Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

170 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. Isten mentsen tőle, ugyanúgy járna el, mint annakidején a napilapokkal szemben Siófokon eljárt. (Egy hang a jobboldalon : Ez szinte természetes !) Rothenstem Mór : Eckhardt képviselő ur azonban ezzel nem elégedett meg, hanem továbbment. Azt mondotta, hogy nemcsak az Újságírók Egyesü lele követett el bűnpártolást ezzel a határozatával, hanem a nyomdászok szakszervezete is, abból az alkalomból, hogy amikor a kormány betiltotta »Az Ujság«-ot, a szakszervezet egynapos sztrájkot rendezett. Eckhardt Tibor szerint a nyomdászok szakszervezete is bűnpártolással vádolható és a képviselő ur követelte hogy a kormány ezt a szervezetet oszlassa fel. A hatalom sokra képes, de ha a hatalom, a kormány azt mondja, hogy a munkásoknak joguk van az egyesülésre, hogy gazdasági érdekeiket megvédjék, akkor kérdem, hogyan lehet egy nemzetgyűlési képviselőnek, egy törvényhozónak a kormányt arra felhívni azért, mert egy szakszervezet egynapi sztrájkot rendezett abból a a célból, hogy figyelmeztesse a kormányt, hogy az ilyen lapbetiltás a nyomdai munkásságot exiszten ciájaban veszélyezteti. Ez miért volna bűnpártolás ? A nyomdász szakszervezetnek ahhoz semmi köze, hogy az »Az Újság«, vagy bármely újság mit közöl le. A nyomdai munkásságnak nincs joga cenzúrázni a lapot. Ha fennállhatna az a lehelőség, hogy a nyomdai munkásoknak a nekik átadott kéziratokat, amelyeket szedőgépen kiszednek, cenzúrázni volna szabad, akkor jól nézne ki a napilapok egy része. Ehhez nekik joguk nincs, de ha joguk volna, akkor sem lehetne őket emiatt felelősségre vonni Ha azonban egy lap betiltása azt jelenti, hogy exisztenciájukat elveszítik, akkor igazán joguk van ahhoz, hogy beleszóljanak s intsék a kormányt, hogy ezen az utón ne menjen tovább, mert a bajok csak mind nagyobbak és nagyobbak lehetnek. (Patacsi Dénes: Intsék az »Az Újság« szerkesztőségét!) A nyomdai munkásság a mai fennálló nyomdai rendszer mellett amúgy is nagyon sújtva A^an. A nyomdaipar csak azokban az országokban tud boldogulni, ahol teljes sajtószabadság van. Ott, ahol a sajtószabadságot annyira korátozzák, hogy pl. ahhoz, hogy valaki egy lapot indíthasson, vagy kiadhasson, ministerelnöki engedély kell, a nyomdaipar egy ilyen országban nem igen élhet meg. Tudjuk, hogy volnának többen, akik lapot adnának ki, de nem kapnak hozzá engedélyt, vagy csak olyan feltételek mellett, juthatnának engedélyhez, hogy a kormánynak előre lekötelezik magukat. Nem tudom megérteni, hogy pl. ha a szociáldemokrata párt a földmnnkásság részére ki akarna adni egy lapot, hogy ezt a kormány miért nem engedné meg. Félti a földmiveseket ? (Patacsi Dénes : Hogyan féltené ? Azok nem veszik be a maguk maszíagát !) T. Nemzetgyűlés! Én Patacsi igen t. képviselő urat igazán nem tudom megérteni. Nem mondom, én is kockáztatok meg közbeszólásokat, ha valaki beszél, de oly-n kifejezéseket, mint maszlag, én még sohasem használtam. (Patacsi Dénes : Annal többet nyom a latban ! — Saly Endre : Ha őr mester lett volna talán ő is használná, de csak Patacsi őrmester ! — Patacsi Dénes : Nem kérek lelki finomságot, sem értelmet önöktől. — Zaj.j Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Patacsi Dénes képviselő urat állandó közbeszólásaiért kénytelen vagyok i endreutasitani. (Saly Endre: Ez nem zupa!) Rothenstem Mór: Ez az ország már ezer év óta áll fenn. Napilapok és nyomtatványok már elég rég idő óta jelennek meg, és ha visszatekintünk az elmúlt időkre, azt látjuk, hogy a sajtó és a nyomtatványok terjesztése révén ez az ország mindig csak fejlődött és fejlődött és nem a sajtó idézte elő azokat a bajokat, amelyek itt bekövetkeztek. (Miiszti István : Nana ! Nagy része volt évi június hó 25-én, csütörtökön. benne! Erről lehelne beszélni! — (Úgy van! Ugy van a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, van sajtótörvényünk. Azt a sajtót, amely olyan dolgokat közöl és olyan cikkeket ir, amelyek beleütköznek a sajtótörvénybe, meg kell rendszabályozni, (Muszti István: Ez történt !) de én azt tartom, hogy ép az ellenkezőjét érlek el azzal, ami történt, mint amit elérni akartak azok, akik ilyen rendszabályokat alkalmaztak. Merem állítani, hogyha az »Az Újságot« sem el nem kobozták, sem be nem tiltották volna, két vagy három nap múlva talán senkisem beszélt volna arról a dologról, ami az »Az Újság« cimü lapban megjelent. De azzal, hogy elkobozták és betiltották, felverték azt a nagy port, ami itt utólag bekövetkezett és amely miatt még ma is beszélnünk kell. Itt van a »Nép« cimü Budapesten megjelenő délutáni napilap, amely énrólam annyi mindent irt már. Nem akarom elmondani, hogy mi mindent, (Patacsi Dénes : Elég, hogy megírta !) de ha én pörölni akartam volna, akkor szigorú Ítéleteket kellett volna hozni a bíróságnak az illető cikkek Írójával szemben. De én túlteszem magam ezeken, én miattam irhát amit akar, nem perlem. S talán épen azért haragszanak rám, mert nem perlek. Ugyanigy kellene az államhatalomnak is cselekedni Természetes, hogy az elnyomás ellennyomást szül, s egész természetes, hogy a dolog mindig napirenden van. Mindenki beszél róla. A felfogások eltérőek. Ilyen esetben mindig van két párt, s az egész ország, az egész város nem tudja ezt a kérdést nyugvópontra vinni. x\z igen t. pénzügyminiszter ur az indemnitás benyújtásával azt mutatta ki, hogy egy államháztartásban az a legfontosabb, hogy az egyensúly helyreállittassék. Ez igaz. Különösen igaz a pénzügyminiszter ur szempontjából, akinek az egyensúly helyreállítása az első és főfeladata. Csak abban eltérőek a felfogások, hogy ezt az egyensúlyt egy pénzügyminiszter milyen módon hajtsa végre, mert nagyon szép dolog, hogyha ki lehet mutatni papiron, hogy a felesleg óriási összeget tesz ki, tehát nincs deficit, de hogyha a pénzügyminiszter ur ezt rövid időn belül, rövidebb időn belül, mint bárki gondolhatta volna, ezt adórendszerével létrehozta, és kimutat nem tudom, hány milliárd felesleget, ezzel szemben azt is ki kellene mutatnia, hogy hány existencia ment tönkre. Hány öngyilkosságról olvastunk a lapokban azért, mert a terhek alatt összeroppannak a legnagyobb és valamikor legjobb vállalatok cégtulajdonosai vagy vezetői. Ezt tapasztalva, igazán fel kell tennünk a kérdést, hogy ez igy helyes-e, mert ha a felesleget csak az állampolgárok tönkretételével tudjuk kimutatni, akkor ez a felesleg nem reális felesleg, hanem csak látszat, csalóka lelesleg, amellyel azonban a nemzetgyűlést megtéveszteni, azt hiszem, nem lehet. Nem nehéz az adósrofot annyira meghúzni, hogy ilyen felesleget pap

;

roson ki lehessen mutatni, de amikor a kormány ennek következtében azzal a javaslattal áll elő, hogy most már bizonyos adónemeket, mint a forgalmi adót, a kincstári haszonrészesedést mérsékelni lehet és ez enyhülést jelent a népnek, akkor én azt mondom, hogy sajnos ez már kissé elkésve jött, mert azokon a tönkrement embereken, akik már el. is búcsúztak az élettől, ez a most érkező enyhülés nem igen tud segíteni és azokat a t. pénzügyminiszter ur újból életre kelteni nem tudja. A helyes gazdálkodás az, hogy a pénzügyminister ur olyan költségvetést állítson össze, olyan gazdálkodásról gondoskodjék, amelyben a bevételek a kiadásokkal fedeztetnek. Itt pedig azt látjuk, hogy az a tervezet, amely szerint ennyi és ennyi jövedelemre van szüksége az országnak, hogy kiadásait fedezhesse, nem felel meg ennek az elvnek. Itt sokkal nagyobb erőfeszítést látunk