Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-435
A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. évi június hó 26-án, pénteken. i?5 — Szomjas Gusztáv : Talán az illetők a birtokon faraktárt tartanak, igy azonban nem lehet ! — Hcgymegi-Kiss Pál : Talán hagymaföldön !) Az ura k — u gy látszik — azon a véleményen vannak, hogy hagymaföldnél lehetséges 16 mázsás bérösszeg. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez sem' lehetséges !) Igen, ez sem lehetséges, s ezt nem volna szabad a kormánynak megengednie. (Zaj.) Miért? Azért, mert a hagymát — amint talán nálamnál is jobban méltóztatnak tudni — csak minden harmadiknegyedik esztendőben lehet ültetni, minthogy a hagyma a föld termőképességét és értékét rendkivül kihasználja. Ezeket a szerződéseket nem évről-évre kötik meg, hanem több évre, ugy, hogy ha a szerződés megkötésekor 16 mázsa köttetett ki, ezt a 16 mázsát az illetők három-négy éven, illetőleg annyi éven keresztül kötelesek fizetni, amennyi a szerződésben meg van állapítva. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ez megtörtént. (B. Podmaniezky Endre : Búzában nem lehet !) Kérem, forduljanak e tekintetben Petrovits György képviselő úrhoz vagy Mayer János minister úrhoz, ők majd megmondják, hogy ilyen szerződések igenis vannak. Ha az urak megengedik, pár napmulva bemutatom a szerződést, különben itt vannak a kezemben levő iratokban azoknak nevei is, akik ezeket a szerződéseket kötötték. A hagymának ezelőtt két-három évvel rendkívül magas ára volt, mert a hagymapiacon rendkívül kedvező konjunktúrák voltak akkor Európában. A múlt esztendőben azonban a hagyma ára már lényegesebben alábbszállott, a termelők nem tudták eladni olyan áron, hogy ezeket a magas buzabéreket fizetni tudták volna. A hagyma ára alábbszállott, viszont ezzel ellentétben a búza ára rendkivül felemelkedett, úgyhogy olyan disszparitás következett be, hogy ezeknek a szegény embereknek százai és ezrei teljesen tönkrementek. Csak Makó városában sokezer ember van, aki ilyen szerződést kötött. Most egyre-másra mennek a járásbíróság elé és a bíróság némely tekintetben kedvező Ítéletet hoz rájuk nézve, de mégis szükséges volna, hogy a minister ur közigazgatási utón közbelépjen és állapítsa meg, hogy az albérleteknél is mi az a maximum, ameddig el lehet menni. Miért mentek bele ezekbe a lehetetlen uzsoraszerződésekbe a kisemberek ? Azért mentek bele, mert a földreformot azon a vidéken nem hajtották végre (ellenmondások jobb jelöl.) és olyan nagy a földinség, hogy mindent megpróbálnak és a leglehetetlenebb szerződést is megkötik, csakhogy valahogy dolgozni tudjanak, földhöz tudjanak jutni és tudják a maguk munkáját elvégezni. Ha azután bekövetkezik egy olyan helyzet, amilyen bekövetkezett, hogy a hagyma ára alábbszáll, a búza ára pedig felemelkedik, akkor ennek következtében sokezer ember elpusztul. Arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a minister úrra hatni, hogy ezt a 3000. számú rendeletet, amelyben előnyhöz juttatta a kisbérlőket, — mert megállapította, hogy az 50 holdon felüli földtulajdonosoknál a buzavaluta átváltoztatható 25 aranykoronára — terjessze ki az 50 holdon aluli albérlőkre is. Ezek ugyanis most ki vannak véve. A minister urnák csak egy tollvonásba kerül ez ; adjon ki egy pótrendeletet, amely ezt megváltoztatja és abban az esetben sok százezer embert ment meg, sok százezer ember marad meg adóalanynak, nem fognak egyre-másra perlekedések megindulni és ezek az emberek levegőhöz és jobb megélhetéshez fognak jutni. Azok a képviselő urak, akik ezeket hihetetleneknek és lehetetleneknek tartják, ugylátszik, ugy vannak evvel, mint ahogy a spanyol etikettben meg volt állapítva, hogy a királynéhoz semmiféle földi halandó nem nyúlhat, kezét meg nem foghatja és egyáltalában nem érintheti. Megtörtént — nem anekdotában, hanem a spanyol történelemben,*— hogy tüz ütött ki a királyi kastélyban és akkor a testőrség oda akart rohanni, hogy kimentse a lángokból a királynét, minthogy azonban az volt a spanyol etikett parancsa, hogy a királynéhoz nyúlni és őt érinteni nem szabad, a szegénj T királyné áldozata lett a lángoknak, a jogrend azonban megmaradt, a bontón és a királyi etikett tiszteletben tartatott. (Br. Podmaniczky Endre : Ez is mesekönyv !) Ez valóság és valóság az is, hogy az 50 holdon aluli földtulajdonosoknak megvan az az előnyük, hogy ők albérletbe tovább adhatják földjeiket olyan feltételekkel, amilyenekkel csak akarják. x\rra szeretném rábírni a jobboldalon ülő igen t. képviselőtársaimat, hogy e tekintetben számoljanak a reális valósággal, számoljanak azzal, hogy ez valóban megtörténik, hogy a kisemberek egymást még jobban kiuzsorázzák, mint a nagybirtokosok a kisembereket, és hogy közérdek, hogy a kisemberek farkasétvágyát tompítsák a még kisebb emberek megmentése érdekében. Két alkalommal voltam bátor interpellációt intézni az igen t. pénzügyminister úrhoz, amelyekben arra kértem őt, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek, a hadiárvák és a hátramaradottak illetményeinek valorizálására vonatkozóan terjesszen be javaslatot, tegyen törvényes intézkedéseket. Egy másik interpellációmban arra kértem őt, hogy a magántisztviselők nyugdijának valorizációja tekintetében tegyen intézkedéseket, mert a magántisztviselők százezrei az éhenhalás és a nyomor előtt állanak. Egy harmadik esetben arra kértem az igen t. minister urat, hogj r a vitézi érmesek járulékainak valorizálása tekintetében tegyen lépéseket. Mindezekre vonatkozóan a minister ur azt a kijelentést és ígéretet tette, hogy konszideráció tárgyává teszi ezeket és igyekezik minél előbb a Ház elé hozni a szükséges javaslatokat. Ma azonban már június végén, vagyunk, telnek, múlnak a hónapok s bár én már a kora tavasszal elmondottam ezeket az interpellációkat, még mindig nem történt semmi intézkedés. A hadirokkantakra vonatkozólag háromszor a legélesebb támadást intéztem a népjóléti minister ur ellen, aki utoljára kijelentette azt, hogy július 1-étől kezdve, amennyiben addig törvényhozási utón nem intézkednék, rendeleti utón fogja majd 100%-kal felemelni a rokkantak járandóságait. Én csak egyre utalok, arra, hogy Ausztriában, amely nem agrárország s amely sokkal rosszabb gazdasági viszonyok között van, mint Magyarország, egy 100%-os hadirokkant magyar koronára átszámítva 1,000.000 korona havijárandóságban részesül. Evvel szemben az agrár, megelégedett és jobb anyagi viszonyok között élő (Ellenmondások jobbjelöl: •— Szomjas Gusztáv : Csak egy kicsit jobban kirabolták ezt az országot !) Magyarországon 300.000 korona van megállapítva egy 100%-os rokkant közlegénynek. Mit gondolnak önök, a népnek nincs lelkiismerete, a népnek nem nyilik fel a szeme és a nép nem tudja megbocsátani, hogy a 100%-os hadirokkantak annyit kapnak, hogy három napon keresztül tudnak belőle megélni, (Pakots József : Lótenyésztésre többet költenek, mint a hadirokkantakra !) 27 napon keresztül ellenben a magyar állam nem gondoskodik róluk. (Pakots József : A nemzeti becsület kérdése ez ! — Barthos Andor : Becsületből fizetni nem lehet ! —Pikler Emil : Gödöllőn takarékoskodjanak egy kicsit,^ akkor lesz pénz !) Én ezt azért említem meg, mert meg vagyok róla győződve az igen t. pénzügyminister ur jószándékáról. De a pokolhoz vezető ut is csupa jószándékkal van kikövezve. Mind olyan emberek követik el a hibákat és a bűnöket, akik folyton meakulpáznak, verik a mellükét : én jót akartam, 26*
