Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

12 A nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. 62 millió aranykoronát tesz ki, marad összesen 488 millió aranykorona. A bevételben az egyenes adók 127 millió aranykoronát tesznek ki, vagyis a tiszta közszolgáltatási bevételeknek 26%-át ; ha a dohányjövedéket kihagyjuk : 29%-át. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez ellen fel lehet hozni érvül, hogy igen kis tétellel szerepelnek az egyenes adók. Ez azonban a mai időknek jellegzetes jellemvonása. Méltóztassék bármely európai államnak költségvetését kézbe venni, még azt is mondhatom, nem mi vagyunk e tekintetben a legkedvezőtlenebb helyzetben, mert az egyenesadóknak számaránya a fogyasztási és egyéb adókhoz képest egy-két államban még kedvezőtlenebb, mint nálunk/ Minden államnak az a törekvése, hogy egyenes adóbevételeit fokozza, de óriási munkát fog" kelleni kifejteni ezen a téren és én nem látom oly közelinek azt a jövőt, amikor ezt a megbillent egyensúlyt az egyenes adók és egyéb adók között könnyen helyre lehet állítani. A törekvésnek ennek kell lennie, azonban számolni kell nekünk is még hosszú időn át a mostani adórendszerrel. Áttérek a forgalmi adó kérdésére. Nem akarok ennek a kérdésnek részleteivel foglalkozni, csak azokat a szempontokat akarom kiemelni, amelyek mint reformok itt jelentkeznek. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenki tudatában van annak, hogy az az adótétel, amely ma az egész gazdasági és társadalmi életet a forgalmi adó révén terheli, rendkívül súlyos. Három százalék ez az adó és annyiszor 3%, ahányszor az áru gazdát cserél. Nyilvánvaló volt, hogy ezt tovább igy fentartani nem lehet, mert ez terhel mindenkit, terheli a fogyasztót, terheli azt, aki a termelésben részt vesz és végeredményben még differenciát is jelent a külfölddel szemben, ahol tulaj donképen már lemérsékelték. (Beek Lajos : A legmagasabb adó Európában !) Látva ennek a helyzetnek alakulását, szükségesnek tartottam, hogy ez az adótétel mérsékeltessék. (Helyeslés.) Három százalékról két százalékra kivánom leszállítani a forgalmi adót, ami mindenesetre jelentékeny tétel. Ha nagyobb hatást akarnék elérni, azt mondanám, hogy ez majdnem 700 milliárdot jelent, de mivel aranykoronában beszélek, azt mondom, -45 millió aranykorona engedményt jelent ez a múlt évvel szemben. Ezt meg fogja érezni a gazdasági életnek, a társadalomnak minden része, mert ez az adó végeredményben egyaránt terhel mindenkit. (Fábián Béla : Nem az adótételekkel van baj, hanem a behajtás módjával.) A másik szempont az, hogy el kell tüntetni azokat a diszparitásokat, amelyek ennél az adónemnél a belföldi ipar és kereskedelem kárára jelentkeznek. Eddig ebből a nagykereskedelem jórésze kikapcsolódott, iparunknak pedig sokkal súlyosabb terhekkel kellett versenyeznie a külfölddel. Ennek az elvnek keresztülvitelére is felhatalmazást kértem az indemnitási javaslatban. Felhatalmazást kértem továbbá az indemnitásban arra is, hogy a saját háztartásban történő felhasználást mentesithessem ezen adó alól, ami kétségtelenül méltányos és igazságos. Ugyancsak súlyt helyezek arra is, hogy a kis exisztenciák erősebb védelemben részesüljenek. Csak a közelmúlt napokban jelent meg egy rendelet, amelyet, ha helyesen keresztül fogunk vinni, az általányozás rendszerével a kérdést, azt hiszem, helyesen oldottuk meg ; mert addig nem tudok menni és senkisem tud menni, — ami követelésképen elhangzott, — hogy a kisebb exisztenciákat ez adó alól teljesen felszabadítsuk. Azt sem tudom elvként elfogadni, amit többen mondanak, hogy az általányozás adóelengedést jelent, de igenis igy elembe kell venni ezeknek a kisebb exiszten- I ciáknak kisebb teljesítőképességét és az általányozást ebben az értelemben kell keresztülvinni. Fel akarok hagyni azzal az elvvel, — mert már más szempontból is ellensége vagyok — minden visszamenő intézkedésnek, ami történt eddig, hogyha egy uj átalányozást vittek keresztül a közegek, akkor visszamenőleg is eszközölték egykét évvel. Ha egyszer megtörtént, vagy jól csinálták, vagy nem ; a felelős az, aki rosszul csinálta, de tulajdonképen visszamenőleg ezen az alapon adóztatni nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) Ezt igenis törölni fogom, és ezzel a jogos panaszok orvoslást nyernek. (Ugy van ! jobb/elől.) Természetesen, vannak sokan, akik azt mondják, hogy ez mind nagyon szép, de a rendszer kérdése a fontos és követelik az osztrák rendszer behozatalát. Én, t. uraim, azok közé tartoztam, akik ezzel a rendszerre] szemben elsőizben is kifejezték aggályaikat ; de mivel tudtam azt, hogyha csak magam fogok dönteni ebben a kérdésben, akkor sohasem fogok az örökös nyomás alól szabadulni, az érdekeltségekre biztam e kérdés megoldását. De az érdekeltségek nem tudtak megállapodni. (Fábián Béla : A Gyosz-szal nem tudtak !) Mindegy. Nem tudtak megállapodni, mert végeredményben az egyik a másikra akarja hárítani a terheket, hogy viselje az, történjék bármi. (Sándor Pál : Ez nem áll, minister ur !) Nem mondtam, hogy önök, én csak általánosságban beszélek. Én ezzel szemben csak egy tényt szegezek le. Én olyan rendszerváltozásba, amely csak olyan papirszámitáson alapul, amely alkalmas arra, hogy zavarja az egyensúlyt, nem tudok beleegyezni. Vagy tudnak helyes, tökéletes tervvel jönni és rendben van, vagy nem és akkor visszautasitom. Mivel nem tudtak ilyennel jönni, leszögezem határozottan, hogy én ezt a rendszert nem látom megvalósíthatónak. Kísérletekbe nem vagyok hajlandó belemenni, még akkor sem, ha azt mondják, hogy politikum szól amellett, mert politikum csak egy van : hogy azt a kedvező helyzetet, amelyet meg tudunk teremteni az által, hogy rendbehoztuk az államháztartást, s amely minden vonalon alkalmas arra, hogy az ország iránt a bizalmat a külföldön felkeltse, senkinek könnyedén feláldoznia nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfellől.) Ez volna a leglelkiismeretlenebb dolog és én ilyen politikára nem vagyok kapható. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Nem az a feladat, hogy izgassunk odakünn és elégületlenséget szítsunk a felekben olyan rendszerre], amelyre nem tudnak komoly érveket felhozni, hanem igenis a megnyugtatás a fő a ország és a nemzet érdekében. (Ugy van ! jobb felől és a középen.) Még egyre vagyok bátor rámutatni. Ha ezek az engedmények, ezek a reformok megtörténnek, akkor ez az egész kérdés veszíteni fog élességéből, s ez feltétlenül az egész társadalomnak hasznára lesz. Merem állítani, hogy a másik rendszer mellett — különösen akkor, ha ki kellene a dolgot élezni, ami pedig szükséges és ami ellen kifelé való gazdaságpolitikai aggályaim vannak — minden változást legkevésbé a fogyasztó közönség lett volna képes a maga előnyére felhasználni. Már pedig azt hiszem hogy nem sok olyan egyént tudnak nekem mutatni, aki túladózott volna. Azt mondják, hogy az ellenőrzés olyan erőteljes volt. Tessék kissé megnézni az adatokat, hogyan alakult a külső forgalom, hogyan alakult a belső termelés és hogyan alakult a forgalmiadó befolyása. Igenis, energikusan kellett odahatni, hogy ezek a bevételek I befolyjanak. Most, hogy körülbelül már kialakult ez a helyzet, többé már nem merülnek fel ezek a panaszok ; legalább nem oly kiélezett formában.