Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

A nemzetgyűlés 436. illése 1925. évi június hó 27-én, szombaton. 215 tanuja, épugy meg voltam nevezve én is. Az igen t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő már nem emlékszik mindenre, ami történt. Én nem akarok a dolog meritumába bocsátkozni, csak azt kivánom hangsúlyozni, hogy az én emlékezőtehetségem szerint ez esetben a ministerelnök urat alaposan cserbenhagyta az emlékezőtehetsége. (Mozgás és zaj jobbfclől.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Meglátszott, hogy a ministerelnök ur nem volt itthon, amikor ezek az események lezajlottak. Sajnálom, hogy nem volt itthon, mert akkor azok a kormányzati tévedések aligha történtek volna meg, amelyek ezen ügyben elkövettettek. Nem hiszem, hogy kormányzati bölcseség volt akár Beniczky letartóztatása, akár az »Az Újság« című napilap betiltása, akár mindazok a kis mellékakciók, amelyek ebből keletkeztek. Én az igen t. ministerelnök ur politikájával nem értek egyet, de el kell ismernem azt, hogy tetteiben és cselekedeteiben az intelligencia hiánya sohasem látszik meg. Mivel pedig Vass minister úrról, aki őt helyettesitette, sem lehet más mondani, tehát azt kell hinnem, hogy itt illetéktelen tényezők befolyásolták a kormányt olyan irányban, hogy ezeket a cselekedeteket elkövesse. Látom ezt abból is, hogy ezen az oldalon Eckhardt Tibor igen t. képviselő ur mintegy kényszerhelyzetbe akarta hozni a kormányt, amikor egy olyan interpellációt mondott el, amelyben tiltakozik az ellen, hogy az »Az Ujság«-nak visszaadassék a publicitás. Én nagyon helytelennek tartanám, ha a ministerelnök ur ilyen illetéktelen beavatkozásnak helyt adna, mert hiszen egy újságot és annak betiltásával számos ember exisztenciát tönkretenni nem lehet ; bizom is az ő kormányzati bölcseségében, hogy ezt a hibát reparálni fogja. Csak egyre szeretném figyelmeztetni Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamat, aki a múltból, a fővezérség idejéből itt bizonyos intimitásokat mondott el és megtámadta azt az igen tiszteletreméltó publicistát, Ágait, aki talán hibát követett el, amikor azt a bizonyos levelet aláirta, de akinek hazafias szándékában kételkedni nem lehet, mert ahhoz az ő múltja nagyon is jólismert, azt hiszem az egész országban, figyelmeztetni akarom a képviselő urat arra, hogy történtek itt más hibák is abban az időben és hogy nem volt mindig olyan fontos a keresztény nemzeti szempont. Emlékszem, hogy én magam figyelmeztettem a fővezérség akkori sajtófőnökét — aki már nem Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam volt, de ő bizonyára volt még olyan összeköttetésben, mint külügyi sajtófőnök, a Gellért-szállóban lakó urakkal, — hogy pár dicsérő cikkért nem érdemes visszaadni bizonyos lapok népszerűségét, amely lapokat meg akartak fojtani, amelyeket kidobáltak Bicskén a vonatból és amely lapok mindig mint a destrukció lapjai szerepeltek minden ember szemében s mint előidézői az 1918-iki forradalomnak. Azt hiszem, emlékezni fog azon t. barátom arra az incidensre, amikor őt 1919 novemberében vagy decemberében erre figyelmeztettem s amikor tőle azt a feleletet kaptam, hogy : »Igen, igen, nem kellemes ezekkel a lapokkal tárgyalni, de akkor fogjuk őket megfojtani, amikor akarjuk«. Ezek a lapok ma nagyon jól élnek és azt hiszem, a megfojtás lehetősége — a keresztény sajtó rovására — már nincs ezeknek az uraknak a kezében. T. Nemzetgyűlés ! Befejezem beszédemet és csak annyit szeretnék még mondani, hogy ne foglalkozzunk folyton ezekkel a részletügyekkel, ne hozzuk elő folyton azokat a siófoki napokat, mert azok nem válnak az ország hasznára. (Peycr Károly : És díszére sem !) Én még akkor sem reagáltam ezekre a kérdésekre, mikor szegény boldogult nagyatádi Szabó István életében direkt rágalmakkal lettem illetve. Nem is védekeztem ellenük, pedig védekezhettem volna, mert azt véltem, hogy nem volna hazafias ténykedés azoknak a napoknak történetét a nyilvánosság előtt pertraktálni. Azonban még egy más okom is van, amiért nem fektetek nagy súlyt ezekre a kérdésekre. Ezek a kérdések eltörpülnek egy sokkal nagyobb kérdés mellett s ameddig ez elintézve nincs, addig apró gyilkosságok, apró túlkapások, panamák engem nem érdekelnek, s ameddig a nemzet, bizonyára feltámadó lelkiismerete nem fog Ítéletet mondani Budaörs felett, (Igaz ! Ugy van ! a balközépen.) addig én ezekről a kérdésekről beszélni nem akarók. Az indemnitást nem fogadom el. (Élénk helyeslés a balközépen.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Haller József ! Haller József : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A magam részéről nagyon helyeslem az előttem szóló igen t. képviselőtársam álláspontját, aki azt mondotta, hogy ne foglalkozzunk állandóan a múltak rekliminálásával. A magam részéről én is ezt akarom tenni. Hogy miért, azt fejtegetéseim további során leszek bátor kifejteni. Egyelőre azt akarom elmondani, hogy Kiss Menyhért tegnapi beszédét elolvasva, azt látom abból, hogy ő a pénzügyminister ur figyelmét felhívta azokra a visszásságokra, amelyek a buzavaluta részleges bevezetésével nagyon sok embert igen kellemetlen helyzetbe hoztak. A magam részéről egy hasonló adatot szolgáltatok a pénzügyminister urnák, amely alkalmas az ő elhatározásának a kialakulásához hozzájárulni abban a tekintetben, hogy ezekkel az anomáliákkal szemben hivatalos hatalmával valami féle remédiumot teremtsen. T. Nemzetgyűlés ! A csepregi járásból egy szegény molnár, akinek szerény vizimalma van, irt hozzám egy panaszos levelet, amelyben elmondja, hogy három esztendeig volt a fronton, de kezdettől fogva részt vett a háborúban s mire hazajött, a malma egészen tönkrement, úgyhogy 1923-ban építenie kellett. Bankokban pénzt és kölcsönt nem kapott, felvett tehát privát embertől s nem is valami szatócstól vagy uzsorástól, hanem egy körorvostól buzakölcsönt, aki olyan feltételeket szabott, hogy ad neki buzakölcsönt 20%-os buzakamatra, a kamatot mindig hozzáírja a tőkéhez, tehát tőkésiti és újból kamatoztatja és azután majd annak idején, amikor fizetni tud, a tőkét kamatos kamattal együtt kell neki visszafizetni. 11 gyermeke van ennek a szegény molnárnak, akinek még tetejébe az 1924-es gazdasági évnek a terméketlenségével is meg kellett küzdeni, úgyhogy nem egészen két esztendő alatt az a kis buzakölcsön, amelyet ő ettől a privát embertől kapott a 20%-os buzakamatokkal és ezeknek kamatos kamataival nem kevesebb, mint 1114 mm-ra szaporodott fel. Ekkor természetesen a privát hitelező azt mondotta, hogy kérem, most már megsokaltam és nem vagyok hajlandó tovább ezt a kölcsönt nyújtani, felmondom a kölcsönt. Betábláztatta a malomra és most ennek a szegény molnárnak egész ingatlanja árverés alatt áll. Nyilvánvaló, hogy az ő tartozását a több mint 50%-os uzsorakamat okozta, nyilvánvaló, hogy ez a íl gyermekes családapa azért fog koldusbotra kerülni," mert a t. pénzügyminister ur, illetőleg a pénzügyi kormányok elmulasztották határozott és világos állapotot teremteni abban a tekintetben, hogy vájjon fennállanak-e ma is az uzsora kautélák, azok a törvényes rendszabályok, amelyek eltiltják más emberek szorult helyzetének szívtelen kihasználását. Felszólítom tehát az igen t. pénzügyminister urat, (Felkicdtások a baloldalon : Hol van?) hogy amennyiben eddig nem volt erre gondja, méltóztassék a szükséges intézkedéseket sürgősen megtenni abban a tekintetben, hogy mikor valaki nem romló pénzben adta az ő kölcsönét és kapja vissza a kölcsönadott összeget, hanem úgynevezett