Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-435
198 A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. kellene szüntetni és lehetővé kellene tenni, hogy ezek az emberek hazatérjenek. El kell ismernem kétségkívül, hogy az igazságügyminister ur kezdeményezésére megindult egy akció, az, amely revízió alá vette némely bebörtönzött ember ügyét és a külföldről hazatérni kívánkozó emigránsok kérdését. Az első kezdeményező lépés sem valami nagyvonalú gesztus, az is csak bátortalan előrelépés volt, azonban a következő hónapokban bizonyos kezek még ezt is megakadályozták, az akció végrehajtása teljesen megszűnt, egy év óta teljesen abbamaradt és azóta semmiféle intézkedés nem történt abban a vonatkozásban, hogy a bebörtönzöttek kiszabaduljanak, vagy hogy az emigráció kérdése végre likvidáltassék. Amikor meg kell állapitanom az igazságszolgáltatással és az igazságügyi kormányzat intézkedéseivel kapcsolatosan ezt az érzéketlenséget ezzel a nagy tömegemberrel szemben, le kell szögeznem, hogy még ma is kivételes háborús állapotok alapján ítélkeznek a bíróságok és az esküdtszéki intézményt még mindig nem állították helyre. A másik oldalon arra is rá kell mutatnom, hogy az igazságszolgáltatásnak olyan vonatkozásai is vannak, amelyek nemhogy meg-, nyugvást jelentenének, hanem ellenkezően, mindenki csak megdöbbenéssel fogadhatja azokat a jelenségeket, amelyekre a következőkben kívánok rámutatni. Mondani valóimat elsősorban a Somogyi— Bacsó gyilkossági üggyel kapcsolatosan kell megkezdenem. Azért ezzel az üggyel, mert a kérdés tárgyalásánál itt bizonyos hiányokat észleltem. A t. túloldal nagy érzéketlenséget tanúsított és nem tette lehetővé, hogy erről a kérdésről a kellő időben becsületesen, nyugodtan tárgyalhassunk s nyugodtan mondhassuk el mondanivalóinkat. Ezt a kérdést nem lehet itt letárgyalni a mai házszabályok keretein belül, mert az ellenzék eltávolításával olyan házszabályokat alkotott meg s olyan gyakorlatot honosított meg a többségi párt a mi távollétünk alatt, amely ugy látszik csak azt teszi lehetővé, hogy a pünkösdi királynő megválasztásáról lehessen itt beszélni hosszabban, vagy pedig arról, hogy egyik képviselőtársunk a sajtót indok nélkül megtámadhassa s olyan reakciós, szinte bűntett feldicsérésére alkalmas beszédet tartson, mint amilyet Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk itt elmondott. Ilyen beszédet egyetlen egy Nemzetgyűlés termében sem lehet elmondani, csak nálunk. De emellett a meggondolás mellett is azon a véleményen voltam, hogy talán hagyjuk ezt a kérdést, a Somogyi- Bacsó-gyilkosság kérdését későbbi megvitatás tárgyául. Hogy ma ezt a kérdést mégis idehoztam, azért tettem, mert mióta itt elhangzott a Nemzetgyűlésen a ministerelnökhelyettes urnák és a honvédelmi minister urnák e tárgyban tett nyilatkozata, meg kell állapítani, hogy azóta nem adattak meg azok a garanciák, amelyeket kilátásba helyeztek a kérdés tisztázása végett s az a nagy nyilvánosság, amelyet a kérdés taglalásánál beigért a honvédelmi minister ur, ugy látszik máris befagyott. A mi érzésünk az, hogy mindez nem történt meg, viszont az eddig történtek azt bizonyítják, hogy ismételten mellékvágányra akarják a kérdést terelni, megint homokra akarják futtatni az egész kérdést. Azt mondotta a honvédelmi minister ur egyik felszólalásában, hogy ez az ügy a legtágabb nyilvánosság mellett fog lefolyni, ez az ő kívánsága is*. Ezt nem most először jelentette ki, de kijelentette akkor is, mikor hivatkozott, hogy a Somogyi— Bacsó-gyilkossági ügyre vonatkozó iratokba betekintést engedett s ezzel is megmutatta, hogy nincs takarnivalójuk ebben az ügyben, bárki betekinthet az iratokba. Azt is mondotta a honvéévi június hó 26-án, pénteken. delmi minister ur, hogy figyelemmel kisérte a Somogyi—Bacsó gyilkosságra vonatkozóan a Népszava hasábjain megjelent cikkeket is. Ezeket, mint mondotta, gondosan áttanulmányozta abból a szempontból, hogy vájjon azok uj bizonyítékokat hoznak-e és lehetséges-e azok alapján uj eljárást inditani. Le kell szögeznem, hogy a honvédelmi minister ur nyilatkozatában foglalt kijelentésének és annak, hogy szabad betekintést nyerhetett mindenki ezekbe az iratokba, két komoly eredménye van. Egyik komoly eredménye az, liogy a hatóság a Népszavát három-négy cikkéért, amelyekben a Somogyi—Bacsó-gyilkosságra vonatkozó bűnügyi iratokat ismertette, üldözőbe vette s a lap ellen büntető eljárást tett folyamatba a közlemények miatt. A tiltott közlést ezekben épugy megállapította, amint megállapította Beniczkyvel szemben, amikor ismeretes tanúvallomását megtette. Nem uj jelenség tehát, hogy Beniczky ellen folytatnak büntető eljárást, mert folytatnak a Népszava ellen is. Ugyanakkor, amikor itt a honvédelmi minister ur felállott s kérkedett azzal, hogy teljesen szabad kezet adott mindenkinek, hogy tekintse meg az iratokat, hogy vájjon voltak-e és vannak-e eltussolások s szerinte segítségére akart menni az ügy felderítésének, az igazságügyminister ur alárendelt közegei a Népszava ellen sajtópört indítanak s tiltott közlés miatt megindul a Népszava ellen három-négy cikk miatt az a hajsza, amely egyébként is napirenden van a Népszavában megjelent cikkek miatt. Teszik ezt ugyanakkor, amikor ez a kijelentés itt elhangzott, amikor Beniczky volt belügy minister ur közzéteszi tanúvallomását »Az Ujság«-ban, amelyre nézve én, aki gyakorlati jogász vagyok, jogászi eszemmel sehogy sem tudom megállapítani, hogyan követett el Beniczky tiltott közlést, amikor a saját tanúvallomását hozta nyilvánosságra? Meg tudom érteni azt, hogy ha bárki idegen, külső ember idegeneknek, harmadik személyeknek tanúvallomását leközli, az igenis büntetendő cselekmény, az a tiltott közlés kritériumát magában foglalja. Attól azonban senki sem zárhat el valakit, hogy saját tanúvallomását akár interjú, akár nyilatkozat formájában megtegye. Hiszen módjában lett vola Beniczky Ödönnek azt a nyilatkozatot, illetőleg azt a tanúvallomását, amelyet a honvédügyésznek Írásban átadott, már előzőleg közzététetni a lapokban és csak másnap — akár hasábjaiból kitépve — odaadni a honvédügyésznek és azt mondani : uram, ez a tanúvallomásom, tessék ezt az iratokhoz csatolni ! Akkor is tiltott közlés lenne ez ? Beniczky Ödön tehát nem követett el tiltott közlést. De nem követhette el Beniczky ezzel a nyilatkozatával a kormányzó sértés vétségét sem, mert ő olyan tényeket állított, amelyeknek kivizsgálása csak később fog bekövetkezni és csak e későbbi bekövetkezés esetére tartható fenn az a vád, amelyet az ügyészség emelt korábban Beniczky ellen. De azért is időszerű ez a felfogásom és véleményem, s azért jövök most ezzel elő, mert időközben olyan jelenség történt itt egy birói tárgyaló teremben, amely messze túlszárnyalta azokat a vádakat, amelyek Beniczky Ödön tanúvallomásában foglaltatnak. (Pikler Emil : Sokkal súlyosabb !) Józan ésszel nem tudom megérteni hogy amikor Beniczky Ödön — ismétlem — tanúvallomást tett s tanúvallomásában — ugy, amint a törvény megállapítja — legjobb tudásának megfelelően a való tényt előadta, abból semmit el nem hallgatott, mikor a Somogyi-—Bacsó-gyilkosságra vonatkozólag minden ténybeli adatot, amelynek tudomásában volt, feltárt, amikor nyilvánvalóan rámutatott a felbujtó szerepére — mert hiszen