Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

178 A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. Utalok azokra a képviselőtársaimra, akik éveken keresztül nem kapnak lakásokat. A lakásínség Budapest százezer és százezer emberének elsőrangú nyomorúsága ; maguk a képviselők is saját személyükön tapasztalták, hogy ez a ministerium mennyire nem tudta megoldani a maga feladatát. A legnagyobb visszaélések és börzézések voltak e lakások tekintetében s ez a ministerium nem tudott a helyzet magaslatán állani és nem tudta a kérdést közmegnyugvásra megoldani. Ezért határozati javaslatot nyújtok be, melyben indítványozom (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a népjóléti ministeriumot szüntesse be és ügykörét az egyes szakministeriumok között ossza szét«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza : Legfőbb ideje ! — Pikler Emil : Só- és paprikahivatal !) Nagy igazságtalanság érte az államnak ama százezer és százezer kisemberét, akik hadikölesönökbe fektették be vagyonukat. Óriási igazságtalanság érte azokat a jámbor, szegény gyerekeket, akik elvesztették szüleiket s akiknek vagyonát aranykoronákban fizették be és az árvaszékek kezelésére bizták. A kormány annak idején utasította az árvaszékeket, hogy hadikölcsönökbe fektessék be az árvák vagyonát. E tekintetben ismételten felszólaltam és kértem a minister urat, hogy intézkedjék az árvák vagyonának valorizálása dolgában. A minister ur nem tette meg. Konkrét panaszokat hoztam fel, hogy az életbiztosítási járulékokkal micsoda óriási igazságtalanságok történtek. Az életbiztositási intézetek milliárdokat és milliárdokat kerestek és milliárdokat érő vagyonaik palotákban, külföldi valutákban, eltekintve a börzei nyereségeiktől. A minister ur folyton igérte, hogy segít rajtuk, de még egy lépést sem tett e tekintetben. A kisemberek százezrei veszítették el életbiztosítási járulékaikat azért, mert a magyar kormány nem sietett a valorizációs rendelet kiadásával. Rámutattam arra, hogy Németországban és Ausztriában megcsinálták ugyanezt, 15—20%-os valorizációt fizettettek. Magyarországon azok, akik ezt nem akarják, mindig azzal állottak elő, hogy az ország elveszett, pedig ez nem áll, mert az ország egyharmada megmaradt, ellenben a korona 17 ezred részére csúszott le és igy legalább ehhez az egyharmad részhez arányitva kellett volna megcsinálni a valorizációt és kellene kifizetni a járulékokat, de a kormányzat ezzel is adós maradt. Ugyanez vonatkozik a vitézségi érmesekre is. Épen ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyi kormányt, hogy a hadikölcsönök, az árvák vagyona, az életbiztositási járulékok, a vitézségi érmek, a hadiözvegyek, hadiárvák és rokkantak életbiztosításának valorizálása tekintetében nyújtson be törvényjavaslatot. Mig ez megtörténik, az érdekeltek rettenetes helyzetén rendeleti utón segítsen.« Beszédem elején bátor voltain elmondani, mi történik a buzauzsora tekintetében az ország legtöbb helyén. Hogy az igen tisztelt minister urnák alkalma legyen véleményét kifejteni és különösen alkalma legyen intézkedni, - - én arra kérem, hogy az igen tisztelt minister ur ne Ígéretet tegyen és ne mondja, hogy rekonszideráció tárgyává teszi a kérdést, hanem végre intézkedjék és tegyen valamit, hogy a helyzetnek napról-napra való rosszabbodását megakadályozza — ezért a következő határozati javaslatot terjesztem be. (Olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy a buzavalutázás ellen szigorúan lépjen fel és törvényhozási' vagy rendeleti utón intézkedjék, hogy a" búzában kötött adás-vételi és más szerződésekben az a búzaár állapittassék meg, amely a szerződés megkötésekor érvényben volt. A hátra. évi június hó 26-án, pénteken. lékos összegek után esak a törvényes 5%-os koronakamat és ne 30—35%-os buzauzsora-kamat számíttassák« . Beszédem elején kértem a 3000/1925. számú ministeri rendelet módosítását. Erre vonatkozólag is határozati javaslatot nyújtok be. (Olvassa) ; »Utasitsa a nemzetgyűlés a földművelésügyi minister urat, hogy a 3000/925. számú rendelet 2. pontjában, az 50 holdon aluli földtulajdonosokkal szemben is érvényesíthető legyen a 25 aranykoronás búzaár, hogy igy a százezrek rovására űzött albérleti uzsora megszűnjék.« Ezek volnának azok a panaszok, amelyeket az indemnitási vita során, mint olyan panaszokat, amelyek a pénzügyi és gazdasági kérdésekre vonatkoznak, voltam bátor az igen 1. jobboldal és a kormány figyelmébe ajánlani. Most még beszélni kívánok egy pár politikai kérdésről, amelyek ezzel a törvényjavaslattal nincsenek ugyan szervi összefüggésben, de a vita természete megengedi, hogy ezekről a kérdésekről is véleményt nyilváníthassak. Azt hiszem, hogy a politikai helyzet sokkal nyugodtabb, és a viszony sokkal barátságosabb volna a jobboldal és a baloldal között, ha az igen t. jobboldalt az a belátás vezetné, hogy a legkardinálisabb kérdésben, a választójog kérdésében bizonyos kancessziókra hajlandóságot kell mutatni. Belátom azt, hogy miért nem hajlandók konceszsziókat tenni a választójog tekintetében, (Urbanics Kálmán : Koncedáltuk, amit lehetett A kötelező szavazástól eltekintettünk !) de az állambölcseleti szempontból csodálkozom, hogy olyan politikusok, mint a Ház igen t. elnöke, vagy a ministerelnök ur és még többen mások, akik a régi politikai világban is neves szerepet játszottak, nem tudják meggyőzni a jobboldalt arról, hogy nem lehet ilyen mereven leszögezni magukat egy álláspont mellett (Urbanics Kálmán : Nincs merevség !) és nem lehet, nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy mindez azért történik a titkosság ellen, mert a maguk diktatúráját akarják alátámasztani. (Barthos Andor : Hát talán az ellenzék diktatúráját igyekezzünk előmozdítani? Micsoda logika ez?) Ma minden képviselőnek abban a meggyőződésben kell élnie, hogy meg kell adni a lehetőséget a választóközönségnek arra, hogy a maga akaratát nyugodtan, biztosan, erőszak és fenyegetés nélkül tudja érvénuesiteni. Számtalan érv hangzott el a baloldalról a tekintetben, hogy ezek az emberek nem képesek meggyőződésüket nyilvánítani, mert Magyarországon a függő helyzetben lévő emberek száma ma sokkal nagyobb, mint a teljes függetlenséget élvezők száma. A mai adózási viszonyok között, a mai gazdasági helyzetben, amikor a kisemberek százezrei bérleti viszonyban vannak a nagybirtokosokkal és az adózás szempontjából függőségi viszonyban a közhivatalokkal, a pénzügyigazgatóságokkal és egyéb hivatalokkal szemben, ma nem lehet és nem szabad rákényszeríteni a kisembereket arra, hogy meggyőződésük ellenére nyilvánítsák politikai véleményüket. Elmondhatom az igen t. Nemzetgyűlés tagjainak, hogy a tabi választókerületben is azt a meggyőződést szereztem, hogy a valorizáció meg nem alkotásának nyűgét szenvedik és érzik az emberek, de ha a titkosság elejtéséről beszélünk, akkor valósággal dühbe jönnek a legegyszerűbb emberek és azt "mondják, hogy a mai politikai helyzet rákfenéje az, hogy az urak azért nem akarják a népnek a titkosságot megadni, mert nem akarják, hogy tiszta választás legyen. Magyarországon csak egy tiszta választás volt, 1920-ban, amikor a Friedrich-féle rendelet alapján általános, titkos választás volt, amikor a népakarat megnyilatkozhatott és, hogy akkor a szélsőségek nem jutottak uralomra, azt mutatja az eredmény, mert hiszen jámborabb,