Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

A •nemzetgyűlés 435. ülése 1925. rislájának bizalma, mint a magyar törvényhozásé. (Perlaki György : Micsoda izgatás !) Eltekintve azonban az előttünk levő javaslat politikai motívumaitól, ha távol is tudom magamtól tartani e politikai szempontokat és ezt a javaslatot csak gazdasági és pénzügyi szempontok szerint Ítélem meg, akkor sem tudok elképzelni a magam számára olyan helyzetet, amelyben megszavazhatnék a kormánynak ilyen messzemenő bizalmat biztosító törvényjavaslatot. Rövid lévén az idő, a törvényjavaslat szakaszait sem akarom boncolgatni, csak annak 2. §-ára utalok. A kormány ebben felhatalmazást kér arra, hogy olyan kiadásokat is tedezhessen a jelen törvény hatályának tartama alatt, melyek az időközben alkotott külön törvények vagy törvényes intézkedések folytán fedezendők. Itt sincs semmi jele annak, egyetlen nyilatkozatot sem hallunk arról, hogy miféle uj törvényekre vagy uj törvényes intézkedésekre gondol a kormány. Hát ha ez történik, ennyire vak bizalmat adni teljesen képtelenség, sőt véleményem szerint ilyen vak és süket bizalmat kérni sem túlságos nagy szerénység T. Nemzetgyűlés ! Volna nekem itt egyéb mondanivalóm is, de tul kell rajta tenni magam és folytatom ott, hogy a kormányzat sok mindent helyesnek tart külföldön, csak épen a jót nem. Csak épen azt nem, ami használt a külföldi államoknak, különösen a háború befejezése után. Egyetlen olyan demokratikus intézményt sem vett át, amelyekkel odakint megmutatták, hogy az egész nép erejét fel tudták használni az ujraépités munkájához. Legjellemzőbb példa erre az, ami szintén a pénzügyi bizottságban történt az elmúlt napokban. Mikor én ott bejelentettem, hogy a forgalmi adó eltörlésére indítványt fogunk benyújtani, a pénzügyminister ur szinte szenvedétyes haraggal azzal válaszolt nekem, hogy jól van, tegyük meg ; ha rá tudom venni — t. i. én — a külföld bármelyik kormányát, hogy a már régebben életbeléptetett forgalmi adót szintén eltörölje, akkor erre ő is vállalkozik és ő is el fogja törölni a forgalmi adót. Én erre akkor nem tudtam mást mondani, mint azt, hogy ha rendelkezésemre bocsátják a diplomáciai szervezetet, akkor talán megkisérle n.

r De az én feladatom nem ez, t. Nemzetgyűlés. Én meg kivánom állapitani, hogy a kormányzat szellemére és egész lelkiségére jellemző az, hogy a minister ur, mert forgalmi adóról van szó, szívesen megy külföldre példákért, sőt épen a külföldi példára hivatkozással tartja fenn a forgalmi adót és erre a külföldi példára való hivalkozással áll ellent minden olyan kívánságnak, amely nem is eltörlést, hanem csak lényeges, észrevehető enyhítést proponál. Miért mennek csak ilyesmiért külföldre ? Miért nem mennek külföldre az általános választójogért, vagy a szavazat titkosságáért, az egyesülési jogért és sok minden másért, ami jó, helyes, és ami — mint előbb mondtam — nagyban hozzájárul ahhoz hogy a külföldi államok már nagyrészt kimenekültek a háborús összeomlásból, a háború viharaiból és az állam hajója uj erőkkel felduzzasztva halad tovább, A szociális törvényhozásnak és munkásvéde lemnek oly sok kitűnő és jól bevált intézménye van külföldön, hogy érdemes volna elmenni értük és érdemes volna ezek közül nem csupán a forgalmi adót megtalálni, megszeretni és azt idehozni. A szociális törvényalkotások közül sok mindenre rámutathatnék, de csak egyre mutatok rá. Ez is nagyon jól bevált, kitűnő szociális intézmény, amely a legtöbb helyen a háború után keletkezett és ez : a munkanélküliség esetére kötelező biztosítás. Ennek is van története Magyarországon. Ezt röviden abban foglalhatnám össze, hogy : a be nem váltott Ígéretek története. 1924 januárjában a kormány elfogadta évi június íió 26-án, pénteken. 205 egyik határozati javaslatunkat ennek a törvénynek megalkotására. 1924 augusztusában, szeptemberében a népjóléti minister ur kötelező igeretet tett ennek a javaslatnak a megalkotására. 1925 januárjában azt mondotta, hogy két hét múlva a nemzetgyűlés elé terjeszti. Időközben a népjóléti minister ur azzal védekezett, hogy ebben a kérdésben azért nem terjesztheti elő a törvényjavaslatot, mert az illetékes érdekképviseletek még mindig nem terjesztették fel hozzá szakvéleményüket. Különösen arra utalt itt a nemzetgyűlésben, hogy épen a munkásság képviselete, a szakszervezeti tanács az, amely késlekedik és a szakvéleményt nem terjeszti elő. Két nappal ez után a kijelentés után, tehát még 1924 novemberében, a szakvélemény a népjóléti minister ur kezében volt. ellenben intézkedés ennek a javaslatnak a törvényhozás elé terjesztésére „még a mai napig sem történt. En a nemzetgyűlés egyik bizottságában szintén kérdést intéztem erről a népjóléti minister úrhoz. O olt nem volt jelen, ép ugy eltávozott a kérdés elől, mint ahogy most szives volt itthagyni az üléstermet, de olyan helyről kaptam választ, ahonnan nem is vártam volna, a bizottság egyik tagjától, Biró Pal képviselőtársunktól, aki tudvalevőleg a Gyáriparosok Országos Szövetségének az alelnöke és így a gyáriparosok parlamenti vezérképviselője is. Biró képviselő ur is azt mondja erről a kérdésről, amit mondanak az illetékes kormányférfiak és az ebben a kérdésben egészen illetéktelen kormánytámogatók is, hogy minek csinálják meg ezt a törvényt Magyarországon, amikor a külföldnek csak egy-két államában van meg és már ott is ennek a törvénynek lebontására gondolnak '.' Itt van a kezemben egy könyv, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adta ki erről a kérdésről. Ebből bárki tudomásul veheti, hogv nem egj^-két külföldi államban van meg a munkahiány esetére kötelező biztosi!ás, hanem 15 külföldi államban, 14 európai államban és Ausztráliában. Ebből a könyvből tudomásul veheti bárki, hogy ennek egyetlen betűje sem árulja el azt, mintha azok az államok, amelyekben ezt a szociális intézményt már megcsinálták, ennek lebontására gondolnának. Én bárkinek rendelkezésére bocsátom ezt a könyvet és ha valaki csak egyetlen szóval kimutatja, hogy valahol a külföldön ezt az intézményt le akarják bontani, bátran kijelentem, hogy ez esetben én magam lemondok arról a sürgetésről, hogy mi ezt megcsináljuk. (Szomjas Gusztáv: Nagy Ígéret!) De Biró Pál igen tisztelt képviselő ur mondott valami mást is, amit én nagyon fontosnak tartok épen ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Azt mondotta, hogy ezt a szociális intézményt Magyarországon sohasem fogják megcsinálni. Ismételten megjegyezvén, hogy Biró Pál képviselő ur a gyáriparosokuak ideküldött képviselője, ezzel a kijelentéssel szemben én idézhetem a népjóléti minister urnák ugyanebben a kérdésben a sajtóban legutóbb közölt nyilatkozatát. Azt mondotta a minister ur, hogy még a nyári szünet előtt beterjeszti ezt a javaslatot és az őszi ülésszakban le is tárgyaltatja(Szomjas Gusztáv : Még nem múlt el !) Azt mondotta a minister ur, hogy letárgyaltatja az őszi ülésszakban. Ugyancsak ebben a kérdésben, de már ezzel a kijelentésével némileg ellenkező nyilatkozatot tett tegnapelőtt az egyik interpellációra adott válaszában, amikor azt mondotta hogy a javaslat már elkészült és most fogja kiküldeni az illetékes érdekképviseleteknek véleményezés vagy — nem tudom — tudomásulvétel végett. Lehet, hogy időközben történt valami. Lehet, hogy időközben olyasvalami történt, ami Biró Pál képviselő urat felbiztatta vagy felbátorította annak bejóslására, hog3

r ezt a szociális intézményt,Magyarországon soha sem fogják életbeléptetni. Én ebből az esetből egyelőre csak azt állapítom meg, ami NAPLÓ. XXXIV. 50