Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. évi június hó 26-án, pénteken. 177 keltek azzal a kérelemmel, hogy a törléseket eszközölje, még sem történtek meg a törlések és a C) lapon rajtamaradt a bekebelezés. Most mi történt? Annak ellenére, hogy teljes mértékben megtörtént a kifizetés, a román kormány azért, mert a bekebelezés formailag rajtamaradt a birtokokon, érvényesitette az állam elővásárlási jogát ezzel a 150 magyar birtokossal szemben, és a 150 magyar birtokosnak — akiknek 500 holdtól 2000 holdig terjedő birtokuk van — birtokát annak ellenére, hogy mindegyik kifizette teljesen a tartozását, a román kormány a magyar pénzintézetek és a kormány mulasztása folytán elvette és kisajátította. (Perlaki György : A magyar kormány? Ez is a kormány mulasztása?) Miről van szó? Arról, hogy a kormánynak kellene diplomáciai utón, vagy a Népszövetség utján lépéseket tennie. (Perlaki György : Meg is tettük I — Gr. Csáky Károly honvédemi minister : Folyamatban vannak a pörök a hágai biróság előtt !) Mindazonáltal, hogy a perek folyamatban vannak, mégis csak idehozom ezt a kérést, (Rakovszky István : Védelem kellene !) mert a külügyi kormányzatnak kell gondoskodnia erről a dologról ; az illetékes tényezők ellenben nem csinálnak semmit. (Rakovszky István : Próbáljanak egy ausztráliai bushmannal igy bánni, nem lesz-e ott az angol hadihajó !) Szeretném tudni, hogy ezekben a fontos és nehéz időkben ki a magyar külügyminister és kit kérjek meg, kinek adjam át ezt a kérést, hogy mindezeket a dolgokat ellássa és figyelembe vegye, amelyeket nem is akarok nyilvános fórum előtt szóvátenni. Kellene, hogy legyen a magyar államnak külügyministere, mert amióta Scitovszky Tibor elhagyta a külügyministeri széket, azóta nincs a magyar államnak külügyministere. Nem tudom, hogy kihez forduljak, kit kérjek fel, hogy végre tegyen valami lépést ebben az ügyben. (Urbanics Kálmán : Walko Lajoshoz ! — Zaj a baloldalon.) Arra kérném a pénzügyminister urat és az igen t. jobboldalt, hogy a valorizáció tekintetében végre határozzanak valamit ; nem lehet, hogy mi az adókat és terheket valorizálva fizessük meg, ellenben a kormány kötelezettségei tekintetében mindig kibújik a valorizáció alól s a nyugdíjasoknál sem akar hallani a nyugdíjak valorizációjáról. Most pl. óriási nagy az elkeseredés azért, mert a ministereinök ur kieszközölte ugyan a 15%-os fizetés emelést az aktiv tisztviselőkre nézve, ellenben megfeledkezett a nyugdíjasokról. (Perlaki György : Dehogy feledkezett meg ! — Urbanics Kálmán : Beszélt róluk is 1) Beszédében megemlítette ugyan, hogy fog róluk gondoskodni, de azt mondta, hogy a jelen alkalommal nem tud semmit tenni a nyugdíjasok érdekében. (Urbanics Kálmán : De nem feledkezett meg ! — Rakovszky István : Szőrszálhasogatás ! — Urbanics Kálmán :Dehogy!) Lényegben ez azt jelenti, hogy a mostani körülmények között nem képes javitani, ezt mondta, ez volt beszédének a lényege. (Urbanics Kálmán : Ez más !) Én tehát a nyugdíjasok érdekében is felemelem szavamat és arra kérem a kormányt, hogy mielőbb igyekezzék olyan helyzetet teremteni, hogy a nyugdíjasokon is tudjon segíteni. Ez olyan nagy kategória Magyarországon és olyan nyomorúságban vannak ezek az emberek, hogy okvetlenül rászorulnak a segítségre, Jól tudjuk, hogy a tényleges tisztviselők is csak 50%-át kapják békebeli fizetésüknek, (Barthos Andor : Csak 35%-át !) a nyugdíjasok pedig még annyit sem. Nem győzöm eléggé serkenteni, buzditanf a pénzügyminister urat, hogy mielőbb javaslattal jöjjön ide, hogy ezeken a kategóriákon segíteni lehessen. Külön nagy panasz van a jelzálogkölcsönadók részéről. A legelső jelzálogintézet egy tisztviselője memorandumot adott át nekem, melyben szaktudással ki van mutatva, hogy a kormányt e tekintetben mulasztás terheli, mert itt is lehetett volna valorizálni. A magyar középosztály nagyrésze nem szerette a börzespekulációt, nem akarta spekulációs papírokba fektetni vagyonát és főképen jelzálogpapírokat vagy fixkamatozásu kötvényeket vásárolt. Mi történt ? sok ezren pénzzé tették vagyonukat, üzletüket ; például Budapesten Kiss Ernő is eladta óriási üzletét néhány millióért, fixkamatozásu papírokat vásárolt s ma teljesen tönkrement, úgyannyira, hogy gyermekei alamizsnájából kénytelen megélni, már pedig akkora vagyona volt, hogy békeidőben 5000 kat. hold földet is tudott volna venni. Olyan esetben, amikor a pénz annyira változik és az értékek annyira átcserélődnek, a hitelezőkről az adósokra haramiának, ilyenkor kell a kormánynak sarkára állania és vigyázni, hogy a nagy vagyoni eltolódások igazságtalanul ne következzenek be. Az igen t. kormány pedig a jelzálogkölcsönökre vonatkozólag még ma is csak igéri, hogy valorizálni fog, de tényleg még nem tett intézkedést, nem tett semmi olyan lépést, hogy végre várható volna ezek valorizálása. T. Nemzetgyűlés ! A népjóléti intézkedések valóraváltását elsősorban a népjóléti ministeriumtól várnók, mert hiszen ez a ministerium háborús alkotás és bizonyára azért alkották meg azok a tényezők, amelyek megalkották, mert a szociális, munkaügyi és népjóléti intézkedések hatásosabb eredményeit várták működésétől. Kérdezem, igen t. túloldali képviselőtársaim, feleljenek őszintén szivük szerint arra a kérdésre, hogy van-e ma népjólét Magyarországon ? (Sütő József : Van, papíron !) Olyan népjólét, amely a jólét fogalmának megfelelne, Magyarországon nincs. Miért legyen akkor egy ministerium, mely olyan fogalmat fed, amely fogalom nincs meg Magyarországon. Ha nincs népjólét, akkor miért legyen egy ministerium, amelyet ugy hívnak, hogy népjóléti ministerium ? (Urbanics Kálmán : Azért, hogy csináljon népjólétet ! — Derültség és zaj a szélsőjobboldalon.) Már beszéltem a hadirokkantak, özvegyek és árvák nyomorúságáról és illetményeik rendezetlenségéről. (Barthos Andor : Én meg közbeszóltam, hogy jön a törvény !) Érintettem, hogy a szociális alkotásokat elsősorban joggal ettől a ministeriumtól lehetne remélni. Rendezetlen a gyermekvédelmi ügy, amelyet szintén ez a ministerium intéz. Rendezetlenek a tisztviselők ügyei, azok az ügyek, amelyek ennek a ministeriumnak vannak fentartva, a nyaraltatás, beteg-ügy stb. Nekem meg van a véleményem e ministerium működésének meddő és eredménytelen voltáról. De talán azt méltóztatik gondolni, hogy ez egyéni vélemény, kizárólag csak az én véleményem? Hogy ez nem igy van, arra nézve bátor vagyok idézni egy könyvet, melyet a magyar közigazgatás demokratikus átszervezéséről egy szakember irt, aki a belügyministeriumban fiatal kora dacára magas rangig küzdötte fel magát, ez pedig Hegymegi-Kiss Pál dr. nemzetgyűlési képviselő. 11 ívnyi terjedelmű szakkönyvének 33-ik oldaláról olvasom fel a következőket (olvassa) : »A közigazgatás legfontosabb tevékenysége ma a szociális feladatok megoldására hivatott istápoló tevékenység, melyre fel kell készülni. Nem elégséges népjóléti ministerium szervezése és pl. nagyobb helyeken a lakásínséggel bíbelődő külön lakáshivatalok létesítése. Sőt a népjóléti feladatoknak a belügyi igazgatás köréből való kiemelése csak zavarral járó eredménytelenséget teremt. Egészségtelen bifurkáció ez olyan jogvidéken, amelyeken a határokat meghúzni sem lehetséges«. Azt mondja továbbá : »Az ilyen szervezkedés csak szemfényvesztés és porhintés a szükölködőkkel szemben«.