Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-435
. évi június hó 26-án, pénteken. 176 A nemzetgyűlés 435. ülése 1925 de közbe jött valami s nem tudtam szándékomat megvalósítani. Nem elég a jószándék ! Itt végre erélyesen az asztalra kell ütni és végre erélyesen gondoskodni kell pénzről. (Perlaki György : Azzal nem lehet pénzt teremteni, ha az asztalra ütünk !) Én arra kérem a pénzügyminister urat, hogy a jövedelemadót és vagyonadót ugy állapitsa meg, hogy a magyar nemzet becsületügye el legyen intézve. Pakots t. képviselőtársam nagyon jól mondotta, hogy ez a nemzeti becsület ügye. A hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek ellátása és az ezekről való emberi gondoskodás a magyar nemzet becsület ügye. Az érmesek ügye is a magyar nemzeti becsület ügye. Miért? Azért, mert ha akkor, amikor őket felszólították a katonatisztek, hogy vállalkozzanak bravúrokra és kockáztassák az életüket, mert akkor kitüntetést kapnak és a kitüntetés mellett még havi 7 és y 2 , 15 vagy 25 korona járandóságot is, ezt a magyar állam érdekében szükségesnek tartották megmondani, és ha rendeleteket adtak ki annakidején erre vonatkozólag s ha a katonák tényleg annak a tudatában voltak, hogy ha bátrak, harckészek lesznek és hősi cselekedeteket követnek el, akkor ennek anyagilag is jutalmát látják, akkor méltóztassék ezt az Ígéretet betartani. (Perlaki György : Anyagiakért senki sem volt bátor ! Ez a magyar katonának a lebecsülése !) Nagyon könnyű azt mondani, hogy a magyar katonák nem pénzért követték el ezeket a hőstetteket. Természetes, hogy nem pénzért, de akkor miért Ígérték? (Rakovszky István : Ez a magyar katonának szerzett joga ! — Perlaki György : Az más ! A képviselő ur ugy állította be, a dolgot, hogy pénzért voltak hősök !) Minek ígértek akkor? (Barthos Andor : Arra vagyok kíváncsi, hogy ha jön a rokkantellátásról szóló törvényjavaslat, a t. ellenzék meg fogja-e azt szavazni? — Rakovszky István : Meg fogja Î — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Br. Podmaniczky Endre közbeszól.) Kiss Menyhért : Podmaniczky képviselőtársamat fel kell világositanom arról, hogy az érmesek díjai kezdettől fogva jártak. (Br. Podmaniczky Endre : Az más !) Ezek a járadékok jártak és fizették azokat a forradalom után is, most azonban, talán másfél esztendeje egyáltalán nem fizetik. Miért? Azért, mert a posta szállítási költsége és a kézbesítési díj sokkal nagyobb, mint amennyit a magyar állam ki akar fizetni. (Barthos Andor : A képviselő ur meg fogja szavazni a rokkantellátási adót? — Rakovszky István : Csak természetes, miért ne ! Feltétlenül meg fogom szavazni. — Batitz Gyula közbeszól.) Itt egy levél (Rakovszky István : Inkább leszállítjuk az udvartartási költségeket !), Boldizsár Ferenc református tanító írja Pusztaszentimréről, hogy három kitüntetése volt : aranyérme, nagyezüst és kisezüstérme és egyáltalában egy fillért nem kap ; arra kér társai nevében is, hogy tegyem ezt szóvá. Ez a tanitó nem is az én kerületembe való, de azért mégis erkölcsi kötelességemnek tartom szóvátenni ügyét, hogy a kormány csináljon valamit, mert hiszen ezek az emberek várják, hogy kapjanak egy kis segitséget. (Perlaki György : Meg is lesz !) várják, hogy ez a kérdés is rendeződjék. (Barthos Andor : Jön az adó ! — Rakovszky István : Nagyon fél attól az adótól, nem tudom miért !) T. Nemzetgyűlés î A pénzintézetek nyugdíjas tisztviselői is éhhalál előtt állanak. A háznagyi hivatalban ezelőtt két hónappal •— amikor ezt a dolgot, egyéb ügyekkel kapcsolatban tettem szóvá interpelláció formájában, — megjelentek magas állású nyugalmazott tisztviselők és a háznagy ur jelenlétében azt mondották, hogy uraim, már a második héten bemegyünk a főpénztároshoz, hogy alamizsnát kérjünk, mert nem tudunk megélni. (Pakots József közbeszól.) 40 évig dolgoztunk Buda pest leggazdagabb bankjainál és pénzintézeteinél, odaadtuk életünk javát, energiáját, mindent feláldoztunk az intézetekért és ma olyan nyugdíjat adnak, hogy abból nem tudunk egy hétnél tovább, de még addig sem megélni. Amikor ilyenek az állapotok, ugyanakkor az igazgatóknak, — mint meg is emiitettem — 30 milliót adnak havonta és a napokban több lap is foglalkozott azzal a témával, hogy a vezérigazgatók pedig évente három millárd tiszteletdíjat vágnak zsebre. (Podmaniczky Endre : Ez a baj ! Nem lehet törvénybe hozni, hogy ne kapjanak ! — Rakovszky István : Lehet megvédeni a kisembereket î Védelem kell ! — Szomjas Gusztáv : Milyen védelem kell ? Fegyveres ? — Rakovszky István : Még az is, uraim !) Lehetetlen állapot az, hogy a vezérigazgató urak milliárdokat kapjanak, ellenben nyugdíjasaikról megfeledkeznek. (Barthos Andor : Nem az állam dolga !) De az államnak kötelessége beavatkozni. (Barthos Andor : Osztalékot sem fizetnek 1 — Rakovszky István : Semmit ! Rendet kell teremteni !) Tanuk vannak rá és a levelek özönét lehetne felolvasni arról, hogy a nyugdíjasok most már azzal a kéréssel jönnek, hogy egy sipládát adjanak nekik, hogy kiálljanak vele koldulni az utca szegletére, mert nem tudnak a nyugdíjakból megélni. (Barthos Andor : Arra is lesz törvény !) Szeretném is, mert telik az idő, már egy félesztendeje igérik. (Barthos Andor : Mi is sürgetjük !) Én is hiszek a minister urnák, mert állandóan ígéri, hogy meg fogja csinálni, hiszek minister ur jószándékában is, de telik-mulik az idő s a rendezés csak nem jelenik meg. (Barthos Andor : Törvény lesz az, nem rendezés !) Törvény, vagy rendeletién azonban várom, hogy a minister ur addig is, amíg ebben a kérdésben törvényes utón rendelkezik, rendeletet fog kiadni, mert hiszen minden nappal nő a katasztrófa. (Barthos Andor : Ezt rendelettel nem lehet szabályozni Î) Egy nyugalmazott magántisztviselő, Lukács János — meg is mondtam a nevét — azt irja, hogy annál a nagy bankvállalatnál, ahol ő volt, micsoda óriási összegeket tartalékolnak és fizetnek ki maguk között az igazgató urak és elnök urak, ellenben róluk, a kisemberekről nem történik gondoskodás. (Egy hang jobbjelöl : Melyik bank ?) A képviselő urak betekinthetik, méltóztassanak a levelet elolvasni, ha szavaimban kételkednek. (Pikler Emil : Egyformák ezek a nagybankok ! — Cserti József : Ha zsidók, ha nem zsidók ! — Pikler Emil : A háborús konjunktúrákban halálra keresték magukat, alkalmazottaik pedig éheznek és koplalnak l — Cserti József : Kapták a jó valorizálatlan hiteleket ! — Pikler Emil : Ebben a kérdésben pártkülönbség nélkül egy véleményen kellene lennünk ! — Perlaki György : Együtt is vagyunk ! — Viezián István : Miért szövetkeztek a választásokon a nagybankárokkal ? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre : Mi van a mozikkal ? Menjen a moziba 1 —• Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Perlaki György : Egy listán szerepeltek a szocialisták a bankosokkal !) Kiss Menyhért : Még egy konkrét sérelmet vagyok bátor az igen t. túloldal becses figyelmébe ajánlani. Erdélyből kaptam értesítést arról, hogy ott ugyanúgy, mint itt Magyarországon azok, akiknek birtokaik voltak, jelzálogkölcsönt vettek fel. (Zaj.) Méltóztassanak idefigyelni. A jelzálogkölcsönt ezek az erdélyi birtokosok — szám szerint 150-en, akik felkerestek Írásukkal azért, hogy tegyem szóvá ezt a dolgot — 1918 előtt teljes összegben kifizették, de azt törölni kellett volna természetesen telekkönyvileg is. Ezt azonban az igen t. pénzintézetek elfelejtették megtenni, elfelejtették a törlést kérni, annak ellenére, hogy ezt számtalanszor sürgették és a kormányhoz is jártak az érdé
