Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

A nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn, 11 súlya miatt, sajnos, nem lehetett keresztülvinni, mert az lett volna logikus, hogyha emelkednek a lakbérek, megfelelő arányban csökkenjen a házbérhaszonrészesedés. Egy másik igazságtalan oldala ennek az adónemnek az, hogy a legkevésbé tehetős egyéneket erősen érinti s ezáltal súlyosan nehezedik a társadalom minden rétegére, elsősorban főleg a városra, de magára a falura is. Ennek következtében csak egy megoldást tudnék helyeselni : eltörölni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Számolnom kell azonban a mai helyzettel és bár ezt nem tudtam keresztülvinni, annyit meg tudtunk tenni, hogy ezt az adónemet felére redukáltuk és pedig májustól visszamenőleg, tehát amit májusban hiteleztünk, azt az 50%-ot sem kell megfizetni. Ez a költségvetésben 17 millió korona bevételi csökkenést jelent a szanálási keretben a preliminált összeggel szemben. Csak röviden kívánok megemlékezni a társulati adóról és pedig abból a szempontból, hogy a társulati adóval szemben még mindig bizonyos panaszok hangzanak el. Hiszen minden adónem ellen van, volt és lesz panasz, — ezt röviden igy szegezhetem le, — de ha nézem azokat a reformokat, amelyek közben megtörténtek és pedig azt, hogy a pótlékolás a tökének aranyértékben állapíttatott meg és még egyéb reformokat, merem állítani, — összeállittattam az egész külföldi anyagot — hogy a mi társulati adónk elég enyhe, 16%-os, ugyanakkor, amikor Ausztriában 36%-os, Németországban 20%-os, a jutalékok után 25%-os. A magam szempontjából tehát mindazokat a kifogásokat, amelyeket ez ellen az adó ellen felhoznak, nem fogadhatom el és különösen tiltakozom az ellen a beállítás ellen, hogy ezt az adónemet használják fel helytelen osztalékpolitika követésére. Felsoroltam a külföld adatait, mindenkinek módjában áll azokból meggyőződni, hogy ez adónem tekintetében mi vagyunk a legmérsékeltebb, és ez az adónem senkit nem akadályozhat meg helyes osztalékpolitika követésében Eddig lehetett indok arra, hogy a jelenlegi osztalékpolitika követtessék, az, hogy nem tudták mi fog történni majd, a mérlegvalódiság helyreállítása révén, ma azonban, amidőn ebből a szempontból semmiféle veszély nem fenyegeti a társulatokat, ezzel az indokkal többé élniök nem szabad. (Ugy van ! Ugy van !) Mindig felvetik a rentabilitás kérdését is, helyesebben azt, hogy térjünk át az osztalék megadóztatására. T. ház, én nem vagyok hive örökös reformoknak, mert hiszen akkor tulajdonképen soha sem lehet nyugvópontra jutni, de nem is mernék erre vállalkozni olyan időben, mint ma, amikor folyamatban van a valódi mérlegek felállítása, amikor tisztán be fogunk láthatni ezen részvénytársaságok egész üzletvitelébe. Lehet, hogy ez bizonyos reformokra fog bennünket kényszeríteni, de én nem hiszem, hogy a rendszerben változás történhetnék. A jövedelem és vagyonadóról kívánok még megemlékezni. (Halljuk ! Halljuk !) Ami a jövedelem- és vagyonadót illeti, annak rendkívül nagy hibája az adókulcs rendkívül meredeksége t. i. 200.000 aranykoronánál már 40%-ra emelkedik. Ez természetszerűleg maga után vonja a kisebb jövedelmek, de különösen a középjövedelmek rendkívül súlyos megterhelését. A jövedelmi adó statisztikájának adatai feldolgozás alatt állnak. Csak annyit jelezhetek, — a nyersanyagot már láttam, sok érdekes következtelésre lehet jutni — hogy látom azt az irányt, amelyben majd haladnunk kell és látom azt, hogy sok olyan oldalról jövő panasz, amellyel rendkívül élesen kívánnak fellépni, nem indokolt. Tehát ép ellenkezőleg arra kell törekedni, hogy ez a jövedelmi adó egyszer helyesen és szervesen kiegészíttessék mert ha megvan a bátorságunk arra, hogy súlyos forgalmi és fogyasztási adókkal terheljük meg a legszegényebb néprétegeket, akkor sokkal igazságosabb és könnyebb azoknak helyes és igazságos megadóztatása, akik megfelelő jövedelemmel rendelkeznek. (Helyeslés.) Nem arról van itt szó, hogy igazságtalanságok történjenek, hanem arról, hogy a jövőben a jövedelmi adónak kell az adóztatás gerincének lennie, arra kell törekedni, hogy lehetőleg ezen az alapon történjék minél nagyobb mértékben a bevételek fokozása. Az az ideális állapot, amiben sokan hisznek, hogy a jövedelmi adó legyen az egyetlen adónem, utópia és soha nem fog bekövetkezni, mert ha nem tudott bekövetkezni akkor, amikor nagyon mérsékelt volt az adózás, nem fog bekövetkezni a következő évtizedekben sem, amikor kivétel nélkül minden államot a súlyos adóztatás jellemzi. (Dénes István : Csak helyes alapra kell fektetni !) Ezért az indemnitási javaslatba felvettem egy szakaszt, amely felhatalmazza a kormányt, hogy 1926 január 1-től kezdődőleg a legmagasabb határt egy millió koronára felemelhesse. Addigra rendelkezésre áll a statisztika is és meg vagyok győződve, róla, hogy ez nem fog bevételi csökkenést jelenteni, csak azt fogja jelenteni, hogv azok a túlzások, amelyek a -10 %-nak oly meredeken való megjelenésével állottak elő, és amelyek egyrészt a feleket kényszeritették a helytelen bevallásra, másrészt pedig az adóigazgatás közegeit kényszeritették arra, hogy tulajdonképen engedményeket tegyenek a fennálló rendeletekkel szemben, meg fognak szűnni és ki lehet alakítani olyan skálát, amely a jövedelemnek minden lényegesebb sérelme nélkül fogja a kérdést helyesen, célszerűen és igazságosan megoldani. Ezt a következő hónapokban már kidolgozni kívánjuk, ugy, hogy a jövő évi jövedelmi adó kivetése már ezen az alapon történik. Másrészről az adóalapoknak helyesebb megállapítását is tervezzük. Ma épen a kulcs meredeksége folytán voltunk olyan ténykedésekre kényszerítve, amelyek első pillantásra szinte abszurdumoknak látszottak, de amelyek meg voltak indkolva, mert különben oda jutottunk volna, hogy különösen a nagyobb jövedelmeket nemcsak nagy adóval terheltük volna meg, hanem jórészt el is kellett volna kobozni. Ez pedig soha nem volt és nem is lehet célja a jövedelmi adónak. A jövedelmi adónak célja csak az, hogy mindenki az őt megillető igazságos terheket viselje gazdasági exisztenciájának veszélyeztetése nélkül. Ezzel kapcsolatban még csak azt akarom megjegyezni, hogy amikor a múlt évben az adókivetések történtek, én már számoltam a rosszabb terméssel és figyelembevettem az adókulcsok megállapításánál a rosszabb termés hatásait, ugy, hogy e tekintetben nem tudok továbbmenő engedményeket tenni, annál kevésbé, mert viszont a többi adózóknál nem volt lehetséges ezt annyira figyelembe venni. Összességében mégis figyelembe kívánom venni a rosszabb termés folytán előálló nehezebb helyzetet és ez az indoka annak, hogy a szanálási keretben preliminált összeget nem vettem teljes egészében figyelembe, vagyis nem 53, hanem mindössze csak 45 millió aranykoronát irányoztam elő. Ha most már a mérleget nézzük, ez a következőképen fog alakulni az egyenes adók szempontjából. De előbb kissé le kell vezetnem az eredményt : az összes bevétel 613 millió aranykorona, ebből tárcabevétel 63 millió aranykorona. Csupán arra akarok rámutatni, hogy a tárcabevételeknél majdnem 100 %-os emelkedés van és épen ezeknek a tárcabevételeknek lehet köszönni, hogy a budgetben sok oly célt tudunk megvalósítani, amit a mult budget nem tett lehetővé. A tárcabevételek levonása után marad 550 millió aranykorona. Ebből levonva a dohány és a só rezsiköltségeit, ami