Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

190 À nemzetgyűlés 43,'. ülése 1925. évi június hó 26-án, pentehen. — mint ismételten hangsúlyozom — a magyar kormány politikájának súlypontja a külpolitikára esik és ezen a téren mindenki által elismerendő és senki által kétségbe nem vonható, eredménnyel dicsekedhetik, mondom, szükségesnek tartottam véleményemet kifejteni, mert tudom, hogy ebben kritika is volt, de egy olyan erős tényező, mint diplomáciánk, kibirja mindenkinek a kritikáját azért, mert céltudatos és eredményes. Bizalommal viseltetvén a kormány iránt, a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.): Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló igen t. képviselő ur — mint beszédében jelezte — reálpolitikai beszédet akart mondani, s ezért dicsérte meg az előtte szóló igen t. képviselőtársamat is, hogy szerinte reálpolitikai beszédet mondott. A magam részéről abban egyetértek a képviselő úrral, hogy az előtte szóló képviselő ur csakugyan reálpolitikai beszédet mondott, a képviselő ur beszédében azonban sajnos, nélkülözni voltam kénytelen a realitást. Azok álmok, illúziók voltak, nem realitások, sőt annak még csak foszlányai sem. Az igen t. képviselő ur az ellenmondások sorozatába keveredett bele és kifejtett itt egy olyan külpolitikai doctrinát, amelynek valóra válása azt hiszem egészen az ellenkező eredményre vezetne, mint ahogy azt az igen t. képviselő ur szeretné. Mindenekelőtt nagyon harcias külpolitika volt ez, egy olyan militarista külpolitika, amely Európa térképét kezdi újra rajzolni, s meginvitál bennünket Szalonikiba, hogy menjünk le a szerbekhez és foglaljuk el Szalonikit, mert erre is sor kerül. Megcsillogtatta a lehetőség boldog óráját, amikor majd szerencsések lehetünk Romániával, vagy más kisententebeli állammal szembeszállni szintúgy az orosz fegyverekkel s emellett össze akar veszíteni bennünket a csehekkel, de ami a legkülönösebb és legkevésbbé lenne praktikus dolog, össze akar bennünket veszíteni Franciaországgal is és invitál bennünket Mussolini Olaszországába, boldog világába és atmoszférájába orientációért. (Nagy Vince : Már ott vagyunk ! Itt a Mussolinizmus !) Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam beszéde kiindulásában már egy alapvető tévedésben és hibában szenved. Képviselőtársam beszédében hivatkozik Chamberlain beszédére, elfelejti azonban megmondani, hogy ez a realitás szomorú szürke, rideg, de sajnos ránk sok évtizedig még valószínűleg igaz realitás marad és hogy ezen a helyzeten, amelyben most mi vagyunk, egy olyan fegyveres külpolitikával, mint amilyenről a képviselő ur beszélt (Bogya János : Nem "fegyveres, békés !) — mert hiszen frontokra osztotta fel Európát — (Bogya János : Félreértett !) nekünk módunk nem lesz változtatni. Mert abban a Chamberlain-féle beszédben az is benne volt, hogy csak nem józan eszű emberek gondolnak arra, hogy azokon a határokon, amelyeken a sangermaini, versaillesi és trianoni béke megállapított, változtatni lehet. Egészen más a lényege a Chamberlain-féle beszédnek és azoknak a francia és angol tárgyalásoknak, mint ahogy a t. képviselő ur hiszi és egészen más az a helyzet, amelyben Anglia és Olaszország vagy Szerbia és Olaszország állanak egj-mással. Senkinek sem jut eszébe, legfőképen az okos angol diplomáciának nem, hogy Franciaországgal csak olyan könnyen leszámoljon és a francia barátságért, Franciaország erejéért és hatalmáért elfogadja cserébe Olaszországét. Igen t. képviselőtársam, tudom, hogy jót akar, azt akarja, hogy mi belőlünk, amint mindnyájan akarjuk, erős, hatalmas és boldog Magyarország lehessen, azt akarja, hogy az a földrajz, amely a szivünkbe irva van, megint újra a régi földrajz legyen, figyelmeztetnem kell azonban, hogy erre nagyon rossz utat választott, mert minden utón eljuthatunk mi vissza a régi magyar világ jövendőjéhez, csak azon az utón nem, amelyre invitálni méltóztatik, hogy mi elfogadjunk ideálunkul egy Mussolinit (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és egy Mussolini-koncepciónak adjuk oda magunkat, az erőnket, mindenünket. T. képviselőtársam szövetséget, orientációt sürget. Mit gondol, jó lenne nekünk Franciaország helyett vagy pláne Franciaországgal szemben egy Olaszország ? (Bogya János : Franciaország tette tönkre Magyarországot ! — Szakáes Andor : Az igaz ; — Bogya János : Nahát ! Francia orientációt akar?) Francia orientációt ? Majd erre is rátérek, t. képviselőtársam. (Nagy Vince : Balkáni orientációt Î) Amikor igy adja föl képviselő ur a leckét, hogy nekem Franciaország vagy Olaszország kell-e akkor nem habozom kijelenteni, hogy nem egyszerhanem tizszer, húszszor, százszor és ezerszer inkább Franciaország. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csak egy hibája van ennek a mi óhajtásunknak, hogy vájjon Franciaország is egyetért-e vele, vájjon Franciaország szivesen veszi-e, hogy mi ezt az orientációt kívánjuk. T. képviselőtársam szövetséget akar, hogy erősebbek legyünk. Azt méltóztatik hinni, hogy az Olaszországgal való szövetség ebben a pillanatban bárki számára erőt jelent ? A múltban sem jelentett, mert amikor azt hittük, hogy a Hármas Szövetségben velünk van, akkor, a legsúlyosabb pillanatunkban, élethalál-perceinkben "itthagyott bennünket. Franciaországról és még sok államról ilyen szövetségi hűségszegést nem lehet olvasni a történelemben. De, t. képviselőtársam, nem erről van most szó, nem arról van szó, hogy mi osztályozzuk a népeket és összevesszünk velők, mert Olaszországgal, Franciaország népével, Anglia népével és a többi népekkel, mindegyikkel jó viszonyban lehetünk, mert a népek nem felelősek azért, ami történt, legutóbb is a történelemben felelősek azok a kormányzatok, amelyek azokat a népeket vezették. Ennélfogva tehát az, amit mondok, nem irányul az olasz nép ellen, csak az ellen a kormányzati rendszer ellen, amelynek szekere rudjához akarná kötni t. képviselőtársam a magyar külpolitikai orientációt. T. képviselőtársamnak igaza van : Mussolini nagyon erős, de csak befelé. Mussolinit ne méltóztassék összetéveszteni Olaszországgal, mert az olyan ország, ahol egy kormányzat nagyon erős befelé, nagyon gyenge kifelé. (Halász Mórié : Na ! Na !) Méltóztassék csak egy pillanatra elképzelni azt, hogy egy nemzetközi konflagráció, egy fegyveres konflagráció tör ki. Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy Olaszország, mint Mussolini állama ebben a fegyveres konflagrációban számitana valamit ? Nem.Szétugrana abban a pillanatban ; mert Olaszországnak letiprott és leigázott népe egy ilyen pillanatot vár, hogy ezt az uralmi rendszert meg szüntesse, hogy nem egy külső ellenség ellen, hanem ez ellen a rendszer ellen forduljon. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam ! Azt a hatalmat, amelyet egy olyan választójoggal szerveztek meg, mint amilyen a Mussolini választójoga, hogy úgyszólván kinevezte annak az országnak a törvényhozását — ezt a történelemből tanulhatta meg — ne méltóztassék olyan túlságosan erős külpolitikai tényezőnek tekinteni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egyébként méltóztassék egy pillantást vetni az Európában folyó tanácskozásokra. Anglia és Franciaország között komoly tárgyalások és tanácskozások folynak, ezekben a tanácskozásokban igen komoly partnerként számit még a levert