Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

180 A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. évi június hő 26-án, pénteken. egy és ugyanazon bankban. Most B.-listára akarják tenni s 21 évi szolgálat után havi nyugdíja 300, mondd 300 papírkorona lesz. (Barthos Andor : Ez istentelenség !) És ez a bank egyike a legelső bankoknak. (Kováts-Nagy Sándor : Fél skatulya gyufa !) Nagyon örülök, hogy a t. túloldal is ezen a nézeten van. Ez az emberiesség és igazságosság követelménye. Nekünk nincs szükségünk olyan privilegizált egyénekre, akik millió és millió állampolgár rovására és kárára milliárdokat zsebelnek be évente. Ezzel végeztem is t. képviselőtársam, felszólalásának ezzel a részével. A t. képviselő ur érintette a megszállott területeken történő birtokelkobzásokat is. Ennél a résznél azt a közbeszólást hallottam, hogy ott van a hágai biróság. Eddig mi még nem tudjuk, hogy milyen álláspontot foglalt el a hágai biróság. De történnek a megszállott területeken olyan intézkedések is, amelyek nem a biróság kogniciója alá tartoznak, hanem inkább a nemzetek szövetsége elé azon oknál fogva, mert a trianoni béke nyilt és határozott megsértését képezik. Sem a román területen, sem egyéb területeken nem veszik tekintetbe a trianoni békének azon határozmányait, amelyek a kisebbség jogait megvédik. Nem veszik tekintetbe azoknak jogait vagyonjogi tekintetbe sem. Egészen nyíltan megsértik a trianoni békében tett ígéreteket, kötelezettségeiket s bevallják, hogy ők tudják, hogy törvénytelenül járnak el. Es mi ezzel szemben teljesen védtelenül állunk. Megtörtént velem is, hogy tudva, hogy még az illető cseh törvény sem engedi a birtokot egyszerűen elkobozni, mégis minden előzetes eljárás nélkül megszállták birtokomat, beültettek oda idegen embereket, szétosztották, nem törődve a saját törvényük által előirt szabályokkal, nem törődve a joggal, sem azon törvénnyel, amelyet ők maguk hoztak. Ilyen esetekben t. képviselőtársam nem elegendő a hágai biróság elé menni. Itt a kormánynak kötelessége közbelépni, itt a kormánynak kötelessége eréllyel fellépni s ha mitőlünk megkövetelik folyton és folyton azt a legszigorúbban, hogy a trianoni béke pontozatait tartsuk be, amelyeket mi becsületesen, tisztességesen amugyis végrehajtunk, akkor követelni kell azt, hogy aíiol a békeszerződés a mi állampolgáraink jogait védi, az is érvényesíttessék. Én már azon az állásponton állok s talán ellenmondással is fogok találkozni, hogy helyesen teszik a németek, ha a nemzetek szövetségébe nem akarnak belépni. Mert hiszen a nemzetek szövetsége nem egyéb, mint a győztesek viszontbiztosítása, szemben a' legj^őzöttekkel. (Ugy van! a baloldalon.) Hogy mit "keressünk mi ott, nem tudom. Mikor egy olyan kérdés kerül előtérbe, amely elől már abszolúte nem lehet kitérni, amelynek igazságossága, tisztességessége és becsületessége minden kétségen felül áll s amely kérdésben nem lehet ellenünk dönteni, akkor jön a sóhivatal és kitolják a határozatokat ad graecas ealendas. Ez t. többség, csak a kormány hibája. Nem kell ott kilincselni és hajlongani, ott erély, erősség és határozottság (Petrováez Gyula : És' külügyminister 1) és külügyminister kell ! (Ugy van ! a baloldalon. — Kiss Menyhért : Megalkusznak, hajlonganak, folyton pofozzák a magyar nemzetet !) Szégyenletes dolog, hogy minő jogfosztottak és jognélküliek az állampolgárok, különösen a román megszállott területeken (Orgr. Pallavieini György : És Szerbiában !) és Szerbiában is. Egy ausztráliai busmannak, aki a bozótból jön elő, több tekintélye van a győztes államok előtt, mint egy magyar 'állampolgárnak és az több védelemben is részesül. A régi római büszkén mondotta, hogy civis romanus sum. Nekünk szégyelnünk kell, hogy magyarok vagyunk, nekünk bujkálnunk kell, mert egy olyan elnyomott és üldözött nemzetet sehol- j sem lehet találni, mint a magyar nemzet. Ezért a kormányt illeti a felelősség. Külügyminister kell, igaz, de igazi külügyminister, aki érti a dolgát, és nem kell egy külügyminister! előrántani ma azért, hogy holnap elsülyesszük valamelyik bankban. Keli egy külügyminister, aki tudja, hogy mi a kötelessége, aki önérzettel, eréllyel bir és aki ekkor minden pártállásra való különbség nélkül biztos lehet, hogy az egész nemzetgyűlés és az egész nemzet a háta megett áll. (Urbanies Kálmán : Pénz és hadsereg kell !) T. képviselőtársam azt mondja, hogy fegyveres erő kell. Kérem voltak idők, amikor a magyarnak nem volt fegyveres erő a háta megett. Láttuk 1848-ban, hogy a földből támadt a hadsereg és megtette a maga kötelességét. És ha ily irányban vezetnék külügyeinket ma is, lenne olyan hadsereg, amely felvenné az ellenséggel a küzdelmet, mert ne felejtsék el : nincs olyan nagy harcikedv ott abban az entente-ban sem, sem a nagyban, sem a kicsinyben. Mindegyiknek megvan a saját baja. Elég baj nekik azzal megküzde niök. Nem fognak igazságtalanságokért hadseregeket mobilizálni és igazságtalanságokért vért ontani, amikor tudják, hogy saját népükben is megvan az az érzés, hogy elég volt a vérontásból, s most igazságra és békére van szükség, de békét nem lehet kötni olyanokkal, akik egyre csak azt mondják, hogy békésen, csak béketűréssel, de akik a békét csak maguknak akarják, a tűrést pedig nekünk osztják. (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Rátérve az indemnitási törvényjavaslatra, a t. túloldal nem is fogja nekem elhinni, amit mondok. Nem hiszi el, hogy jól esik nekem, mint ellenzéki képviselőnek, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy a kormány egy tagjáról nem fogok és nem akarok itt. kritikát mondani azon egy oknál fogva, mert elég elfogulatlanvagyok, hogy ott, ahol én eredményt, jóakaratot és megértést látok, azt én minden körülmények között honorálom, különösen honorálom a mai parlamenti viszonyok között. (Tetszés.) "Sajnálom, hogy ezek a szerencsétlen úgynevezett házszabályok meggátolják az indemnitási törvényjavaslatnak szélesebb mederben való tárgyalását, ámbár helyesnek tartom és belátom, hogy az exlexre való tekintettel, ez most elkerülhetetlen, mert a minister urnák expozéja megérdemelte volna, hogy ellenzéki részről is kellő méltatásra találjon és abban az igazságos kritikában részesüljön, amely az expozé után megilleti. Én nagy örömmel konstatálom, hogy a t. minister ur expozéja nagy szellemi és nagy fizikai munka volt, tanulságos és meggyőző volt. A t. minister ur szakított azzal a merev fiskalitással és túl merkantil irányzattal, ami kevés kivétellel pénzügyi politikáinkat jellemezte. Azonkívül a t. minister ur adóleszállitásokkal jött és jóvátette elődeinek azt a teljesen elhibázott adópolitikáját, amely annyira megfeszítette a nemzet adóteljesitési képességét, hogy ezalatt majdnem összerogyott. A fiziológusok azt mondják, hogy az emberen hét bőr van. Hat bőrt lehúztak már a nemzetről, most már a hetedik bőrhöz érkeztek s a minister urnák legalább az az érdeme, hogy nemcsak ezt az utolsó bőrt hagyja meg nekünk, hanem kisebbnagyobb adóelengedésekkel, flastromokkal akarja hegeszteni azokat a hézagokat, amelyek bőrünkön mutatkoznak. Én nagyon örülök, hogy a minister ur ezen szociális érzékről tanúskodó eljárását továbbfejleszti és remélem, hogy különösen a forgalmi adó terén üdvös reformokat és könnyítéseket fog életbeléptetni. Általános nagy örömet keltett, hogy a minister ur a szorzószámot — mert ez a legaktuálisabb — a házbérek fizetésénél 17.000 koronáról a valóságos állapotnak megfelelő J 14.500 szorzószámra szállította le.