunk. A kormány holt törvényeket alkot ; holt törvényeket, melyek nem a nemzet lelkéből fakadnak, amelyek az itt benn, a parlamentben ülő, odakint azonban kisebbséget képező többség céljait szolgálják. Ilyen holt törvény a választójog ; ityen holt törvény az a felsőháznak csúfolt főrendiházi reform ; ilyen holt törvény a törvényhatósági javaslat is. E hárommal tulajdonképen ki akarják építeni ezt a Bethlenféle reakciós rendszert és be akarják majd koronázni — mert jönni fog egy negyedik is — azzal a javaslattal, amely az államfő kérdését rendezi és amely javaslattal szemben nekünk előzetesen is aggodalmaink vannak.