Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

A nemzetgyűlés 435. ütése 1925. évi június hó 26-án, pénteken. 191 Németország is ; de lássa, ezek a nagy kulturnemzetek nem törődnek olyan sokat az ön hatalmas Olaszországával. (Bogya János : Nagy tévedés !) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Méltóztassék megnyugodni, Jugoszlávia sem sokat törődik ezzel az Olaszországgal. Örül, hogy Olaszország most ilyen hatalmas és erős, hogy összekötötte önmagát, hogy kifelé semmit sem tehet, és igy Jugoszláviának jól jön az, hogy Olaszország ilyen erős. De ez, természetesen, nem jelenti azt, hogy én most Olaszország népével szemben foglaltam állást. Olaszország népe iránt a legnagyobb rokonszenvvel viseltetem. Sőt, — noha kellemetlen emlékeink vannak a Hármas Szövetség megtöréséből — hálával emlékezünk az olasz népre magára, amely épen ugy szenvedett egy törvénytelen, reakciós rendszer igájában, mint mi ; hálával emlékezünk azért is, mert Sopron városának megmentése jobbára mégis annak köszönhető, hogy az olasz nép rokonszenve akkor velünk volt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ezt a szolgálatot nem Mussolini Olaszországa, hanem a régi szabad, alkotmányos Olaszország, a civilizáció és a kultúra Olaszországa tette. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tartom szerencsésnek, hogy osztályozzuk itt a hatalmakat és egyszerűen hadat üzenjünk és különösen tegyük ezt azzal a Franciaországgal szemben, amely — t. képviselőtársam megállapításával ellenkezőleg —• mégis e kontinensnek legnagyobb hatalma és hogy ezt a nagyhatalmat a t. képviselő ur nem érzi és nem látja, ezt egyelőre annak köszönheti, hogy ez a hatalmas, nagy nép, amelynek joga volna a ludendorffizmust játszani és a legi éktelenebb nacionalizmus álláspontjára helyezkedni, amint méltóztatik tudni, belső berendezkedésében a békepolitika útjára, a józan megértés útjára lépett (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a legkisebb szándéka sincs atekintetben, hogy most háborús lépést tegyen vagy akár a kis-entente-ot is bármiféle háborús lépésre mozdítsa meg. Tény, hogy a jövőben háború és elhelyezkedés, a határok tágítása, szűkítése, a régi területek visszavétele, sebek gyógyítása, amint méltóztatik tudni, a százféleképen megkötött békeszerződések szerint és - a felállított népszövetségi intézmény szabályzatai szerint, amelyek nemzetközi garancia alatt állanak, csak döntőbírósági eljárásokkal és nem háborúkkal oldható meg. Mi, t. képviselőtársam, most tehát sem szimpátiát, sem antipátiát ne nyilvánítsunk. A fő az, hogy tényleg gazdaságilag kezdjük el a kapcsolatok megteremtését, (Nagy Vince : Demokratikus politikával !) demokratikus politikával és ne ugy tegyük ezt, amint t. képviselőtársam teszi,, hogy Csehországnak is egyszerűen gazdaságilag hadat üzen ; mert valljuk be, hogy igaz, hogy a cseheknek szükségük van a magyar piacra, de viszont az is igaz, hogy nekünk is szükségünk van a cseh piacra. Látjuk, hogy amióta borunk nem mehet be Csehországba, azóta itt van a nyakunkon. Mi nem nézhetünk az agrikultur Olaszország vagy az agrikultur Szerbia felé reménykedéssel mezőgazdaságunkat illetőleg, hanem — bármennyire haragszunk is arra a Benesre — mi csak Csehország, Ausztria, az ipari államok felé nézhetünk és ott találhatjuk meg számításunkat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olaszország és Anglia nem szorulnak a mi mezőgazdasági terményeinkre, azok sokkai közelebb érik és sokkal olcsóbban szállíthatják azokat a mezőgazdasági terményeket, amelyek nekik szükségesek. Ezért, t. képviselőtársam, ne zavarjuk itt az atmoszférát ilyen kérdésekkel, amelyek nem is igen tartoznak a nyilvánosság elé, mert belőlük talán kellemetlenségek is származhatnának. Intézze el ezeket az ön szerint igen jeles diplomácia, amely a szanálást megcsinálta (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a szanálás művében egészen másképen intézkedett, rendelkezett, mint ahogyan az a t. képviselő ur koncepciójába beleillenek." A szanálási törvényekben megkötötték kezünket Csehszlovákiával szemben is, a többi országokkal szemben is, marsrutánk van és eszerint kell cselekednünk. Nekünk ezekről a verőfényes, délibábos tájakról sokkal jobb a realitások "útjára, belső sötét, nehéz és kinos problémáinkra visszaférnünk, mert bármennyire tagadta t. képviselőtársam, mégis csak igaz, és a mai helyzetben százszorosan igaz az, hogy jó belpolitika jelenti a jó külpolitikát. Ennélfogva én most a verőfényes tájakról szempillantásomat a mi belpolitikai sötét tájainkra vetem. Minden ország fizikai erejét költségvetése mutatja meg, természetesen morális erejét, kulturális erejét is és minden erejét, ami erőnek számit. Ha az idegen egy ország költségvetésében azt látja, hogy abban a költségvetésben a bevételeket fokozatos "egyenes adókból fedezik és annak az államnak a költségvetésében a kiadási tételek jobbára kulturális, népjóléti, művészeti célokra, gazdasági berendezkedésekre és beruházásokra fordíttatnak és csak nagyon kevés jut csendőrre, rendőrre, bürokráciára, hatalmi slepp eltartására, akkor az az idegen nem is nézi meg az ország alkotmányát, társadalmi berendezkedését, mert költségvetéséből megállapíthat ja, hogy ez az ország a szabadság rendszerében elő demokrácia országa, hitelképes ország, amelynek kormányzati elve az, hogy a kormány gondoskodik a tömegekről, a milliókról. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ellenben, ha azt látja a költségvetésből, hogy az állam a maga kiadásait jobbára fogyasztási adókból fedezi és amellett nagyon sokat költ börtönre, csendőrre, rendőrre, közbiztonságra, bürokráciára, fináncra és sokat költ pazarló, luxuscélokra, sokat költ egy hatalmi slepp eltartására, kitartására, akkor anélkül, hogy más egyéb iránt érdeklődnék, erről az országról megállapíthat ja azt, hogy ez az oligarchia országa, az elnyomás, a szenvedés és a nyomor országa. (Nagy Vince : Fenhéjázó koldus ország I) Ez a költségvetés, amellyel szemben állunk és amelynek alapján tárgyalunk, ennek az oligarchikus rendszernek a költségvetése s ez a rendszer a kevesek uralma. Ez a költségvetés a kevesek uralmát jelenti, mert látjuk benne azt, hogy a kevesekért a milliók vállára súlyos terheket raknak és hogy egész költségvetési rendszerünk a fogyasztási adókon, forgalmi adókon, a kisemberekre rakott adók rendszerén épül fel. Azonkívül azt látjuk, hogy a milliókkal, a sokakkal szemben a kevesek — néhány százan, talán néhány ezren — túlságos anyagi és hatalmi kedvezésekben is részesülnek, túlságosan sokat költünk rájuk, még luxusigényeik kielégítésére is. Azt látjuk egész költségvetésünkből, hogy ez a kevesek költségvetése a sokakkal, a milliókkal szemben. Azt látjuk költségvetésünkből, hogy az állam közterheinek hordására, fizetésére a kisexisztenciák tömegeit kárhoztatják a kevesekért. Azt látjuk ebből a költségvetésből, — ahogy annak bevételi és kiadási rendszere fel van állítva, —• hogy a kevesek az elmúlt háborúnak is minden terhét és költségét akisexisztenciák tömegével akarják kifizettetni, ugyanazokkal, akik annak idején a véráldozatot is fizették. Az a három végok, amely a mi költségvetésünkben szerepel, amely költségvetésünkben kodifikálva van, tulaj donképen a következő : a szegények viseljék a terheket, a szegények viseljék a háborús terheket is és mennél több jusson luxusra.