Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

182 A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. évi június hó 26-én, pénteken. megemlítik, az elnökség részéről mindig az a megjegyzés történik : A kormányzót a vitába vonni nem szabad. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk !) Egész mély tisztelettel az elnökséggel szemben ; ez helyt nem álló megállapítás. Senkinek a kormányzóról sem, de más magánemberről sem szabad itt a parlamentben sértően nyilatkozni. Mindenki, aki magát itt véteni nem tutija, az elnöknek és a parlamentnek védelme alatt áll. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az én elnöklésem alatt megtörtént, hogy Bernolák későbbi igazságügyminister súlyosan megtámadta, súlyosan megvádolta becsületében Váry kir. főügyészt. Nekem nem volt szerencsém Váry kir. főügyészt ismerni, de az elnöki székből nyomban rendreutasítottam a szónokot, mert senkinek nincs joga itt egy olyan embert megtámadni, aki védekezni nem tud. (Helyeslés. — Barthos Andor : Ez uri felfogás !) Ez nem uri felfogás, ez elnöki kötelesség. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nekem kötelességem volt ezt megtenni. De ép igy áll az is, amit Szilágyi Dezső, mint elnök mondott': A parlament az a hely, ahol mindent meg lehet mondani, ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem a kellő formában. Bárkit bármivel vádolhatok, de nyomban bizonyítanom kell. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad valamit állítani, súlyos vádat emelni, ha nyomban bizonyítani nem tudom. Különben azonban mondhatok mindent a parlamentáris illem szabályai, a parlamentáris kifejezések határain belül. Nem létezik egyén, akit -— különösen, ha közfunkcionárius — a parlament előtt a kritika alól ki lehetne vonni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos : A háború alatt a hadseregfőparancsnokságot kritizáltuk, amikor a király volt a hadsereg főparancsnoka. — Halljuk ! Halljuk !) Hogy ezt bebizonjdtsam, kijelentem, nem méltóztatik a mélyen t. elnök ur nekem egy tételes törvényt vagy" a házszabályok bármely rendelkezését mutatni, amely nekem, ha ezeket a határokat betartom, a kritikát megtiltaná. Én kritikát gyakorolhatok, hiszen lesznek olyanok, akik — ha nincs igazam, — ellenem fel fognak szólalni, meg fognak cáfolni és az igazság csak ugy fog napfényre jutni, ha az ellentétes vélemények tisztázzák àz esetet, hogy miképen áll. Én áttanulmányoztam és ismerem legalább is ugy, mint a mélyen t. elnök ur, az európai házszabályokat és parlamenti szokásokat, nagyon régi időkre, a legrégibb időkre mentem vissza. A Stuartok elkergetése óta talán kevés olyan kényúr volt, mint III. György angol király és erről a királyról 1779 november 25-én az angol parlamentben Fox ekként nyilatkozott (olvassa) : »Nemcsak a városi közbeszéd tárgyát képezi, hogy a király saját ministere, . . . hanem, sajnos, kétséget kizárólag ez az igazság«. Természetesen akkor is, mint itt is, felkelt a ministerelnök és azt mondta, hogy : ez nem igaz. A későbbi oknyomozó történet Foxnak igazat adott. T. Nemzetgyűlés ! A király alkotmányellenes beavatkozásai miatt számos nyilvános gyűlés tartatott, egyesületek keletkeztek, amelyek peticionáltak a parlament előtt azért, hogy a korona meg nem engedett befolyást gyokorol a közügyekre. Amidőn pedig III. "György király két főrendet, — akik ellene, az ő nézete és az ő ministerei ellen merészeltek a főrendiházban szavazni — közhivatalaikból, amelyet viseltek, eltávolított, akkor az angol főrendiházban, ebben a legkonzervatívabb parlamenti testületben nagy vita támadt, amelynek során a király eljárását a legélesebb támadásokban részesítették. De nem megyek vissza olyan messzire. (Rupert Rezső: Rakovszky István elnöklete alatt történt, amikor a parlament a királyi kéziratot visszaküldte !) Nem akartam ezt felhozni, de akkor is csak kötelességet teljesítettem. (Rupert Rezső: Imponáló, férfias cselekedet volt ; pedig királyhű ember volt ! — Mozgás. — Szilágyi Lajos : A háború idején állandóan kritizálták a hadsereg főparancsnokságát, pedig a főparancsnok a király volt !) II. Vilmos hatalmas uralkodó volt és midőn felelőtlenül, a ministerium ellenjegyzése nélküli nyilatkozatokat tett, a legélesebb kritikának volt kitéve a háború alatt a német országgyűlésen és Bülow kancellár kénytelen volt Canossát járni a király nevében és kijelenteni, hogy ilyesmi többé nem történik. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Emlékszem a chlopyi parancsra is. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nemcsak erre az egyre, hanem ha utána méltóztatnak nézni a régi Naplókban, látni fogják, hogy nem egyszer szóba kerültek a király egyes nyilatkozatai vagy tettei. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Angliában a parlamentben az ötvenes években a királyné háztartásának legintimebb viszonylatai szóbeszéd tárgyát képezték a Bedchamber kérdésben, amikor azon vitatkoztak, hogy a királyné abban az esetben, ha kormányváltozás van, köteles udvarhölgyeit kicserélni. És senki sem ütközött meg azon sem, amikor a walesi herceg adósságainak kifizetéséről kíméletlen kritikák hangzottak el ( Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és tűrték, a speakernek nem jutott eszébe, hogy közbelépjen. Én teljesen elismerem és tisztelem az elnökség jogát. Az elnökség helyzete, — nem tudom itt eléggé aláhúzni, — az összes parlamenti testületek elnökeinek helyzete között a legnehezebb, mert itt az elnöknek olyan feladatai vannak, az elnök vállaira olyan kötelességeket rónak, amelyek visszataszítók, utálatosak. (Szilágyi Lajos : Lámpalesés !) Nem ezt akarom most érinteni. Az elnöknek kell képviselőtársával szemben, pártatlanságának megtagadásával, vádlóként fellépni akkor, amikor a mentelmi bizottság elé utaltatja. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) Az elnöknek kell a napirendet indítványoznia ; máshol ezt vagy a képviselők egyike teszi, vagypedig rendesen a kormány, mert a napirend elfogadása vagy el nem fogadása révén kormányt lehet buktatni. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. —Nagy Vince: Ugy van ! Bizalmi kérdés !) Mondom, én elismerem azokat a nehézségeket, amelyek a kontinens összes elnökei között épen a magyar képviselőházi elnökökre súlyosodnak ; hiszen nekem is volt szerencsém körülbelül tíz évig bennök részesedni és igy ismerem e nehézségeket. De egyet nem szabad elfelejteni, azt, hogy vannak pillanatok, — amint én ezt az elnöki székfoglalómban kijelentettem, —amikor a magyar alkotmány és a szabadság garanciái azon az egy személyen fordulnak meg (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.), hogy az elnök magatartásával meg van-e védve a parlamentarizmus igen nagy érdeke, amely érdekek nem máról-holnapra itélendők meg, hanem messze kihatásukban mérlegelendők, itélendők meg és alkalmazandók. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én tehát az igen t. elnök ur nézetében nem tudok osztozni. Végtére is a mai nehéz viszonyok között, amikor — és itt talán már elágaznak utaink — nincs sajtószabadság, nincs gyülekezési szabadság, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) amikor rendkívüli törvények uralkodnak, és ha nem uralkodnak, akkor azt mondják, hogy uralkodnak, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor Jász-NagykunSzolnok nemes, nemzetes és tekintetes vármegye diktatúrát akar, (Derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos : Gyönyörű dolog, Almássy Sándor találmánya !) akkor ezt az utolsó mentsvárat, a parlamenti szólásszabadságot min-