Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. évi június hó 25-én, csütörtökön. ÎÎ1 a pénzügyminister részéről, mint amennyire szükség volt, mert ha az adósrófot nem húzták volna meg ennyire, talán elkerülhetők lettek volna azok az összeroppanások, amelyek ebben az országban már egészen katasztrofális jellegüekké váltak. Az igen t. pénzügyminister ur takarékosságról is beszélt. Igaza van, mert hiszen a nép túlnyomó részének nincs anyagi eszköze arra, hogy nagyon is költekezzék. Igenis takarékosnak kell lenni, de azt hiszem, hogy ha erről beszélünk, jó példával is kellene előljárnunk. Nem azokkal szemben kell a takarékoskodást elkezdeni, akik maguk is csak nagynehezen tudnak munkabérükből megélni. Ha a létszámcsökkentést tekintem, — leépítésnek is nevezik - hogy ez hogyan történik, azt látjuk, hogy a magasabb állásokban nem igen történik létszámcsökkentés, hanem elküldik az állami üzemekből a munkásokat, mert ily módon megszabadulnak bizonyos kötelezettségektől, mint pl. a szabadságadás a megszerzett jogok révén, vagy a nyugdíjfizetés is, mert nagy különbség van ám az állami üzemekben alkalmazott munkások és az állami hivatalokban alkalmazott tisztviselők között. Szó volt róla a takarékoskodással kapcsolatban, hogy ministeriumokat is lehetne összevonni. Nem tudom ebben a pillanatban megmondani, hogy ez mennyiben volna lehetséges, de azt látom, hogy nálunk ép az ellenkezője történik. Nemrégiben a fölämi velésügyi ministerium palotájára húztak rá egy emeletet, ami azt mutatja, hogy szűk volt a helyiség. A belügyministerium épületén szintén végeztek ilyen építkezéseket, nagyobbították. Nem tudom, hogy a ministeriumokban tényleg több alkalmazottat helyeztek-e el, de amikor mindig azt halljuk, hogy csökkentik a létszámot, elküldik az alkalmazottak egj

r részét, miért kelhnek a kisebb országban nagyobb helyiségek ? Raktárnak ? (Szabó Sándor: A bérházakból vonták el a hivatalokat, lakásokat szabadítottak lel I) Nálunk ép az ellenkezője történik, mint amiről mesélünk. (Éhn Kálmán : A bérházakból oda költöztek a hivatalok ! — Farkas Istvánt Aktákat helyeznek el bennük! - Szabó Sándor : Ha komolyan méltóztatik venni : ezáltal lakásokat szabadítottak fel, ez az igazság ! — Farkas István: De ebben az ép. ül étben valamikor megfért a földmivelésügy és az igazságügy együtt ! Azóta kisebb lett az ország. — Szabó Sándor : Ami azt illeti, felduzzadtak az akták is — Farkas István : Nem csoda, ha egj

r-egy fizetést ötven aktán folyósítanak. — /Elnök csenget.) Kérdem, miért van szükség ; rra, hogy a ministerelnökségen államtitkár trónoljon. Tessék érdeklődni, hogy a külföldi államokban van-e a ministerelűökségen államtikár, Staatssecretaer ? (Felkiáltások : Hogyne volna íj De nem olyan országban, mint amilyen Magyarország. Azt tudom, hogy Angliában a ministerelnökségen van Staatssecretaer, de nagy különbség van ám, különösen a jelen időkben, Anglia és Magyarország között. Más államban a ministerelnök amellett, hogy a kormány feje, egyúttal még valamely tárcát is vezet és akkor elhiszem, hogy szükség van az államtitkárra, de amikor nálunk a ministerelnöknek más resszortja nincs . . . (Éhn Kálmán : Dehogy nem ! Külügyminister is !) Azt hiszem, hogy ha komolyan akarnánk takarékoskodni, az első felesleges személy a ministereínökségi államtitkár volna. (Várnai Dániel : Le kell építeni a minhterelnököt is, ez lenne a legjobb takarékosság! - Farkas István: Az udvartartás is többe kerül ma, mint annak idején !) Szeretném, ha a pénzügyminister ur véletlenül itt volna — igaz ugyan, hogy egyetlen mínistert sem látok — mert megkérdezném tőle, hogyan tartja a takarékossággal összeférhetőnek azt, hogy a magyar királyi egyetemi nyomda a közoktatásügyi ministerium íenhatósága alatt áll. A m. kir. egyetemi nyomda, mielőtt Klebelsberg lett volna annak a gazdá|a, teljesen el volt látva munkával. (Farkas István : Most a Stádium látja ezt el !) és a régi rendszer szerint ki is fizetődött, hogy a közoktatásügyi ministeriumnak nyomdája volt. Nem akarom azt mondani, hogy Klebelsberg minister ur volt a Tudományos Sajtóvállalat Rt. alapítója, de ennek a nyomdának létrejövetelében ő közreműködött. Ez a nyomdavállalat - ugy is nevezik, hogy altruista nyomda — amikor berendezték, ugy s/érzett magának munkát, hogy az egyetemi " nyomdától elvonta a munkákat. Azok a munkák, amelyek azelőtt az egyetemi nyomdában készültek, ma mind a Tudományos Sajtóvállalat r. t.-ban készülnek, és már odáig ment csupa takarékosságból Klebelsberg közoktatásügyi minister ur, hogy feleslegeinek találta azt, hogy az ő irrinisteriumának nyomdája legyen, beolvasztotta az egyetemi nyomdát ebbe az altruista nyomdába. Ez takarékosságot jelent ? A pénzügjmiinister ur nem törődik azzal, hogy mi történik az egyes reszortokban, ministeriumokban '.' Neki csak fel kell tűnnie annak, hog\' létezik-e még az a tétel : magyar királyi e^etemi nyomda, vagy nem. Lehet, állami vagyont igy elkezelni.' (Derültség.

J Ez a magyar királyi egyetemi nyomda létezett, de ma már nem létezik, ma van egy úgynevezett altruista tudományos sajtóvállalat r. 1. Többször volt itt szó arról, hogyan is áll ez a nyomdaügy. En a Stádium-nyomdaügybe nem is akarok beleavatkozni, azt nem ismerem annyira, de ezt az egyetemi nyomdaügyet ismerem s azéri szólok róla és azért szeretnem, ha a pénzügyminister ur erre nekem majd felvilágosítást adna. hogy ugy képzeli-e el ő azt, hogy takarékoskodni kell, hog3

r még azt is, ami hz államé, elveszik ? De talán arról is lehetne beszélni, hogy 1akarékoskodni lehetne a pénzügyministériumban is. Talán ott lehetne kezdeni, mert hiszen, ha a pénzügyminister ur mindenkit serkent a takarékosságra, akkor szerintem legalább is neki kellene elsőnek lennie. (Haller István : Ugy van ! Ez bizonyos !) Nem akarom felsorolni az egyes tételeket, nem az én feladatom, hogj

r őt arra rávezessem, hogy hol kezdje a takarékosságot, neki kellene ezt tudni, az osztályfőnökei kötelesek ezeket a tél ele ket előtte megjelölni. (Bud János pénzügyminister a terembe lép. — Felkiáltások jobbfelől : Itt van már a pénzügyminister ur ! — Reischl Richárd: Kipakolni most, Móric ! — Kováts-Nagy Sándor : Most nem szabad lenyelni ! — Szabó Sándor': Azt mondják, nem előzékeny a kormány! —(Egy hang jobbfelől : Mindjárt megjelent !) Az igen tiszteit pénzügyminister ur, akinek s/emélye ellen a legnagyobb tisztelettel vagyok, (Derültség és felkiáltások jobbfelől : Ellen ?j lesz szives elolvasni beszédemet, mert, én még egyszer nem mondom el (Derültség.! Én csak amellett voltam, arról beszéltem, hogy igenis •<> pénzügyminister urnák kellene jó példával eloljárni a takarékosságban az ő ministeriumában, (Felkiáltások jobbfelől : Jár is l) de nem a dijnokoknál, hanem azoknál a magasabb személyeknél, akik nagyobb számban vannak ott, amilyen mértékben ebben az országban szükséges volna. (Várnai Dániel: Sok az adó, uj hivatalok kehének hozzá !) T. Nemzetgyűlés! Ugy hiszem van még időm. (Felkiáltások jobbfelől : Megadjuk ! — Szabó Sándor : Mindjárt kigyulad a lámpa ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassanak az urak komolyságukat megtartani! Rothenstein Mór : Hiszen azért lehet kedélyeskedni ; az ügy azonban amelyről szó van, azt hiszem, elég komoly ! (Ugy van ! jobbfelől.] Az idők is elég komolyak. (Ugy^vanl jobbfelől.) Ezérl az idők komolysága sem engedi meg, hogy amikor mi itt az ország, a nép érdekéről beszélünk, NAPLÓ. XXXIV. 2ä